Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-09-07 / 15. szám

1997. SZEPTEMBER 7. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 3 Érdekli? Bemutatjuk! A feltöltődésre nagy szükség van Két héttel ezelőtti szá­munk e rovatában Gerse József tanár úrral beszél­gettünk. Egy kollégájáról ­aki egyben tanítványa is volt - olvasna szívesen. Vagyis azt kérte, hogy a Ga­ray János Ének-Zenei Ál­talános Iskola igazgatója, Biczó Ernő szóljon az intéz­ményben folyó komplex művészeti nevelésről, illet­ve hogyan biztosítja az isko­Pi a „művészutánpótlást", s mindez milyen terhet ró a diákokra. Biczó Ernő készséggel válaszolt a felsorolt kérdésekre, sőt, az itt fel sem soroltakra is. Például arra, hogy milyen diák volt annak idején a mos­tani igazgató? - Olyan voltam, mint amilyen most vagyok... Ez azt jelenti, hogy mindent megpróbáltam, minden­ről volt véleményem, tele voltam tervekkel. Ha hiszi, ha nem, szeret­tem iskolába járni. Hogy jó, vagy rossz voltam? Egyik sem. Nem vol­tam e tekintetben kirívó gyerek, ám mindig igen jó társaság vett kö­rül. l - Úgy gondolom, hogy amolyan ' „vezérürü" volt. - Azt hiszem, igen. Őrsvezető voltam, a gimnáziumban pedig osztálytitkár. - Vezetői tehetsége már akkor ki­derült. De milyen vezetőnek lenni a mostani gazdasági helyzetben és ép­pen ebben a szekszárdi iskolában ? - Én jól érzem magamat, bár rengeteg kétségem, rengeteg félel­mem és rengeteg nehéz pillana­tom, percem, órám van. De mind­ezekkel együtt is jól érzem maga­mat. - Hogyan ? Mitől? - Elsősorban attól, hogy igen jó csapatban dolgozom, remek peda­gógusok vesznek körül. És ez nem tiszteletkörözés, hanem szigorú tény! - És milyenek a gyerekek? - Őket elsősorban a pedagógu­sokon keresztül is látom. Nagyon jó csapat. - Számos remek tervet váltanak valóra, s ahogy egyszer fogalmazott, mindig vannak „őrüle­teik", ame­lyek fris­sek, ötlete­sek, játé­kosok, örömteliek valameny­nyiük szá­mára. Ugyanez a helyzet a komplex művészeti nevelés­sel? - Kezdem a tényekkel: az ének­zenei oktatásnak 25 éves hagyo­mánya van, rajz tagozatunk - ki­emelt vizuális nevelés - 1986 óta létezik iskolánkban, s hatodik éve tanítunk órarendszerű néptáncot az alsó tagozatosoknak. Ez a gya­korlatban azt jelenti, hogy minden évfolyamban van egy ének-zene tagozatos és egy kiemelt vizuális kultúrával foglalkozó osztály. Mindkét osztály tanulói néptán­colnak. Mindez örömet jelent a számukra. - Viszont sok szülő azért kesereg, mert gyermekét nem vették föl a „ Ga­ray ba". Tudom, nagy a túljelentke­zés, s azt is hallottam, hogy Biczó Er­nőfegyelmit kapott azért, mert hat első osztályossal többet vett fel a meghatározott létszámnál. - Igaz. De nem utasíthattuk visz­sza azokat, akiket már felvettünk, akik már beiratkoztak... De enged­je meg, hogy visszautaljak Gerse tanár úrra, aki azt mondta, hogy az éneklés boldogság. Ezt annyival bővítem, hogy a gyerekek számára mindenfajta művészeti tevékeny­ség öröm. Érdemes megnézni, hogy a kicsik milyen komolyan raj­zolnak, énekelnek. A körülöttük kialakuló miliő önmagáért be­szél... Nagyon fontosnak tartom, hogy van olyan hely, ahol a komp­lex művészeti neveléssel foglal­koznak. Mert az ember életében nagy szükség van ezekre a feltöltő­désekre, amit itt megkapnak a gye­rekek. - Nem gond, hogy amennyivel töb­bet kapnak ebben az iskolában a gyerekek, annyival leterheltebbek az átlagosnál? - A kórusnak rendszeresen van­nak próbái és fellépései, amik való­ban plusz terheket jelentenek. De meg kell nézni, hogy milyen fel­szabadultak egy szereplés, vagy egy jól sikerült kórusfesztivál után. Vagy hogy most milyen izgalom­mal váiják az utazást Johannes­burgba, ahova a Nemzetközi EIS­TEDDFOD fesztiválra hívták meg a kórusunkat. Arra külön büszkék vagyunk, hogy az 52 tagú kórusban 26-an a régi diákjaink