Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-02-16 / 3. szám

1997. FEBRUÁR 16. , SZEKSZÁRDI VASARNAP -V 9 Apróhirdetések Öt évvel ezelőtt, 1992. február 16-án megjelent lapszámunkban több önkor­mányzati döntésről is beszámoltunk. A 2. oldalon A városházán történt cí­mű írásban a Panoráma mozira vonat­kozó pályázatról kapunk híradást. „A Panoráma mozi üzemeltetésére kiirt pályázat elbirálásákor a kulturális és a gazdasági bizottság hozott döntést. Mindkét bizottság a két pályázó közül az Intercom pályázatát támogatta, fogadta el. A szocialista frakció azonban aggály­lyal fordult a polgármesterhez, kétséges­nek látva a döntés hatását a város érde­keire. Álláspontjuk szerint a Babits Mi­hály Művelődési Ház pályázatát kellett volna preferálni. A kérdésről a következő ülésén dönt a képviselő-testület. Remél­hetően immár utoljára és eredménnyel." Mint ismeretes, a kérdés véglegesen eldőlt, az Intercom - és az amerikai fil­mek -javára... Ugyancsak a 2. oldalon található írás a Volán ártarifáiról folyó képviselő-tes­tületi alkuról. Kis Pál István így össze­. gezte véleményét. f „Van abban valami nemtelen, aho­gyan alkura kényszerül a képviselő-tes­tület egy-egy szolgáltatás árának kérdé­sében az egyetlen - monopolhelyzetben lévő - szolgáltatóval. Pozícióit csak ront­ja, ha a központi irányítás maradványai korlátozzák megállapodásainak érvé­nyét. Érdemes lenne az illetékes minisz­tériumnak végiggondolnia egy normatív fejkvóta rendszerű támogatás bevezeté­sét, amely lehetővé tenné, hogy az érde­keltek biztonsággal kalkuláljanak és ne legyenek kitéve e kínos - mondjuk ki, megalázó - procedúrának." • • Ot éve írtuk Az 5. oldalon a Privatizációs fájdal­mak az Afitnál című interjúban Grün­felder Károly igazgató nyilatkozott a cég terveiről. „- Számol-e újabb leépítésekkel? - Remélem, hogy így már meg tudunk élni. Ezért kezdtük el az új autók értéke­sítését, szerződtünk a Suzuki gyárral, az Oltcitot vezérképviselet formájában áru­sítjuk. Területtől és felesleges épülettől szeretnénk megválni és az épület magjá­ban berendezkedni. Már készek a tervek, hogy a Suzuki-szalont házon belül kiala­kítsuk és egy igényes eladótér mellett egy kávézót is nyithassunk." Bal felső sarok című jegyzetében a 12. oldalon Bálint György örömmel ál­lapítja meg, hogy a városatyák 1992­ben 7 millió forinttal többet adnak a sportmozgalomnak, mint 1991-ben. Ám az elosztás szempontjai a cikkíró szerint még hagynak maguk után némi kívánnivalót. „Etjén többet az, aki saját téglából építkezik, mint aki másokból él. Mert ez utóbbi az abszolút eredményesség össze­vetésében úgy is leveszi a „sápot". Maradva az egyéni sportágaknál: le­gyen lényeges különbség az eredményte­lenségét különböző jelvényekkel, pon­tokkal - mennyiségi mutatókkal palás­toló és a magyar bajnokokat helyezette­ket nevelő szakosztályok között. Legyen meg már végre a jól látható kontúrvonal az él- és a langyos verseny­sport között!" A 13. oldalon Ordas Iván Illyés Gyu­la 1975-76-ban papírra vetett napló­jegyzeteiből ad összeállítást. Illyés sa­ját kortársai közül több személyt is megemlít naplójában. Köztük van Csá­nyi László is. „Irótársakkal kapcsolatos érzelmeket csak Németh László esetében árul el. Ami persze nem gátolta abban, hogy pél­dául Féja Géza születésnapjára, hosszú rábeszélés és keserves nekiveselkedés után megemlékezést ne írjon, persze kitű­nően. Szülő vármegyéje gyerekkori visz­szaemlékezéseinek formájában szerepel, mint máshol is annyiszor. A máig itt élők közül Csányi László kap egyetlen alka­lommal egymondatnyi dicséretet, ami őszinte lehetett, mert Illyés aligha muto­gatta naplójegyzeteit a tőle távol élő kol­légáknak. " Ugyancsak Ordas Iván „helyesbíti" önmagát a 16. oldalon, bár a helyreiga­zítás nem sajtóhiba vagy ténybeli téve­dés miatt történt. Egészen más miatt..." „Amikor a legutóbbi számunkban megjelent nSzekszárdi rekord« című kis írásunkat papírra vetettük, még valóban helytálló volt az a közlés, hogy a Bajcsy­Zsilinszky úton a fasorban, a patakpart­tólnem messzire lévő újságárus bódé ab­laküvegét az idei évben még csak egyszer zúzták szét vandál kezek. Az események azonban előttünk jártak. Azóta újabb ablakbetörés történt. Ezúttal februárban..." Szekszárd, Mocfa csárda fölött 2500 