Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-11-02 / 19. szám

3 1997. NOVEMBER 2. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Érdekli? Bemutatjuk! Az ifjú igazgatót meglelték a fejvadászok írásunk során kiderül m^jd, hogy miért nem lepett meg túlzottan Vas Józsefnek, az Uponor gyárigazgatójának az a kérése, miszerint az itt következő, írásba foglalt beszélgetésre este nyolc óra után kerüljön sor. Tehát este nyolc után tettem föl azokat a kérdéseket is, amelyek „továbbítására" Huszár Tibortól kaptam a megbízást Az egyik így lrangzott: „...mi kell ahhoz, Wgy egy fejvadász cég hálójába kerüljön valaki?" Mert, mint mondta Huszár úr, Vas József „egy olyan vezető, akit a megyében már másodszor fejvadásztak ki". - Kétszer nem, csak egyszer „fejvadásztak ki". - És a Samsonite? - Az egy szerencsés véletlen volt, hiszen a frissen végzetteket még nem fejvadásszák, hanem az olyanokat, akiknek megfelelő szakmai hátterük van. Mikor és hol végzett? 1987-ben, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gépészmérnöki Karán. Itt gyakorlatilag ugyanazt az alapképzést kapják a hallgatók, mint amit a műszaki egyetemen, ám kiegészítve mezőgazdasági szakismeretekkel... A Samsonitehoz 1990-ben kerültem, két év múlva lettem gyárigazgató. - És tegyük hozzá, hogy 1990-ben gyárigazgató-asszisztensként kezdett a cégnél, tehát már valakik „kinézték", de mondhatjuk úgy is, hogy kicsit kivadászták. - Igen... Ám, hogy teljes legyen a kép, elmondom, hogy már az egyetemen keményen foglalkoztam az angol nyelvvel, s mivel nem voltam rossz tanuló, elnyertem egy részképzést Hollandiába. Ott írtam a diplomamunkámat, s közben tovább tanultam az angolt. Itthon hasznosítottam a nyelvtudásomat, másodállást vállaltam, mint szakfordító és tolmács. Akkoriban - ez 1989-ben volt - jellemző módon senki nem beszélt angolul a Samsonite-nál, ezért tolmácsot kerestek... és úgy egyébként mérnököt is. Amikor második alkalommal tolmácsoltam, elbeszélgetett velem a belga ügyvezető. És szinte azonnal föl is vett. - Az Uponor egészen más profilú cég. Ide, hogy „csippentették" ki? - Tavaly és idén már többször megkerestek állásajánlattal Szegedről, Budapestről. De jól éreztem magamat a Samsonite-nál, ezért nem sokat foglalkoztam az ajánlatokkal. - Hova valósi? - Tolna megyei. Dalmandi. - Csak nem a mezőgazdasági kombinát volt vezérigazgatójának a fia? - De igen. Szóval Dalmandon nőttem föl, nyaranta ott dolgoztam. Két testvéremmel együtt elég szigorú, spártai nevelésben részesítettek szüleim, amiért a mai napig hálás vagyok. - Szűk másfél év alatt négy komoly ajánlatot kapott. Az Uponort elfogadta. Miért? Mert szekszárdi?S azóta Ön is az? - Azért fogadtam el, mert megtetszett, mert új cég lévén nagy kihívásnak tűnt, hiszen gyakorlatilag valamit a nulláról lehetett indítani, így az igazgató valóban megmérettetik. - Mondja el, hogy vadászták ki? - A budapesti Telkes-féle fejvadász cég keresett meg. Egyik munkatársuk időpontot kért, s úgy mutatkozott be, mint egy tanácsadói cég munkatársa. A „fejvadász" eljött a korábbi munkahelyemre, s akkor már mondta a valódi cége nevét. Ekkor leesett a húszfilléres... Ez a fejvadász cég úgy dolgozik, hogy a kiszemeltet személyesen fölkeresik, megnézik, milyen környezetben dolgozik, milyen ő maga, figyelik, hogy milyen a kapcsolata a munkatársaival, hogy fogadja el a környezete, s ezekből megfelelő következtetéseket