közül éne­kelnek. Ők a kóruspróbákra Buda­pestről, Pécsről utaznak haza Szekszárdra, szüleik pedig vállal­ják az utazás anyagi terheit. - Úgy tudom, hogy a „rajzos diá­kok" művei is nagy utazásokat tet­tek. - Európa több országától Peruig számos rajzversenyen szerepeltek sikerrel. Tavaly pedig Budapesten volt egy nagy aukciónk a Keleti Ká­roly utcában, ahol negyven rajzot értékesítettünk a Garay alapítvány javára. Idén pedig a Nemzeti Galé­riában rendezik meg e hagyomá­nyos kiállítást. A galéria igazgatója és a szakértői zsűrizték a rajzain­kat, s ők találták úgy, hogy alkal­masak a Nemzeti Galériában való bemutatásra. - Elérkeztünk az utánpótlásig. - Az iskola fennállásának 120. évfordulóján több, itt végzett diák is részt vett. Közülük többen ének­művészek, illetve zongoraművé­szek lettek, vannak más hangsze­ren játszó tehetségek, karnagyok, tehát a zenét hivatásukká válasz­tották. Ám vannak olyan diákjaink, akik más pályára mentek, de szá­mukra mindig érték marad a mű­vészet. - Úgy tudom, hogy iskolájuk tevé­kenységét a Művelődési és Közokta­tási Minisztérium is elismeri, sőt tá­mogatja. Ám anyagi kondíciók nél­kül nehéz volna a helyzetük. - Évek óta azon igyekszünk, hogy az állami és az önkormányza­ti pénzeken kívül is megpróbálunk anyagiakat szerezni, s úgynevezett forrásszerződéseket kötünk. Talál­tunk olyan mecénásokat, akik nem csak egy-egy akciót támogatnak, hanem azt folyamatosan teszik. Ezek budapesti, országos és szek­szárdi cégek. Mi pedig azon igyek­szünk, hogy pártfogásukat valami­képpen mindig viszonozzuk, meg­háláljuk. A Nemzeti Galériában az október elején nyíló kiállítás képeit ajándékozzuk patrónusainknak kis ünnepség keretében. - Igazgató úr! Ön kitől és miről ér­deklődne? - Módos Ernőtől, az Aliscavin vezérigazgatójától - aki csodálato­san és szeretettel beszél a borról ­kérdezem, hogy milyen lesz az idei szüret, mitől szekszárdi a szekszár­di bor és milyen a szekszárdi bor nemzetközi hírneve? V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: GAÁLNÉ Hegyközség: gyarapodott a vagyon Augusztus 28-án tartotta a Szekszárdi Hegyközség ez évi második köz­gyűlését Szekszárdon, a Babits Mihály Művelődési Központban. A márványteremben minden szék gazdára talált, tehát a februári 72 fővel szemben most 140 tag jött el. Dr. Domonyai Péter levezető elnök nyitotta meg a közgyűlést, majd Mészáros Pál, a hegyközség elnöke számolt be a feb­ruár óta eltelt időszak munkájáról. Az elnöki beszámoló után Nagy István a Hegyközségi Tanács elnöke ismertette a megye helyzetét. Az Aliscavin Rt. idei szőlőfelvásárlási árait Módos Ernő ismertette, majd hasonló témában a Villányi Borászati Rt. képviseletében Csékei József szó­lalt fel. Második napirendi pontként Tápai Zsolt hegybíró számolt be a hegyköz­ség anyagi helyzetéről. Elmondta, hogy a tagság igen fegyelmezetten teljesí­tette a járulékbefizetési kötelezettségeit, így ennek és a takarékos működés­nek köszönhetően 900 000 Ft-tal gyarapodott a hegyközség vagyona. Az idei évben újdonságnak számító származási igazolással és származási bizonyít­vánnyal kapcsolatban igyekezett megnyugtatni a tagságot, hogy minden tag, aki ajárulékát befizette és az adatlapot kitöltve visszaadta, idejében megkap­ja a szükséges dokumentumokat. Kérte a tagságot, hogy a postán kiküldött adatlapokat a legjobb tudásuk szerint töltsék ki, mert csak pontos adatnyil­vántartás birtokában tud a hegyközség megfelelő színvonalú munkát vé­gezni. Harmadik napirendi pontként Horváth József - aki egészségi állapotá­ra való hivatkozással a választmányi tagságáról korábban lemondott a közgyűlés egyhangúlag tiszteletbeli elnökké választotta, továbbá Németh László, volt hegybírót a választmányi tagok közé újólag megválasztotta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom