Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-01-25 / 1. szám

14 , SZEKSZÁRDI USARNAP 1998. JANUÁR 25. „A bluesnak nem korai halottja, hanem nagy túlélője akarok lenniT Ferenczy György és a Hérfli Davidson a Zugban A „Ferenczygyuri" pörög a Zug színpadán. Grimaszokat vág, tolo­gatja újra és újra lecsúszó szem­üvegét és izzad, ahogy az kell. Mö­götte a Herfli Davidson együttes, a négy nagyszerű zenész, három gi­tár, dob (klasszikus felállás) nyom­ja keményen-lágyan, precíz alázat­tal. Árad a blues feltartóztathatat­lanul! A 15-ös helyi járat hátsó ablaká­ból bambultam a korai téli est hal­ványuló szemei közé csak úgy, zsi­gereimben az előző, Eörsi Istvánnal átbe­szélgetett éjszaka em­lékeivel, mikor a mö­göttünk jövő mikro­busz hirtelen villogni, dudálni kezdett és a ve­zető melletti ülésen va­laki őrült pofákat vá­gott, ugrált, hadoná­szott, verte a szélvédő üvegét. Tisztára mint a Ferenczy, futott át agyamon hirtelen és én épp Ferenczy-koncert­re igyekszem. Még csak ott tartottam, hogy mintha (pedig már vagy tizenöt éve!), mikor már le is rángatott a buszról és irány a Zug. „A helyzet fokozódik!" A Fe­renczyről szakad a víz. Lassú, bá­natos és őrjítő tempójú bluesok hosszú tömött sorban. György úr felkapja a hegedűt, s máris cigány­és klasszikus zene, sőt mindenféle zene ágyazódik a tradicionális bluesba. Korábban érkeztünk, kulcs csak egy óra múlva. Az est hűvös, úgy döntünk hát Gyurival, megiszunk egy feles télikabátot és közben du­málunk, hisz régen találkoztunk. Közös pesti élményeinkkel kezd­tük, ahogy az már lenni szokott. Akkor ő a húsipart, én a tejet vittük a romlás felé. Szó esett bizonyos negyed marhákról, fél disznókról, zacskós tejekről, deci pálinkákról és nőkről. Jót röhögtünk, mikor azt mesélte el, hogy vágta utána a mankóját a Deák Bili (akkor a Fe­renczy, mint technikus szolgáltat a zenét). Ezután a Szájharmonika­vb-ről mesélt, ahol hatodik lett és az amerikai utakról. A csizmákkal zártuk egyelőre. A színpadon csúcsforma! Min­den és mindenki izzik, lüktet. Gyu­ri sorra kapja elő szájharmonikáit. Sikítanak, búgnak, zihálnak a ma­roknyi Hohnerek. A „Főnök" tal­pig verejtékben és már rólunk is patakokban. Jóval elmúlt éjfél. A „műszak" után asztalra kö­nyökölve, poharak és szendvicsek közt folytattuk, ott ahol abbahagy­tuk. Szóba kerültek még az altami­rai barlangfestmények, az impresz­szionista festők, könyvek, s ki tudja még mi minden. Azt hiszem, a Habsburgok­kal zártunk és közben számolatlanul ettük lágy erőszakkal az ön­gyilkosjelölt szendvi­cseket, s nyeldekeltük nyurga pohárból a sert. Kölcsönös telefonhí­vások ígéretével vet­tünk búcsút. Ferenczy György és a Herfli Davidson együttes adott koncer­tet a Zugban. Aki látta, részese lehetett a cso­dának, aki nem, nos ők még min­dig feltehetnek, tegyenek fel egyet CD-ik közül vagy jöjjenek el a kö­vetkező koncertjükre, s akkor ők is! * A fene egye meg! Már megint nem beszélgettem a Ferenczyvel a zenéről, pedig azt mondják, hal­doklik a blues. Dicső Zsolt UNVERUERBARE HE/MÁT VON BER VERTREIBUNG BIS ZtlR SELBSTVERWALTliSG SZEKSZÁRD Unverlierbare Heimat Von der Vertreibung bis zur Selbstverwaltung Szekszárd A könyv címe önmagáért beszél. Olyan hiteles dokumentumokkal lep meg bennünket Simon Mária, hogy olvasásuk közben óhatatlanul fel­merül a féltő kérdés: lehet, hogy a 24. órában? A háború utáni éveket, az itthon maradt németség összefogását, szét­szóródásuk, a létszámuk ellenére tett erőfeszítéseket kultúrájuk, hagyo­mányaik megőrzésére mutatja be, óriási türelmet, kutató-és gyűjtőmun­kát igénylő hitelességgel. A könyv igényes tartalma Simon Máriát dicséri, s rajta túl mindazokat, akik részt vettek létrejöttében. Az Illyés Gyula Megyei Könyvtár munkatársait a szöveggondozásért és a szerkesztésért, a Szekszárdi Német Nemzetiségi Egyesületet a könyv előállításához nyújtott pénzösszegért, újságírókat, fotósokat, akik segítségével az utókor számára megmenthető lett a Simon Mária nevé­vel fémjelzett kötetnyi történelem. A könyv hivatalos bemutatója február 4-én 18 órakor lesz a Szent Ist­ván Házban. A pad ­egymás mellett kettő Összevont számmal jelentkezett a múlt év végén a megyeszékhe­lyen kiadott, A pad című irodalmi és művészeti folyóirat. A Szek­szárd Város Művelődési Bizottsá­ga és az Alisca Rádió támogatásá­val megjelenő kiadvány - szerkesz­tői: Dicső Zsolt, Gulya István és Jankovics Zoltán - már első alka­lommal is magasra állította a mér­cét, s egyértelműen érzékelhető, hogy a színvonalból most sem kí­ván engedni. Erre garancia egyéb­ként a szerzői névsor: Dylan Th^k mas, Rainer Maria Rilke vagy ^^ pen John Updike de akit netalán leblokkol a „magas művészet", an­nak ajánlhatjuk Dinnyés József költeményét, Dicső Zsolt Vay Bö­zsi naplója című, avagy a Szekszár­don élő Armen Tatevoszjan tanul­mányát a manapság divatos, ősi taoista élettudományról. Ízelítő­ként lapunk Jankovics Zoltán egyik versét adja közre. (megsimogattalak) szél űz ázott gondolataim mel­lől koponyámban ős-táncot jár a lég versem ha véreddel írnám... megsimogattalak ^fe csigolyád roppan és nyakadon megtalálom az ütőeret hajnal hasad

Next

/
Oldalképek
Tartalom