Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)
1997-11-16 / 20. szám
1997. NOVEMBER 16. SZEKSZÁRDI 9 Heute Abend: Lola Blau Kóros a Mercedesek között Barta Zalán basszusgitár, nagybőgő, Ujj Zoltán dob és Veres Gyula szaxofon. Ők hárman alkotják azt az Alisca Jazz Trió nevű szekszárdi formációt, mely már letette - nem is egyszer - névjegyét a megyeszékhelyen, pontosabban a Babits Mihály Művelődési Ház márványtermének Mozaik klubjában. A csak instrumentális, tehát hangszeres zenét produkáló trió nemrég alakult, de a siker azt bizonyítja, hogy bármennyire is rétegműfaj a jazz, azért van rá igény. Főleg, ha azt képzett zenészek játszszák. - Hogy végül is mi hozta létre a csapatunkat? A szükség - válaszolt a feltett kérdésre az együttes veze« ije, Veres Gyula. - Hadd pontotsak: erre az együttesre mindenekelőtt nekünk, hármunknak volt szükségünk, hogy a közönség miként van ezzel... azt érdemes lenne tőlük megkérdezni. Egyszerűen arról van szó, hogy szerettünk volna jó jazz-zenét játszani. - Mindenféle stílus szerepel a repertoárotokon? - Nem, a dixieland például nem, de a negyvenes évek klasszikusaitól a nyolcvanas-kilencvenes évek jazz-rockos stílusáig sok mindent műsorunkra tűzünk. S azt hiszem, felesleges szerénykednünk: egyfajta sajátos hangzás már jellemzi az Alisca Jazz Triót. - Ujj Zoltánról azt hallottam, hogy nemcsak a zenével, hanem például a természettudománnyal is komolyan foglalkozik. - Valóban foglalkozom ezzel a témakörrel, így például természetgyógyászattal... - Az általatok játszott zene menynyire gyógyhatású? - Úgy tudom, hogy a jazz is egyfajta lázadás, a klasszikus zenétől való eltérés jegyében született. Ez a műfaj kiválóan alkalmas különböző érzések, érzelmek felszínre hozatalára, illetve azok levezetésére. Ilyen értelemben gyógyhatású ez a zene, melyben mindenki megtalálhatja a neki tetsző, hozzá közel álló dáliám- és érzésvilágot. - Mindhárman más, rockzenét megszólaltató csapatban is zenéltek. Tapasztalataitok szerint az a bizonyos másik csapat, avagy az Alisca Jazz Trió a populárisabb? - Tény, hogy Magyarországon a jazz nem igazán mozgat meg tömegeket - vette át a szót Veres Gyula. - De érdekes módon, Szekszárd ebből a szempontból mintha rendhagyó lenne. Rajtunk kívül még legalább három jazzegyüttes működik a városban, s mindanynyian a műfaj teljesen különböző ágazatait képviseljük. - Zenekarok tehát már vannak. De van-e közönség? - Igen, már az önmagában szép dolog, ha magunknak zenélünk, de azért szeretnénk megfelelni célkitűzésünknek, ami nem más, mint a jazz valamilyen szinten való megkedveltetése a közönséggel mondta Ujj Zoltán. - Ehhez ilyen fellépési lehetőségekre van szükségünk, mint például a Mozaik klub, aminek van légköre, hangulata. - Barta Zalán oszlopos tagja a városban ugyancsak neves Blues Factory nevű csapatnak. Szerinted ezzel az együttessel vagy inkább az Alisca Jazz Trióval lesz előbb nagylemezed? - Lehet, hogy egy harmadikkal, a Hollóval vagy egy negyedikkel, a Bartinával - váltott ki némi derültséget Barta Zalán válasza. - Egyelőre megelégednék azzal, ha úgy nagyjából el lehetne éldegélni ebből a zenéből. - De ez a „veszély" egyelőre nem fenyeget benneteket... - Sajnos nem. De a célok között ez is szerepel: azaz megteremteni azokat az alapokat, melyek lehetővé teszik, hogy csak a zenével foglalkozzunk. - Az együttesek örök gondja, hogy nem tudnak hol próbálni. Ebből a szempontból szerencsések vagytok? - Nagyon - adott feleletet Veres Gyula. - Ideális helyszínen, a Liszt Ferenc Zeneiskolában ^próbálhatunk, köszönhetően Szily Lajos igazgató úrnak. - Olvasom a programban, hogy műsorotok jam sessionnel, tehát egyfajta közös örömzenéléssel zárul. - Ez elmaradhatatlan, ilyenkor más szekszárdi zenészkollégák is feljönnek a színpadra, s együtt muzsikálunk. - Tehát vállalnak benneteket... - Bennünket is, de ami ugyancsak fontos, magukat is. Speyer, Stuttgart, BietigheimBissingen: ezen városokat kereste • pl németországi turnéján a Szekzárdi Német Nemzetiségi Kórus. A Szegediné Bodó Ágnes karnagy vezette csapat mindenütt rendkívül barátságos fogadtatásban részesült: a szerdától szombatig tartó fellépéssorozat szüneteiben a kórus tagjai eljutottak például a Stuttgart melletti Mercedes-gyárba, majd a Duna forrásvidékére, a Fekete-erdőbe. A szekszárdiak az évszakokról szóló népdalcsokrukkal nagy sikert arattak mindenütt, kiváltképp a testvérvárosban, Bietigheim-Bissingenben, ahol Manfréd List főpolgármester is fogadta a vendégeket. A kórus tagjai még egy fontos szempontból kedvező helyzetben voltak Németországban: bármerre is jártak, bárkivel is találkoztak, nem volt szükségük tolmácsra... Nagy sikerrel mutatta be ezen a héten, csütörtök este a szekszárdi Deutsche Sühne Georg Kreisler musicaljét. A Galgóczy Judit által rendezett darab fő- (és egyetlen) szerepét Hadzsikosztova Gabriella alakította. Az érdeklődők legközelebb november 17-én, hétfőn, illetve 20-án, csütörtökön 19 órai kezdettel tekinthetik meg az előadást.
