Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-01-25 / 1. szám

1998. JANUÁR 25. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 15 Baka István - Zalaegerszegen, a Magyar Kultúra Napján Spanyolország az Alisca Hotelben Engesztelő áldozat az írónak" Egyöntetű sikert aratott a Az elkészítés módjára nem résztvevők körében az a spa- lehetett panasz, hiszen a szanyol hétvége, melynek az Alis- kács egyenesen Spanyolországca Hotel adott otthont a közel- ból érkezett, múltban. A programot a Tolna Tourist Kft. szervezte, Reiner Ilona ügyvezető igazgató vezetésével. A megjelentek képet kaphattak a spanyol tengerpart látnivalóiról, az utazási, nyaralási lehetőségekről, s a program megkoronázásaként megkóstolhatták a jellegzetes spanyol konyhát. Igazán az járt jól, aki kedvelte a tenger gyümölcseit, kiváltképp a különböző kagylókat... Hogy Baka István túlsugárzik szűkebb pátriáján - s most egyaránt beszélhetünk Szegedről, de még inkább Szekszárdról, a szülővárosról - az egykor volt, ám ma is köztünk élő lényének és művészetének ismeretében teljességgel természetes. A Magyar Kultúra Napjánjanuár 22-én, csütörtökön a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház mutatta be egyik darabját. A korinthoszi menyasszony című szomorújátékot. A rendező, a Szekszárdon is ismert Merő Béla - Baka István közeli barátja - így ír a színpadra állított műről, illetve a néhai költőről: „Alig több, mint két éve temettük el napjaink magyar irodalmának egyik legizgalmasabb alakját. Munkásságának méltatása mindig megragadt verseinél és prózai írásainál: arról, hogy két színpadi műve is született, mintha elfelejtkeztek volna az elemzők, mint ahogy a színpadi szakma is ezt tette. (...) A szomorújáték a kihagyott lehetőségek drámája. Benne a lány az eszményi nő, kamaszkorunk elérhetetlen szerelme, az ideák világából megjelenő tökély, szellemalak - az örök és szenvedélyes szerelem jelképe. - a Lehetőség. S mi a Vendéggel együtt a lehetőséget kihagyó, a szerelmet és eszméinket önös érdekből, félelemből, gyávaságból eláruló, a soha vissza nem térő alkalmat fel nem ismerő vándorok vagyunk. Az előadás engesztelő áldozat az írónak - aki már soha nem írhat nekünk darabot - a gyerekkori jóbarátnak, akivel együtt álmodoztunk művészpályánk beteljesüléséről." Bach: H-moll mise Hatalmas feladatot tűzött maga elé a SZEKSZÁRDI MADRIppÁLKÓRUS és azt ismét diadalmasan abszolválta a december 22-ei hangversenyén. Bach H-moll miséjét adták elő, a műfaj legnagyobb mestermüvét, amely 16 kórustételből, 6 áriából és 3 duettből épül fel. A mű keletkezése a mai napig csupán talány. Mi indíthatta a német protestáns egyházzene legnagyobb, betetőző mesterét arra, hogy latin nyelvű, katolikus misét írjon, amikor azt a lipcsei luteránus templomban amúgy sem mutathatta be. Ez maradjon a költőóriás titka. A fontos, hogy végre Szekszárdon is hallhattuk ezt a drámai és bölcselkedő előadásmódban dús szárnyalású művet. Előadásukban talán a legemlékezetesebb tétel volt a gyászos-panaszos Kyrie eleison, a Glória ujjongása, a megrendítő crucifixus, a hatszólamú Sanctus fényes ragyogása és az Agnus Dei megnyugtató békéje. Hallhattuk, hogy Bach zsenije arra is képes, hogy például teológiai fogalmakat is meg tud fogalmazni a zene nyelvén, mint például a 14. számú duettben, amelynek szövege az Atya és a Fiú egységéről beszél. Ezt úgy fejezi ki, hogy azonos motívumból indítja kánonban a duettet. Az öt világrész közül egyedül az európai zene dicsekedhet a többszólamúsággal, a polifóniával. Bach volt a polifónia utolsó nagy mestere. Tudatosan archaizál, amikor összefoglalja az európai zene hagyományait. Szinte a kezünket fogja, hogy végigvezesse a régi korok zenei eszményeinek bemutatását. Bámulatos sokoldalúsággal szólal meg zenéjében a gregorián dallam. A formák gazdagságában is tündököl a variációtól az ezerarcú képzelőerővel írt fugákig. Univerzális szelleme még abban is megnyilvánul, hogy korának olasz és francia stíluselemeit is beolvasztotta a maga német nyelvezetének elemeibe. A H-moll miséjében pedig arról is meggyőzi hallgatóit, hogy a vallás misztériumának extázisa a hangfestő ábrázolás lenyűgöző erejével képráztat el. Az előadás fő pillére, erőssége a Madrigál kórus volt, mely ez alkalommal a pécsi SCHOLA CANTORUM SOPIANENSIS egészített ki nagykórussá. Minden kórustételben érezni lehetett az alapos felkészülésüket, a hosszú hónapok kemény munkáján edződött biztonságukat. Még az arcukon is sugárzott a remekmű szépségének és emelkedettségének őszinte átélése. Az énekes szólisták közül a szoprán, a mezzo és a tenor mélyen a kórus színvonala alatt gyöngélkedett. Nagy örömünkre a szekszárdi Klézli János basszusszólói méltó partnerként egészítették ki a remekbe sikeredett előadást. A közreműködő kamarazenekar kiváló muzsikusokból áll és óriási rutinjuk segítette a kollektív produkciót. Csak a rézfúvósok harsány hangja lógott ki a sorból. Csak a csodálat illeti karnagyuk: Jobbágy Valér nem mindennapi adottságait. Mélységes hozzáértéssel betanít, szervez, összefogÚgy tűnik, minden, amihez hozzányúl 24 karátos arannyá válik. Nekünk emlékezetes, két, csillagos, felejthetetlen órát szerzett: diadalra vitte a nagy remekművet. Hűsek Rezső