Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-02-16 / 3. szám

8 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1997. FEBRUÁR 16. Dr. Szabó Géza: újra kell írni a történelemkönyveket A bronzkor elektronmikroszkóp alatt A szekszárdi régész felfedezése a bradfordi egyetemen Akármennyire is hihetetlennek tűnik, mégis tény: a Szekszárdon élő dr. Szabó Géza régész közvetlen haszonélvezője volt - s végül is ma is az - a nyolcvanas években lezajlott brit szerkezetváltásnak. Méghozzá Angliában, a Leeds mellett található bradfordi egyetem révén, ahol is nemrég három hónapot tölthetett ösztöndíjasként. Mi az az archeometallurgia? - Régebben, még a hetvenes években az atomenergia-iparban dolgozó mérnököket képeztek ebben az intézményben tudjuk meg dr. Szabó Gézától. - Azután, már a nyolcvanas évek elején, amikor megcsappant az érdeklődés az atomenergia iránt, az egyetem a megmaradás érdekében kénytelen volt átalakulni. Az itteni vezetés a már létező alapokra, a műszaki bázisra építkezve létrehozta az egyetemi szintű archeometallurgiai képzést. Az első olvasásra a laikus számára kínainak tűnő megnevezés lefordítva már rendkívül egyszerűen hangzik: régészeti fémtanról van szó. Mindenesetre ez a fajta képzés még unikumnak, specialitásnak számít a világ nagy részén, Európában meg éppenséggel egyedülálló intézményről van szó. Egy ösztöndíj révén ide utazhatott tanulni és - nem udvariaskodás, hanem tény szorgos kutatómunkát folytatni dr. Szabó Géza. - A régész szót hallva általában egy olyan irigylésre méltó személy jut eszünkbe, aki bikinis lányok között spaknival a kezében piszkál valamilyen cserepet. Nos, az angolszász módszer alapvetően eltért ettől az egyébként felszínes képtől. Az egyetemen ugyanis fehér köpenyt kellett öltenem, s úgy mehettem be a laboratóriumba, ahol a legmodernebb technika és műszerek igénybevételével komoly kísérleteket végeztem. Élményszámba ment ez az újfajta tevékenység, hiszen a kutatás egy előttem eddig ismeretlen dimenziójával kerültem kapcsolatba. Bronztárgyak, társadalmi vonatkozással Voltaképpen mivel is foglalkozott dr. Szabó Géza? Olyasvalamivel, amivel eddig még egyetlenegy magyar régész sem. De még mielőtt magára a kérdésre válaszolnánk, legalább nagy vonalakban érdemes megismerkednünk néhány tudnivalóval. Ha egy tudományág csak a fémekkel foglalkozik, az nem más, mint metallurgia. Ha viszont ehhez járul még a fémek történelmi, sőt, társadalmi vonatkozása is, az már archeometallurgia. S így lesz egy szokványos műszaki-természettudományi kutatásnak olyan eredménye, mely adott esetben alapvetően - befolyásolja történelemszemléletünket, s ezzel együtt változtat azon a hagyományos képen, mely vagy elevenen vagy halványan, de él tudatunkban. Ez a némileg rejtélyesnek ható kitérő azonnal érthetővé válik, ha eláruljuk, hogy dr. Szabó Géza bradfordi tanulmányútjának köszönhetően egy olyan archeometallurgiai felfedezésre bukkant, mely alapjaiban változtathatja meg a történelemkönyvekben, szakmunkákban olvasható következtetéseket. - Menjünk vissza az időben úgy négyezerévet - invitált egy képzeletbeli időDr. Szabó Géza a Great Orme-i bányában utazásra dr. Szabó Géza. - A bronzkorban vagyunk, az ember már ebből a fémből készített különböző eszközöket. Vannak elképzeléseink, sőt, megbízható ismereteink az eszközkészítés technikájáról. Alaposan meg is vizsgáljuk az ebből az időszakból előkerült leletanyagokat, köztük a fémeket is. De egészen más az íróasztal mellett tanulmányozni egy fémtárgyat, s egész más azt elektronmikroszkóppal megvizsgálni, a belső struktúrát, kiváltképp a rácsszerkezetet elemezni. Mert éppen erre volt lehetőségem