m 2 földterület, szőlő - gyümölcsös - szán­tó megosztva is, Bátaszéken családi ház vállalkozásra alkalmas műhelyek­kel eladó. Érdeklődni: 17.00 óra után a 74/318-486-os számon. * Szórólapok, reklámanyagok terjeszté­sét már 2 Ft/db-tól vállaljuk Szekszár­don és környékén. Terminal Bt. Tel.: 74/313-639. * AUTÓVILLAMOSSÁG, Palkó Tamás, autóvillamossági mester. Szekszárd, Tartsay V. u. 19. Tel.: 74/410-638. Fitness aerobik a sportcsarnokban. Péntek kivételével, hétköznapokon 18-19 óráig. Az órákat vezeti: Huszár Krisztina. Telefon/fax: 74/316-027, 06-30/569-514. * Herpai Zoltán Munkácsy-díjas alkotó grafikái eladók. Ugyanitt erkélyajtó, új fiirdőszobaajtó árengedménnyel meg­vásárolható. Érdeklődni: 18 óra után a 410-893-as telefonszámon. * Tolnán ipari árammal, gázfűtéssel, tele­fonnal ellátott, tetőtér-beépítéses, jó állapotban lévő kertes családi ház el­adó. Érd.: a 74/443-716-os telefonszá­I—/ épésről lépésre cuppanva kap­ja el az ember lábbelijét a sár. Vi­gyázva lépeget a tömeg, mindenki várja, hogy beérjen a szekszárdi vá­sártér betonos útjaira. A sportcsar­nok felől érkezők nem is hallják a "sáros út két oldalán kipakolt porté­kák árusainak hangját, pedig azok •igyekeznek mindenki figyelmébe ajánlani a népviseletet, a használt cipőt vagy éppen a kukászacskót. A Jobbra hajts és balra előzz!" rendben közlekedő gyalogosok dohognak, amikor valaki nem tart­ja be az Íratlan szabályt, s még ak­kor sem belátók, amikor a kisgye­rekes család igyekszik a vásári cu­korka vásárlása után beigazodni a sorba. De végre vége a sártengernek, amire valaki viccesen azt mondta: „Legalább olvad, úgyhogy itt a ta­vasz". Rendben menetelünk a ha­talmas sátrak között. Rengeteg zokni, meg harisnyanadrág, sokan ruhákat, mellényeket, kabátokat árulnak. A holmik általában nem túl igényesek, ám az árukat azért megkérik. Ráadásul mindenütt Vasárnapi vásár ­hétköznapi felhozatal pontosan egyformán, mintha ösz­szebeszéltek volna a kereskedők. Ugyanez vonatkozik nagyjából a választékra is. Az embernek az az érzése tá­mad, hogy így tél végén nem igazi a vásár. A kereskedők sem számíta­nak komolyabb forgalomra, a sát­rak között sétálók is csak program­nak szánják a szétnézést. Ha valaki megáll az alkalmi áruda előtt, nyomban megkérdik tőle: - Mit parancsol? Segíthetek? - Köszönöm, csak nézgelődöm - hangzik a zavart válasz, s máris továbbáll a szemlélődő. Kisebb társaság állja el az utat. Arról beszélgetnek, hogy amikor ágyneműt kerestek, az nem volt, most meg... Hát persze, Murphy törvénye a vásárokra is igaz, mert pont az nem kapható, amit az em­ber venni szeretne. Egy asszony a földön sorakozó apró kristálypoharakat nézegeti. Az árus megpróbálja rábeszélni, mondván, hogy két hét múlva jó­val drágább lesz, hát most ragadja meg az alkalmat. Sőt, ha megveszi a hatot, ráadásképp egy kis vekkert is kap mellé. A finom falatokat és az italokat kínálók bódéi körül sincs nagyobb nyüzsgés, sem hangzavar, bár úgy tűnik, a vasárnapi vásár forgalmá­nak nagy része ott bonyolódik. Igaz, az édességet árulók is adnak el valamennyi krumplicukrot, tö­rökmézet, mert a gyerekek kihar­colják szüleiktől a vásárfiát. Innen-onnan halk zene hallat­szik... nem bömböltetik úgy a ma­sinájukat, mint nyáron. Olykor vi­szont nagy hangerővel szól a han­gosbemondó sebességváltót vagy kiskutyákat kínálva. Arrább a „piros parit" reklámoz­za éneklő hangon egy fiatalember, szomszédja „zöld uborkát" kont­ráz rá. Összenéznek, jót.nevetnek. Mégis vidám ez a vásár, gondolom magamban lelkesedés nélkül, s eszembe jut, hogy venni kéne egy konzervnyitót, mert a régi tönkre­ment. Az eladóval egyszerre kapjuk a fejünket a hangoskodás irányába, ahol pillanatokon belül kisebb tö­meg alakult. Egy nő vásárolt zokni­kat a külföldi árustól, aki ötezres helyett ezresből adott vissza. Két férfi az asszony igaza mellett kar­doskodik, az árus látszólag nem tö­rődik velük, nem is vitatkozik. Sze­rencsére éppen akkor sétál arra két rendőr, akik az egész perpatvarból nem is észleltek semmit. Legfel­jebb az eladó hangját hallották: „Oké, oké..." I lyen volt a múlt vasárnapi szek­szárdi vásár. Talán a következő forgalmasabb lesz. Bár ilyenkor, az adóbefizetések idején nem lesz több pénzük az embereknek. - vhm -

Next

/
Oldalképek
Tartalom