Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-01-19 / 1. szám

8 SZEKSZÁRDI 1997. JANUÁR 19. „Aki nem tudja, hogy milyen a világ, amelyben él, az nem tudja hol van... " Marcus Aurelius Bevezetés Dolgozatom megírásában az a szándék vezetett, hogy ezúton is ráirányítsam a figyelmet egy jobb sorsra érdemes, technikai fejlesztésre szoruló, közoktatást és művelődést szolgáló, segítő „intézményre" és az ott folyó tevékenységre. A szekszárdi bemutató csillagvizsgáló rövid története 1966 őszén kisebbfajta szenzációnak számító ünnepély volt Szekszárdon: november 26-án megnyitották a nagyközönség számára a bemutató csillagvizsgálót. Akkor sokan sok követ megmozgattak azért, hogy ez létrejöhessen. Városunk az országban sorrendileg a nyolcadik település volt az, ahol összefogtak azért, hogy megépülhessen ez a négy méter átmérőjű kupolás épület a fix felállítású tükrös távcső számára. Dr. Kulin György csillagásztól származik az alapgondolat, miszerint legalább minden megyeszékhelyen épüljön bemutató csillagvizsgáló, ahol minél több ember és főleg iskolás gyerek részesülhet abból az élményből amit az égitestek látványa jelent, az amit Galilei fedezett fel közel 400 évvel ezelőtt. A világon mindenütt épültek és ma is épülnek bemutató csillagvizsgálók. Egy civilizált társadalomban vagy oda felzárkózni akaró országban ez természetes dolog. A fejlettebb országokban pl. iskolai csillagvizsgálók és planetáriumok tömkelege található. A szekszárdi csillagvizsgálót a Kálvária-domb oldalába építették, zavaró fényektől távol, de mégis közel a városközponthoz. Ez a körülmény akkor Értékeink.. A csillagvizsgáló múltja, jelene, jövője Tanulmány a Lakható Szekszárdért Egyesület által kiírt pályázatra szinte ideális volt, bár Kulin professzor felhívta a figyelmet arra, hogy idővel a város „rá fog épülni", és ez problémát fog okozni. Mielőtt az ebből fakadó gondokra és a közeljövő teendőire rátérnék, tekintsük át az elmúlt 30 évet. A kezdeti lelkesedés sajnos nem sokáig tartott. A megbízott vezető csak rövid ideig tevékenykedett, s távozása után gyakorlatilag gazdátlanná vált a csillagvizsgáló. Néhány év után a távcső mozgatószerkezete is berozsdásodott, tönkrement. Kedvező változás csak a '70-es évek elején állt be, amikor Pesti Gyula fizikatanár tevékenységével életet lehelt a csillagvizsgálóba. A Garay Gimnáziumban csillagászati szakkört indított, aminek bázisa lett a csillagda. Rendszeres bemutatásokat is ők tartottak a nagyközönség számára, heti gyakorisággal. Sajnos 1978-ban megszűnt a szakkör, de az épület állaga is sokat romlott, a távcső pedig felújításra szorult. Karbantartás, felújítás a '80-as évek elején megtörtént, de a rendszeres bemutatásokat nem sikerült folytatni. Emiatt bezárták a csillagvizsgálót, és ez az állapot eltartott vagy tíz évig. Ezután végre 1992-ben sikerült a távcsövet újjáépíteni és az épületet kívül-belül tatarozni, környékét rendbetenni. Ennek eredményeként november 3-ától megindultak a rendszeres távcsöves bemutatások. A nyitvatartási heti kép napban határozták meg, s így az időjárás függvényében évi 40-45 alkalommal lehetett bemutatást tartani. Az elmúlt négy év során közel 200 esetben, több mint kétezer embernek mutattuk meg az éjszakai égbolt legszebb objektumait. Felsorolni is sok lenne, hogy mi mindent láttak - óvodásoktól a nyugdíjasokig - az ide