Bradfordban. Vendéglátóm közben lélegzetelállítóan szép, színes felvételeket mutat az előbb említett rácsszerkezetről, megjegyezve, hogy csak erről órákig lehetne mesélni. Az ón fedte el a lényeget - Ezeknek a tárgyaknak a felületén erős ónkiválás jelentkezik. Ennek a látszólag nem túl lényeges információnak komoly jelentősége van. A hatvanas-hetvenes években, a mikrospektrum-analízisek elvégzésekor a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a vizsgált régészeti tárgyak legalább 20 százalékban ónt tartalmaznak. Most viszont az általunk alkalmazott módszerekkel megállapítottuk, hogy az ón mennyisége csak a tárgyak felszínén jelentős: belül viszont elenyésző. Magyarul a hatvanas-hetvenes évek adatai tévesek, s nyilvánvalóan az ebből származtatott következtetések sem állják meg a helyüket. Ami azt illeti, ettől még nyugodtan aludhat bárki, egy-két, vagy akár tízhúsz százaléknyi óneltérés még nem a világ. Ám ha tovább követjük dr. Szabó Géza gondolatmenetét, meglepő végeredményre jutunk. -A korrigált adatok ismeretében kénytelenek vagyunk újraértékelni az eddigi, Magyarországon talált leleteket. A fellelt tárgyak egy részét nem ötvözték tovább. Másrészt viszont a mostani kutatások fényében megállapítható, hogy a központi műhelyekben előállított, sajátos, szakmai ismereteket követő tárgyakat nem ónnal vagy antimonnal ötvözték, hanem közvetlenül ezek megfelelő ásványaival, például antimonittal. Ez az új eredmény választ ad arra a kérdésre, hogy a kutatók eddig miért nem találtak külön tiszta ötvöző nyersanyagokat. Azt tudjuk, hogy Európában merre bányásztak az őskori emberek érceket, illetve merre voltak a jelentős kohászati központok. Ha végigtekintünk a térképen, megállapíthatjuk, hogy tőlünk messzire fekvő vidékről - például az Alpokból vagy az Egei-tenger vidékéről juthattak el hozzánk különböző, s jelentős számban előkerülő tárgyak. S az sem lehet kétséges, hogy a világ legnagyobb őskori rézbányája - ez történetesen Walesben, az általam isfelkeresett Great Orme településén található - az európai kontinens számára termelt. De visszatérve a mai Magyarország területére: az itteni meglepő bronzgazdagság sem helyi bányászat, hanem a külső hatás eredményeként jött létre. Méghozzá logikusan távolsági kereskedelem révén. Ez ^Hif azt is jelenti, hogy egyszer s mindekkora el kell felejtenünk a történelemkönyvekben evidenciaként rögzített őskori, csak luxuscikkekre vonatkozó távolsági kereskedelem kizárólagosságát. Az őskorban és ezen belül a késő bronzkorban az ipari nyersanyagok - elsősorban rézöntecsről van szó - nagy mennyiségben történő, igenjól szervezett távolsági kereskedelme a jellemző. Egyedülálló vélemény Dr. Szabó Géza legfontosabb kutatási eredményének mégsem ezt, hanem a már korábban említett, a régészeti tárgyak felületén kimutatott, ónkiválással kapcsolatos új megfigyeléseit tartja. Mert ez jelenti alapját a '60-as^fcktől mért adatok újraértékelésének^Ravolsági kereskedelemmel kapcsolatos nézetek, a késő bronzkori fémművesség szerkezeti elemei új szempontú rendszerezésének. A még a világ élvonalát jelentő bradfordi kutatócsoport számára is meglepően új eredmények magyarországi gyakorlatba történő átültetése bizonyára nem lesz egyszerű. Az erős természettudományi hátterű angolszász, illetve a hazánkban hagyományos közép-európai, inkább leíró szemléletű kutatási módszerek közötti eltérések sajnos nemcsak a régészet területén nehezítik megaz új nézetek elfogadását. Ám történjék bármi, az már nem csak dr. Szabó Géza számára kell, hogy világos legyen: ez a négyezer évvel ezelőtti fémművesség nem egészen úgy működik, hogy végy tíz deka bronzot...