Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-01-25 / 1. szám

14 , SZEKSZÁRDI USARNAP 1998. JANUÁR 25. „A bluesnak nem korai halottja, hanem nagy túlélője akarok lenniT Ferenczy György és a Hérfli Davidson a Zugban A „Ferenczygyuri" pörög a Zug színpadán. Grimaszokat vág, tologatja újra és újra lecsúszó szemüvegét és izzad, ahogy az kell. Mögötte a Herfli Davidson együttes, a négy nagyszerű zenész, három gitár, dob (klasszikus felállás) nyomja keményen-lágyan, precíz alázattal. Árad a blues feltartóztathatatlanul! A 15-ös helyi járat hátsó ablakából bambultam a korai téli est halványuló szemei közé csak úgy, zsigereimben az előző, Eörsi Istvánnal átbeszélgetett éjszaka emlékeivel, mikor a mögöttünk jövő mikrobusz hirtelen villogni, dudálni kezdett és a vezető melletti ülésen valaki őrült pofákat vágott, ugrált, hadonászott, verte a szélvédő üvegét. Tisztára mint a Ferenczy, futott át agyamon hirtelen és én épp Ferenczy-koncertre igyekszem. Még csak ott tartottam, hogy mintha (pedig már vagy tizenöt éve!), mikor már le is rángatott a buszról és irány a Zug. „A helyzet fokozódik!" A Ferenczyről szakad a víz. Lassú, bánatos és őrjítő tempójú bluesok hosszú tömött sorban. György úr felkapja a hegedűt, s máris cigányés klasszikus zene, sőt mindenféle zene ágyazódik a tradicionális bluesba. Korábban érkeztünk, kulcs csak egy óra múlva. Az est hűvös, úgy döntünk hát Gyurival, megiszunk egy feles télikabátot és közben dumálunk, hisz régen találkoztunk. Közös pesti élményeinkkel kezdtük, ahogy az már lenni szokott. Akkor ő a húsipart, én a tejet vittük a romlás felé. Szó esett bizonyos negyed marhákról, fél disznókról, zacskós tejekről, deci pálinkákról és nőkről. Jót röhögtünk, mikor azt mesélte el, hogy vágta utána a mankóját a Deák Bili (akkor a Ferenczy, mint technikus szolgáltat a zenét). Ezután a Szájharmonikavb-ről mesélt, ahol hatodik lett és az amerikai utakról. A csizmákkal zártuk egyelőre. A színpadon csúcsforma! Minden és mindenki izzik, lüktet. Gyuri sorra kapja elő szájharmonikáit. Sikítanak, búgnak, zihálnak a maroknyi Hohnerek. A „Főnök" talpig verejtékben és már rólunk is patakokban. Jóval elmúlt éjfél. A „műszak" után asztalra könyökölve, poharak és szendvicsek közt folytattuk, ott ahol abbahagytuk. Szóba kerültek még az altamirai barlangfestmények, az impreszszionista festők, könyvek, s ki tudja még mi minden. Azt hiszem, a Habsburgokkal zártunk és közben számolatlanul ettük lágy erőszakkal az öngyilkosjelölt szendvicseket, s nyeldekeltük nyurga pohárból a sert. Kölcsönös telefonhívások ígéretével vettünk búcsút. Ferenczy György és a Herfli Davidson együttes adott koncertet a Zugban. Aki látta, részese lehetett a csodának, aki nem, nos ők még mindig feltehetnek, tegyenek fel egyet CD-ik közül vagy jöjjenek el a következő koncertjükre, s akkor ők is! * A fene egye meg! Már megint nem beszélgettem a Ferenczyvel a zenéről, pedig azt mondják, haldoklik a blues. Dicső Zsolt UNVERUERBARE HE/MÁT VON BER VERTREIBUNG BIS ZtlR SELBSTVERWALTliSG SZEKSZÁRD Unverlierbare Heimat Von der Vertreibung bis zur Selbstverwaltung Szekszárd A könyv címe önmagáért beszél. Olyan hiteles dokumentumokkal lep meg bennünket Simon Mária, hogy olvasásuk közben óhatatlanul felmerül a féltő kérdés: lehet, hogy a 24. órában? A háború utáni éveket, az itthon maradt németség összefogását, szétszóródásuk, a létszámuk ellenére tett erőfeszítéseket kultúrájuk, hagyományaik megőrzésére mutatja be, óriási türelmet, kutató-és gyűjtőmunkát igénylő hitelességgel. A könyv igényes tartalma Simon Máriát dicséri, s rajta túl mindazokat, akik részt vettek létrejöttében. Az Illyés Gyula Megyei Könyvtár munkatársait a szöveggondozásért és a szerkesztésért, a Szekszárdi Német Nemzetiségi Egyesületet a könyv előállításához nyújtott pénzösszegért, újságírókat, fotósokat, akik segítségével az utókor számára megmenthető lett a Simon Mária nevével fémjelzett kötetnyi történelem. A könyv hivatalos bemutatója február 4-én 18 órakor lesz a Szent István Házban. A pad egymás mellett kettő Összevont számmal jelentkezett a múlt év végén a megyeszékhelyen kiadott, A pad című irodalmi és művészeti folyóirat. A Szekszárd Város Művelődési Bizottsága és az Alisca Rádió támogatásával megjelenő kiadvány - szerkesztői: Dicső Zsolt, Gulya István és Jankovics Zoltán - már első alkalommal is magasra állította a mércét, s egyértelműen érzékelhető, hogy a színvonalból most sem kíván engedni. Erre garancia egyébként a szerzői névsor: Dylan Th^k mas, Rainer Maria Rilke vagy ^^ pen John Updike de akit netalán leblokkol a „magas művészet", annak ajánlhatjuk Dinnyés József költeményét, Dicső Zsolt Vay Bözsi naplója című, avagy a Szekszárdon élő Armen Tatevoszjan tanulmányát a manapság divatos, ősi taoista élettudományról. Ízelítőként lapunk Jankovics Zoltán egyik versét adja közre. (megsimogattalak) szél űz ázott gondolataim mellől koponyámban ős-táncot jár a lég versem ha véreddel írnám... megsimogattalak ^fe csigolyád roppan és nyakadon megtalálom az ütőeret hajnal hasad