Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-04-19 / 7. szám

1998. ÁPRILIS 19. . SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 7 Tegyünk környezetünkért! A víz világnapjától a Föld napjáig Lakossági veszélyeshulladék-gyűjtés Szekszárdon Idén első alkalommal biztosítunk lehetőséget a lakosság részére, hogy a háza körül keletkezett és összegyűlt „veszélyes" - háztartási szemétbe nem való - hulladékait ingyen leadja. Leadható anyagok: - savas ólomakkumulátorok, - elhasznált szárazelemek, - festék, lakk, ragasztó, higítómaradékok és ezekkel szennyezett göngyölegek, eszközök, - növényvédő- és rágcsálóirtószerek és ezekkel szennyezett göngyölegek, - selejt gyógyszerek, - fáradtolaj (növényi, ásványi), - olajos hulladékok (rongy, papír, fűrészpor) használt olajszűrők. Időpont: 1998. április 25. (szombat) 8.00-13.00 óráig. Gyűjtési helyek: - KÁLA ÁRUHÁZ parkolója (volt SKÁLA parkoló), -Csatári-torok, Julius Meinl parkoló. Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése Gazdasági és Környezetvédelmi Bizottsága HÉpített környezetünk változásai „Alapvető jelentősége van annak, Iwgy az új építési törvény központjába az épített környezet fogalma került. Nemcsak azért, mert a töivény környezetbarát szemléletével nyilvánvalóan elé kíván menni a jövő megkeni/hetetlen kihívásainak..." (Kovács Imre KTM) Az épített környezet a környezetnek a tudatos építési munka eredményeként létrehozott, illetve elhatárolt épített (mesterséges) része, amely elsődlegesen az egyéni és a közösségi lét feltételeinek megteremtését szolgálja - szól a fogalommeghatározás, de egész egyszerűen úgy is fogalmazhatunk, hogy az épített környezet az, ami a mindennapjainkban körülvesz bennünket. Az épített környezet az egységes emberi környezet elválaszthatatlan része, mely folyamatos átalakulásban van. Optimális esetben teret nyit a jövő számára, de ugyanakkor megőrzi a múlt értékeit is. Manapság igen dinamikus változások közepette élünk, s e tervezhetetlen, kiszámíthatatlan gazdasági-társadalmi-kulturális környezethez próbál igazodni városunk „álarca", mert az arculatát - szerencsére - nem változtatja ilyen könynyedén; • üzletek és irodák épülnek, majd bezárnak és átalakuljak; • * óriásplakátok és reklámtáblák rikítanak és borítanak be mindent, de gyorsan elvesztik aktualitásukat és „ottfelejtődnek"; • híres szállók szűnnek meg és alakulnak át irodaházzá; • áruházak darabolódnak föl mindenfélévé; • parkok szűnnek meg és épülnek be áruházzal, parkolókkal; • régi ipartelepeken bútoráruházak és bemutatótermek nyílnak vagy elhagyatottan konganak; • új területek épülnek be - üdvözlésként - a városba bevezető utak mentén, üzemekkel, autószalonokkal, benzinkutakkal, bevásárlóközpontokkal, „megaprojektekkelö. Ily módon Szekszárd is kezdi elveszíteni hagyományos szerkezetét, s mi időnként sajnálkozva, esetenként értetlenül szemléljük, hogy míg helyenként követhetetlenül gyors a környezet változása, addig másutt - akár a város központjában is - megáll az idő az üresen álló telkek, a megkezdett építkezések vagy a felújításra szoruló épületek felett. Tudomásul kell vennünk épített környezetünk átalakulását. Nyilvánvalóan alkalmazkodni kell az újhoz, a változáshoz és fejlődéshez, rugalmasan kell gondolkodnunk, az élethez igazodva. Vigyáznunk kell azonban arra, hogy az építkezések által történő „fejlesztések" során ne uniformizálódjon városunk. Bár panelházas lakótelepeink országszerte egyformák, az még megelőzhető, hogy egy-egy országos kiterjedésű cég minden városban - bármilyen épület legyen is az azonos módon alakítsa ki székházát és annak bejáratát. Mert míg a város szerkezeti fejlesztésének igen komoly kritériumai vannak, addig a szűkebb környezetünk arculatát formáló részletek az érdekeltek odafigyelésével kedvezően alakíthatók. Lakókörnyezetünk folyamatos alakítása közben törekednünk kell arra, hogy megőrizzük a hagyományos elemeket, azokat az utcákat, épületeket, kerítéseket, kapukat, szobrokat, burkolatokat, elnevezéseket, lámpaoszlopokat, melyeknek értéke, vagy egyszerűen csak múltja, története, egyéni hangulata, varázsa van. Ezeket az értékeket azonban meg kell tanulnunk felismerni és becsülni. Észre kell vennünk a Bartina utca hangulatos vonalvezetését, a Felsőváros zegzugos beépítését, a Garay téri épületek igényesen megformált homlokzatait, melyek mellett nap mint nap elmegyünk, anélkül, hogy igazán észrevennénk őket... Építészeti örökségünk legjelentősebb elemeit a műemlékek és a - széleskörű társadalmi részvétellel kijelölt - helyi védettségű építmények képviselik. (Ez utóbbiak megóvására, megtartására Szekszárd Város Közgyűlése rendeletben meghatározott módon szakmai és anyagi támogatással is ösztönözni kívánja az érintetteket.) Vannak olyan épületeink is, melyek önmagukban nem, csak környezetükkel együtt - kulturális, történeti, építészeti hagyományok őrzőjeként képviselnek értéket, a környezet összes apró elemével, a kerítésekkel, jellegzetes növényzettel, szűk utcákkal együtt. De ma már - akár tetszik, akár nem - épített környezetünk, építészeti örökségünk részét képezik a „paneles" lakótelepek is, a lapostetős intézményekkel és sablonos zöldfelületekkel együtt. Épített környezetünk tehát távolról sem egységes, de bármilyen is, a miénk. Nekünk kell benne élnünk, és a magunk számára elviselhetővé és elfogadhatóvá tennünk. Mielőtt másoktól várnánk el szűkebb környezetünk problémáinak megoldását, gondoljuk végig, hogy mit tehetünk mi magunk lakókörnyezetünk érdekében. Épített környezetünk nemcsak egy-egy új épület megépítésétől változik meg, hanem minden beavatkozás egyfajta változást jelent. Gondoljuk csak végig, hogy: • a hullámpala előtető az egész utcaképet elcsúfíthatja; • egy domboldal táji egységét teheti tönkre, ha valaki ott sík terepet kíván a háza körül kialakítani; • a sokszintes soklakásos panelházakon egy-egy utólag elhelyezett loggia, erkély megjelenése nem magánügy; • a Szekszárdi Borvidék hírnevét a zártkerti domboldal már messziről hívogató-riogató, toldozgatott, korszerűsített „tanyái" nem öregbítik; • olcsóbb ugyan a légvezeték, mint a földkábel, de szinte már beárnyékolja fölöttünk az eget; • drága ugyan a tehermentesítő út, de a gépjárműforgalom növekedéséhez helyet kell biztosítanunk, hacsak nem akarunk lemondani arról. A lehetőség tehát sokféle módon adott arra, hogy akár szakemberként, akár magánemberként beavatkozzunk környezetünk alakulásába, részt vegyünk fejlesztésének folyamatában.El kellene azonban már jutnunk oda, hogy az épített környezet alakítását (tervezését és megvalósítását) elsősorban a képzett szakemberekre bízzuk, ne másokra; és belássuk azt, hogy épített örökségünk megőrzése és védelme viszont mindannyiunk közös kötelezettsége és felelőssége. Polgármesteri Hivatal Településfejlesztési és Építésigazgatási Csoport Herr Teréz I Az energia több mint pénz? Ez a kérdés voltaképpen nem kérdés azok számára, akik régebb óta adósok a víz-, villany-, távfűtés számláikkal. Azoknak sem újdonság a dolog, akiknek mérlegelniük kell, mi a fontosabb számukra: az evés, ivás, ruházkodás és más efféle gyarló földi hívságok, vagy a boldogság telente. Ugyanis köztudomású dolog, hogy a zord téli időjárás közepette a boldogság előszeretettel tartózkodik a barátságos meleg szobában. Igen ám, de a boldogságnak ára van, eléggé nagy ára... Egészen pontosan egy 59 m

!-es lakótelepi lakás március havi távhőszolgáltatási díja 13.935 Ft-ot kóstál. Tehát nem olcsó mulatság, ezért is slágertéma manapság az energiával való spórolás, takarékoskodás kérdése. Évek során sok ötlet felvetődött, még az a szélsőséges elképzelés is, hogy Szekszárdnak állatkertet kellene létesítenie. Telente aztán a csúcsragadozókat (oroszlán, párduc, tigris stb.) szabadon engednék a távfűtéses lakások körzetében, amitől aztán a lakóknak fűtés nélkül is egész nap melegük lenne. De talán mégsem ez az igazi megoldás. Erről a kérdésről Csukle Tibornak a Héliosz Kft. távfűtő üzemvezetőjének egészen más a véleménye: - Sokat segítene a költségek megtakarításában, ha a lakók élnének azzal a lehetőséggel, hogy a Héliosz Kft. anyagilag is támogatja a fűtési rendszerek korszerűsítését, a lakók tulajdonában lévő szabályozhatatlan fűtési rendszerek átalakítását úgy, hogy a lakásonkénti szabályozhatóságot és az igény szerinti fűtés lehetőségét biztosítja. A költségek nagy részét a Héliosz Kft. viseli, a lakóknak csak a radiátorszelep és annak beépítési költségét kell fizetni, de ehhez is ad a cég radiátoronként 1000 Ft támogatást. Ezenkívül magára vállalja a tervezés költségét, strangszabályzók beépítését, szivattyúk cseréjének költségét stb. Az eddig megvalósult korszerűsítéseknél a lakókat terhelő költség szelepenként nem érte el a 3000 Ftot. A Héliosz Kft. olyan lakóközösségek összeszerveződését támogatja anyagilag, mely közösségek egy hőközponthoz tartozó épület, épületek lakóiból szerveződnek. Olyan közös képviselőt, illetve közös képviselőket választanak, akiket szervezési és pénzügyi rendelkezési joggal ruháznak fel. Nyilván csak akkor van értelme az egésznek, ha minden lakásba bekerülnek a szabályzószelepek. - Miért éri ez meg a Héliosz Kft.-nek? - Ennek több oka van. Egyszer az, hogy a szolgáltatás színvonala emelkedik, bármilyen drága szabályzó kerül is a hőközpontba, az nem pótolja a lakó beavatkozási lehetőségét, hogy annyit és úgy fűtsön, ahogy az igényei engedik. Az sem mellékes, hogy a fizetőképes fogyasztó a cél, ezt csak úgy lehet elérni, ha képes takarékoskodni. - Eddig csak a szabályozás lehetőségeiről esett szó, de mi a helyzet az egyedi mérés lehetőségével? - A cég 1992 októberétől minden hőküzpontban mérés alapján számol el a fogyasztóval. Ahhoz, hogy egyidejűleg érdemes legyen mérni, szükség van a beavatkozási lehetőségre, ez a korszerű radiátorszelep. Egyébként van arra lehetőség, hogy a hőküzpontban megmért hőenergia a fogyasztók között valamilyen mérőeszköz segítségével kerüljön felosztásra. Ennek egyik eszköze a költségmegosztó. Ez egy nagyon egyszerű elpárologtatás útján működő szerkezet, melyet minden fűtőtestre fel kell szerelni. Ezt évente leolvassák és a mért energiát az így kapott értékek alapján felosztják. Ennek beruházási költsége fűtőtestenként kb. 1000 Ft egyszeri költség és évente az ampullacsere költsége, ami 100 Ft-os nagyságrend. A lakásonkénti abszolút mérés, amely a teljes fűtési rendszer átépítését igényli, és olyan mérőberendezés elhelyezését, amely a ténylegesen fogyasztott hőenergiát méri, még nagyon drága, átépítéssel együtt 150-200 ezer Ft lakásonként. Ennek realitása nagyon csekély. - Ez idáig már számos távfűtő szolgáltató cég jelentette be, hogy visszatérítést ad - jóváírás formájában - ügyfeleinek. Mire számíthatlak a szekszárdi fogyasztók? - Az időjárás kedvezőbben alakult a korábbi éveknél, ezért a fogyasztók döntően visszatérítést kapnak. Mint ismeretes a fűtési hődíj elszámolása úgy történik, hogy a lakók által befizetett fűtési hódiját - amelyet az előző három év átlaga alapján havonta fizetnek - a fűtési idényben kétszer számoljuk el, december végén, illetve a fűtés leállítása után a hőküzpontban mért értékek alapján differenciáltan. Természetesen addig fűtünk, amíg azt az időjárás szükségessé teszi és a fogyasztók igénylik. Ezek a száraz tények, hogy némiképp oldjam a hangulatot Mozart egyik operafináléjának a szövegéből idézek: „Kinek ennyi jó kevés, azt érje gáncs és megvetés." Szóval, van mód és lehetőség a takarékoskodásra, most már a lakóközösségeken van a sor, nekik kell eldönteniük, hogy élnek-e, tudnak-e élni a Héliosz Kft. által felkínált lehetőségekkel. Bálint György Lajos \ >