Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-04-19 / 7. szám

8 SZEKSZÁRDI 1998. ÁPRILIS 19. „A kórházban töltöttem az életem nagy részét" Beszélgetés ir, Sülyi József főigazgatóval A hír nem új, s frissiben sem volt meglepő: a Tolna Megyei Kórház főigazgatói posztját pályázat útján dr. Sülyi József - aki előzőleg gazdasági igazgató volt nyerte el. - Beszélgetésünk kezdetén már utalt arra, hogy a kórházban töltötte élete nagy részét. Melyek voltak azok a stációk, amelyeken keresztülhaladva, - tudást és tapasztatot gyűjtve - „megérkezett" a jelenlegi állomásra? - Szülővárosom Hatvan, ezt a szóviccet minden alkalommal szeretem elsütni, hogy Hatvanban születtem amikor életrajzi adatot kérnek. Ott jártam általános és középiskolába, majd a Közgazdaságtudományi Egyetem pénzügyi szakán szereztem diplomát. Ami azt illeti 1958-ban nem volt könnyű bekerülni az egyetemekre. Szerencsére előtte való évben megnyertem egy országos tanulmányi versenyt történelemből, s így már „csak" matematikából kellett felvételiznem. A diploma megszerzése után a cukoriparban dolgoztam először Hatvanban, majd Budapesten a minisztériumban. - Hatvan és Budapest nem éppen szomszédos városok Szekszárddal... - Az 1964-es esztendő két nagy, és ma már tudom, hogy életre szóló elkötelezettséget hozott az életemben. Akkor nősültem, (a feleség dr. Selényi Judit Szekszárd város fogászati és szájsebészeti osztályájának vezetője, Tolna megyei szakfőorvos - a szerk.) s választottuk nejemmel, több mint három évtizeddel ezelőtt Szekszárdot otthonunknak. - Mikor került kapcsolatba a kórházzal? - Pár évig a Tolna Megyei Tanácsnál dolgoztam, a kórházban először gazdálkodási csoportvezetőként, majd pénzügyi osztályvezetőként, aztán a számítástechnikai osztály vezetőjeként, s 1991-től gazdasági igazgatóként, s most 1998. március l-jétől vagyok főigazgató. Ahogy végiggondoltatta velem ezeket az éveket, szinte hihetetlen, hogy három évtizedet, az életem nagyobbik részét a kórházban éltem, mégpedig úgy, hogy minden területen az orvosokat, a gyógyítást szolgáltam. - Ezt a három évtizedet nemcsak a szolgálat, hanem a folyamatos tanulás is jellemezte... - A kettő természetesen szorosan összefügg. Szakközgazdász oklevelemet 1976-ban vehettem át, számítástudományból 1978ban doktoráltam, egészségügyi menedzser szakközgazdász képesítést pedig 1994-ben szereztem. - Az idő azt bizonyította, hogy az egészségügyben a hármas vezetés orvos-gazdasági-ápolási - nem vált be. Ónnek erről már a kezdetekkor megvolt a „véleménye"... - Ez egy abszolút téves elgondolás volt, amit az is mutat, hogy az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte. Egy nagyon hétköznapi példát említenék; sem autót, sem lovas kocsit nem lehet három vezetőnek irányítani, mert ahhoz, hogy ne az árokban kössenek ki, egy kézben kell a vezetésnek lennie. így megszűnt a hármas vezetés és pályázatok útján lehetett a főigazgatói állásokat elnyerni, nem kizárt, de nem is előírás az orvosi végzettség. - A kórház Tolna megye legnagyobb intézménye, ezért vezetése rendkívül nagy feladat. Ön személy szerint kit tart jó vezetőnek, milyen kritériumnak kell megfelelni a mai állandóan változó, s az egészségügyben főképpen pénztelen, nehéz viszonyok között? - Szerintem nem a végzettség a lényeges, hanem ismerni kell