vonnak le. - Miután levonták, s önnek a legkedvezőbbet, térjünk át Huszár Tibor másik kérdésére, ami szerint mennyivel támogatja a város a zöldmezős beruházásokat? - Erre a kérdésre sajnos nem tudok kielégítő választ adni, hiszen a beruházás kezdetén én még a Samsonite-nál dolgoztam. S amikor ide kerültem, a gyár már nyolcvan százalékban készen volt. Úgy tudom, hogy az Uponor pályázott a kapacitásbővítő beruházásra, amit Szekszárdon elnyert. De úgy tudom, a telket kedvezményesen kapta a cég, hiszen egyben munkahelyteremtő beruházásról van szó. - Vas úr immár öt esztendeje igazgató. Véleménye szerint vezető beosztásra születni kell? - Igen, születni, de a legfontosabb az, hogy az ember olyan környezetben szülessen és éljen, amely a „vezetői szék" felé irányítja". Én nagyon sok mindent tanultam édesapámtól, hiszen levakarhatatlanul vele mászkáltam a gazdaságban, tehát egyfajta késztetés ivódott belém... Szüleim folyamatosan megkövetelték, hogy tanuljak tisztességesen. - Viszont egyik posztra sem ön jelentkezett, hanem megtalálták. Vajon aurájából kisugárzott a vezetői tehetség? - Hogy valaki vezető lehessen, ahhoz egyfajta személyiségjegyek kellenek. Úgy tűnik, hogy ezek bennem megvannak. Bár én ezekkel soha nem foglalkoztam. - Vas József milyen típusú vezető? - Erre sem tudok egyértelműen válaszolni. Kezdetben autokrata, később, ha már látom, hogy milyen talajon állok, akkor demokratikus leszek. Hiszen alapvetően demokratikus elveket vallok, de úgy érzem, különösen egy induló cégnél szükség van bizonyos autokratikus módszerek alkalmazására is. - Idősebb beosztottjait nem zavarja az ön kora? - Nem. Nem vettem észre még soha. Szerintem a lényeg az, hogy ahogyan én vállalom a felelősséget, az embereket is meg kell tanítani a felelősségi köröket felvállalva dolgozni. Rákényszeríteni az embereket, hogy a saját specialitásukban önállóan dolgozzanak, területükön döntsenek... Álláspontom szerint én akkor végzem jól a munkámat, ha nélkülem is jól megy a munka, tehát nem kell állandóan a gyárban lennem. Ez úgy valósul meg, ha az ember specialistákból építi föl a csapatot, így a vezetőnek nem kell különösebben értenie a tevékenység részleteihez. - Feleségével, aki miskolci, az egyetemen ismerkedtek meg, majd Szekszárdon telepedtek le, egy tömbházi lakásban élnek. Hányan? - Két kisfiunk van: Gergely négy és fél éves, Áron pedig másfél... Szeretném, ha lenne egy kislányunk is. - Említette, hogy gyárigazgatóként 12-14 órát dolgozik. Napközben interjúzni sem ért rá. - Van bennem egy olyan motor, amely a különböző tevékenységek felé hajt. Az egyetemen rádióvezető voltam, kiemelkedően atletizáltam... Nyitott ember vagyok, könnyen töröm át a falakat, könynyen teremtek kapcsolatokat. - Ki „öltözteti"? Milyen a stílusa? - Nem vagyok nyakkendős ember. Dolgozni farmerban és ingben járok. Persze, ahol elvárás az öltöny, oda én is felveszem. Ruháim nagy részét a feleségem vásárolja, a cipőt és a nadrágokat - azokat a darabokat, amelyeket meg kell próbálni - magam veszem meg. - Milyen autóval jár? - Van egy cégautóm, egy Renault Espace. - Sok sikert kívánok igazgató úrnak, s kérdezem, hogy ön kiről olvasna, hallana két hét múlva szívesen? - Hallanék, illetve hallgatnék jó számokat a Szekszárd Big Band készülő új lemezéről. Pecze Istvánt, a zenekar vezetőjét pedig kérem, beszéljen a zenélés meghittségéről, öröméről. V. Horváth Mária