Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-12-21 / 22. szám

1997. DECEMBER 21. 45 , SZEKSZÁRDI f VASARNAP'%« • „„,\ 5 Töltött káposztát csak az eszik, aki szereti A húsüzem új tulajdonosa tervez és szervez Már megírtuk, hogy a rengeteg probléma, sztrájk, demonstráció és a felszámolás - még körülbelül egy éven át tart - után a Szekszárdi Húsipari Rt.-t megvásárolta a bu­dapesti székhelyű Fázis Távközlé­si és Hálózattervezési Rt., amely­nek elnök-vezérigazgatója Zöld Gyula. A cég részvényeinek 86 százaléka az ő tulajdonában van, kilenc százalék a fiáé, ifjabb Zöld Gyuláé, öt százalék pedig az elnök­vezérigazgató feleségéé. Legutóbbi számunkban említet­tük, a tulajdonos a húsüzem nevé­nek megváltoztatását tervezte. Azóta eldőlt: Fázis Élelmiszeripari Rt. lesz a cég neve. Zöld Gyula eh­hez hozzátette, hogy könnyen elő­fculhat a kettős névhasználat: laza az új néven forgalmazzák a termékeket, külföldön pedig va­lószínű marad a régi, mert mint az elnök-vezérigazgató mondta, Európában nincs rossz hírneve a cégnek. Éppen ezért reményked­nek a termelés beindulása utáni si­kerekben. Ehhez Zöld Gyula hoz­zátette azt is, hogy külföldön is vannak jó üzleti kapcsolatai, még­pedig olyanok, amelyek egyben potenciális kereskedelmi partnere­ket jelentenek új cége számára. A héten már 78 tagú stábbal dol­gozott a húsipari cég, amelynek el­nök-vezérigazgatója ifjabb Zöld Gyula. A vezetőket, termelésirá­nyítókat a régi vezetőbeosztásúak közül vették fel a benyújtott szak­mai önéletrajz, illetve a szakértők jelenlétében lefolytatott elbeszél­getések alapján. Mivel februárban próbaüzem indul a tervek szerint ­júniustól pedig mintegy hatszáz dolgozóval újraindul az üzem - ha­marosan munkások felvételére is sor kerül. Őket a régiből lett új ve­zetők tiszte fölvenni. Sokak félel­me az, hogy - mivel az említett ve­zetők metracósok voltak - a mun­kásfelvételkor előnyben lesznek a metracós dolgozók. Ám Zöld Gyula határozottan kijelentette, hogy a bekerülésnél kizárólag a korábban végzett munka jelenthet elsőbbséget. Ami a fizetéseket illeti, az elnök­vezérigazgató úgy fogalmazott, hogy a Magyarországon kialakult húsipari bérek átlagát tervezik adni az embereknek, amit a jól végzett, minőségi munka emelhet, illetve ellenkező esetben a bérek csök­kenhetnek. Azt is kijelentette Zöld Gyula, hogy szó sem lehet arról, hogy valakik által kitalált álombé­reket fizessenek. Ezt úgy magya­rázta, hogy az első időben biztosan veszteséges lesz a cég, ami nem a dolgozók vesztesége, hanem az övé, így a nyereségen sem osztoz­kodik a munkásokkal. Kollektív szerződést nem készítenek, mert, mint mondta, a munkatörvény­könyvet betartják, s mindenkivel kötnek munkaszerződést. Ameny­nyiben az üzemben ismét megala­kul a szakszervezet, az őt nem za­varja. A cégadatok szerint a Fázis Rt. tevékenységi köreinek száma meghaladja a százat. Érdekes mó­don élelmiszeripari tevékenységet eddig még nem folytattak. Éppen ezért tartja ezt Zöld Gyula nagy ki­hívásnak, s azért is, mert barátok és szakemberek egyaránt azt mond­ták neki: „Gyula, ezt a marhaságot ne lépd meg." - Megvettem az üzemet, kifizet­tem érte a felszámoló cégnek a 405 millió forint plusz áfa vételárat, amiből kifizették a húsiparis dol­gozóknak a munkatörvénykönyv szerinti végkielégítést és a felmon­dási időre járó illetéket. - (A metra­cósok szintén megkapták járandó­ságukat más keretből. A szerk.) ­Nyáron már hatszáz embert foglal­koztatok, vagyis ismét munkahe­lyeket teremtek. Ezek után úgy hiszem, jól gon­dolom, hogy a dolgozók és a köz­hangulat egyaránt mellettünk áll. Bízom a sikerben. Azt határozottan cáfolta Zöld Gyula, hogy bizonyos politikai kö­rök beszélték rá az üzem megvéte­lére, hiszen - mint mondta - neki nem áll érdekében bárkinek is tá­mogatni a képviselőségét, főként ilyen áron nem. Azt is cáfolta, hogy a hűtőházat vagy gépsorokat elad­ná a választások után. Ő húsüze­met akar működtetni Szekszár­don. Arra a kérdésre, hogy milyen új termékekkel lép ki a piacra, azt válaszolta a Fázis elnök-vezérigaz­gatója, hogy azok nagy részét azok határozzák meg, akiknek szállíta­nak. „Mert hiába akarunk mi töl­tött káposztát gyártani és szállítani fél Európába, ha nem kell. Töltött káposztát csak azok esznek, akik szeretik." A piaci igények felméré­séhez külföldi marketing szakem­bereket is foglalkoztatnak, mellet­tük hazai szaktekintélyeket is sze­retnének megnyerni az ügy érde­kében. Beszéltünk több sertéstenyésztő gazdával is, akik között vannak Tolna megyeiek és az ország kü­lönböző pontjain élők egyaránt. A közös bennük az, hogy a húsipa­ri cég volt tulajdonosa, a Metraco elszállított vágóállataikért tartozik nekik. Vannak, akiknek száz-két­százezer forinttal, ám van olyan, akinek 25 millióval, illetve negy­ven millió forinttal. Azok közül, akiknek sok millió forintjuk látszik veszni, néhányan elmondták: behajtó cégek tettek nekik ajánlatot. Azt mondták, hogy kintlévőségük harminc szá­zalékának fejében - bárhol is - be­hajtják a pénzüket. Úgy fogalmaz­tak, reménykednek a törvényes le­hetőségekben. - hm ­o ecember eleje óta szabály­talan időközönként környékünk megszokott, átlagosan 120 deci­beles forgalmi zaját nagy erejű robbanások zaja teszi változato­sabbá. Szent Pilátus! állt meg egy pillanatra bennem az ütő, tán csak nem Seselj csetnik vajda és hősies szabadcsapatai érkez­tek Szekszárdra nem hivatalos barátságtalan látogatásra?! Vagy hagyományőrző horvát usztasák gyakorlatoznak a környékün­kön? Na, de azért nem rezeltem be teljesen, hiszen én is a NATO­csatlakozásra szavaztam, éppen mozgósítani akartam a taszári ÁFOR-erőket, hogy mérjenek megsemmisítő csapást a betola­A néma petárdák városa kodókra, amikor észrevettem a szomszédos ház erkélyéről gyer­meki ártatlansággal, önfeledten az úttestre petárdákat dobáló 10-13 év körüli srácokat. Istenem! - me­legedett meg a szívem tája -, szór­ják az ebadták, csak szólják, mint bolond pék a lisztet... Lám, lám mégiscsak lehet valami igazság a gazdasági fellendülésről szóló si­kerpropagandában, hiszen még egy átlagos lakótelepi panellakás­ban élő állampolgár gyermekeinek is jut bőven pénz a lélek ilyen fajta balga fényűzésére is. Hiszen az imént is csak úgy kutyafuttában a fiúcskák eldurrogtatták egy ötta­gú család heti kosztpénzét. Na per­sze, ha kultúrált szórakozásról van szó, akkor nincs helye a garasosko­dásnak. Elfátyolosodott a szemem - eszembe jutott nehéz gyermek­korom - mi még csak felfújt papír­zacskókkal riogathattuk érzéke­nyebb lelkű osztálytársainkat. Ma már - hála az internet programjai­nak - akár kisebb méretű atom­bombát is összeeszkábálhat unal­mában az a vásott kölök, akitől zsugoriskodó szülei nem sajnálják a zsebpénzt... De mielőtt még túlságosan föl­lelkesülnék a technikai civilizáció rohamos fejlődésén, kénytelen va­gyok egy kicsit ünneprontó len­ni. Ugyanis jelenleg még a petár­dák árusítása és robbantgatása tilos és büntetendő cselekmény­nek számit, ami mellesleg rek­lámfogásnak sem utolsó dolog. E a helyi önkormányzat helyében - engedélyezném - sőt a városi költségvetés egyensú­lyának érdekéből kifolyólag szi­gorúan kötelezővé tenném, mint a televíziók üzembentartá­si díját... Ide a rozsdás bökőt a gi­gámra, hogy semmi perc alatt Szekszárd a néma petárdák vá­rosa lenne! - bgyl -

Next

/
Oldalképek
Tartalom