a vezetés tudományát, sőt alkalmazni kell tudni azt. Rengeteg jogi ismeretet kíván mindez, s aki a hivatásának, a tudománynak élő orvos volt eddig, az kizárt dolog, hogy egyik percről a másikra jó vezető tud lenni. Ma a kórházak komoly piaci környezetbe kerülnek, s ez az üzlettel van öszszefüggésben, amelyhez komoly pénzügyi, közgazdasági ismeretek szükségesek. A kórházvezetés gazdasági kérdés a mai világban. A finanszírozási, jogi, pénzügyi környezet létfontosságú. Ez persze nem jelenti azt, hogy orvos végzettségű személy nem lehet jó főigazgató, azonban azt tudni kell, hogy ők sosem voltak gyakorló orvosok. - Nincs nap, hogy a kórházak elszegényedéséről, adósságaikról, működésképtelenségükről ne hallanának. Milyen változásoknak kell bekövetkezniük, hogy ezek a gondok megszűnjenek? - Az Európai Unióhoz való csatlakozás létfontosságú kérdése: az egészségügy „rendezése". Minőségfejlesztés - biztosítás ellenőrzés. Ez a hármas egység az, ami egyedül biztosítja a fentieket. Mit jelent ez? A betegnek tudnia kell, hogy mit követelhet meg a kórháztól, s a kórháznak, hogy mit kell nyújtania a betegeknek. A finanszírozás több nagy feladat köré csoportosítható: lényeges, hogy a tb milyen járulékbevételekkel rendelkezik, a gazdálkodó szervezeteket milyen mértékben terheli a járulék, kik, milyen járulékot fizessenek, s mi jár ezekért az állampolgároknak. Fontos, hogy növelni kell a termelékenységet és a hatékonyságot. Fontosak a személyi kiadások, a műszerezettség, az orvostechnika növelése, bővítése de vigyázni kell: csak a lehetőségek határán belül! - A Tolna Megyei Kórház milyen helyet foglal el az ország kórházainak rangsorában ? - Hátulról a másodikak voltunk 1991. decemberében, s az 1997. évvégén a felső harmad aljára kerültünk, vagyunk. A jó eredmény nagyrészt abból adódik, hogy a személyi kiadás 60 százalék, a dologi kiadás 40 százalék, amely már a nyugati országokban is szép arány. Jó lennt ezt tartani. - Rengeteg kérdésem lenne még, hiszen ahogy mondani szokták, a jéghegy csúcsát érintettük csak, s a teljesség igényét az egész újság sem tudná teljesíteni. Utolsó kérdésként azt hiszem a jövő, a közeli feladatok azok, amelyek az olvasókat a legjobban érdeklik... - Szeretnénk elkezdeni a régi épületek rekonstrukcióját. A költségvetés minden jelentős épületet és a közművet is érinti. Októberben, mint az már köztudott átadásra kerül a műtőblokk. Sajnos nagy orvoshiánnyal küzd a kórház, ami leginkább abból adódik, hogy semmi sem motiválja a frissen végzett orvosokat, hogy Szekszárdot válasszák letele|^ désre. Nincs szolgálati lakás^v egy kezdő az alacsony fizetésből nehezen tud lakást bérelni és fenntartani. Amíg az országban a kórházak zöme megállapodásra jutott ebben a kérdésben a fenntartóval, Szekszárd sajnos nem. Az orvos-nővér szálló állapota ami éppen a kórház legkisebb fizetésű munkatársait érinti - kétségbeejtő. A 160 lakó a leromlott, tönkrement épületben él. A szállás a város tulajdonába került 1990-ben, állapota tovább romlott, s 1996-ban visszakerült a kórház tulajdonába. Három év választ el bennünket a kórház fennállásának 200 éves évfordulójától. Addig is óriási mennyiségű feladat vár ránk a kevés pénz mellett, s jönnek a változások, átalakulások jogszabályokban, emberi, jogi követelményekben egyaránt. SAS ERZSÉBET