látogatók. Csak néhány különlegeset említek: láttuk egy közeli extragalaxis szupernóvájának az elhalványulását; a Perseida meteorraj szülőüstökösét, mely 135 éve járt legutóbb földközelben; drámai események szemtanúi lehettünk, amikor a tőlünk 780 millió km távolságra lévő Jupiternek ütközött a ShoemakerLevy üstökös, s ezúttal sokan megfigyelhették a becsapódási nyomokat; megdöbbentő élmény látni a Szaturnusz gyűrűjét, vagy akár egy távoli gömbhalmazt. Az érdeklődés töretlen, ha derült idő van a nyitvatartási napokon, alig fordul elő, hogy senki se jönne fel egy kis távcsövezésre. Mindehhez tudni kell, hogy igen mostoha körülmények között dolgozunk, s talán emiatt is sokan megkérdezik, hogy... Érdemes-e ezt csinálni, éjszakázni, fagyoskodni? Erre a kérdésre a következőket válaszolom. A csillagászat nagyon ősi tudomány, egyidős a civilizált emberiséggel. Nemkülönben az az igény is, amit Balogh Jenő barátom fogalmazott meg nagyon szépen: „Mindenkiben él a vágy, hogy a csillagokat fíirkészsze." Néha ki kell törni a mindennapi élet taposómalmából, s föl kell nézni az égre. A csillagos égbolt puszta látványával is emberi mivoltunk szerves része, ősidőkig viszszanyúló örökségünk. Ennek ismerete kulturáltságunknak is részének kell lennie mert hiszen ki ma a kulturált, korszerűen művelt ember? Nyilván az, aki tájékozott az őt körülvevő világban és ebben reálisan fel tudja mérni a helyét. A bennünket körülvevő világ pedig elsősorban a kozmikus világ, amelynek a Föld és rajta az ember csak parányi része. Csak illő óvatossággal és félelemmel kérdezném: biztos, hogy mindenki tudja azt, hogy ember járt már a Holdor^^ Gondolataim a környezetszennyezésről két tételben: A szellemi környezetszennyezésről... Mindenekelőtt a Magyar Csillagászati Egyesület nyilatkozatából idézek: „Az utóbbi években számos más tévtan között az asztrológia, magyarán a csillagjóslás is tág körben terjed hazánkban. Ennek elmélete abból a rég elavult ókori világképből ered, amely az égitesteket a világ közepének hitt Földtől teljesen különböző, más törvényeknek engedelmeskedő, lélekkel bíró lényeknek, isteneknek képzelte, s mozgásukból. Járásukból" kiolvashatónak vélte a jövőt. Tanítása mintegy 2000 év óta mit sem fejlődött, rengeteg anyagi- és szellemi kárt okozott, és csak annyiban szolgálta az emberiség javát, amennyiben ajoven léshez készült, s följegyzett megfig! sek a mai tudomány számára értékes adatokat is tartalmaznak. Módszerei, eljárásai azonban igen távol állnak attól, hogy tudományosnak tekinthessük őket." Naponként találkozhatunk „szellemi felszabadulásunk" számos termékével. Ufók, kézrátételes gyógyítás, gabonakörök stb. Tömegigény mutatkozik ezen természetfeletti jelenségek „megismerésére". Vegyük észre, hogy a tudomány és ezek között legalább annyi a különbség, mint pl. a népzene és lakodalmas rock között. A két dolog alapvetően nem ugyanaz. Akkor pedig miért is izgulnánk miatta? Szerencsére vagyunk egypáran, akiknek a népzene az igazi. Vajon kell-e tennünk ellene valamit? - kérdezhetnénk. Meggyőződésem, hogy nem. Helyette inkább tegyünk valamiért, valami mellett. A mi esetünkben például úgy, hogy működtetünk egy mutató csillagdát, ahová szabadon bejöhet bárki és távcsővel fürkészheti az égbolt titkait, ahol emberközelbe hozzuk az égitesteket és magyarázatot adunk a természeti jelenségekre. etujjk W