Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-09-07 / 15. szám

1997. SZEPTEMBER 7. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 3 Érdekli? Bemutatjuk! A feltöltődésre nagy szükség van Két héttel ezelőtti számunk e rovatában Gerse József tanár úrral beszélgettünk. Egy kollégájáról aki egyben tanítványa is volt - olvasna szívesen. Vagyis azt kérte, hogy a Garay János Ének-Zenei Általános Iskola igazgatója, Biczó Ernő szóljon az intézményben folyó komplex művészeti nevelésről, illetve hogyan biztosítja az iskoPi a „művészutánpótlást", s mindez milyen terhet ró a diákokra. Biczó Ernő készséggel válaszolt a felsorolt kérdésekre, sőt, az itt fel sem soroltakra is. Például arra, hogy milyen diák volt annak idején a mostani igazgató? - Olyan voltam, mint amilyen most vagyok... Ez azt jelenti, hogy mindent megpróbáltam, mindenről volt véleményem, tele voltam tervekkel. Ha hiszi, ha nem, szerettem iskolába járni. Hogy jó, vagy rossz voltam? Egyik sem. Nem voltam e tekintetben kirívó gyerek, ám mindig igen jó társaság vett körül. l - Úgy gondolom, hogy amolyan ' „vezérürü" volt. - Azt hiszem, igen. Őrsvezető voltam, a gimnáziumban pedig osztálytitkár. - Vezetői tehetsége már akkor kiderült. De milyen vezetőnek lenni a mostani gazdasági helyzetben és éppen ebben a szekszárdi iskolában ? - Én jól érzem magamat, bár rengeteg kétségem, rengeteg félelmem és rengeteg nehéz pillanatom, percem, órám van. De mindezekkel együtt is jól érzem magamat. - Hogyan ? Mitől? - Elsősorban attól, hogy igen jó csapatban dolgozom, remek pedagógusok vesznek körül. És ez nem tiszteletkörözés, hanem szigorú tény! - És milyenek a gyerekek? - Őket elsősorban a pedagógusokon keresztül is látom. Nagyon jó csapat. - Számos remek tervet váltanak valóra, s ahogy egyszer fogalmazott, mindig vannak „őrületeik", amelyek frissek, ötletesek, játékosok, örömteliek valamenynyiük számára. Ugyanez a helyzet a komplex művészeti neveléssel? - Kezdem a tényekkel: az énekzenei oktatásnak 25 éves hagyománya van, rajz tagozatunk - kiemelt vizuális nevelés - 1986 óta létezik iskolánkban, s hatodik éve tanítunk órarendszerű néptáncot az alsó tagozatosoknak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden évfolyamban van egy ének-zene tagozatos és egy kiemelt vizuális kultúrával foglalkozó osztály. Mindkét osztály tanulói néptáncolnak. Mindez örömet jelent a számukra. - Viszont sok szülő azért kesereg, mert gyermekét nem vették föl a „ Garay ba". Tudom, nagy a túljelentkezés, s azt is hallottam, hogy Biczó Ernőfegyelmit kapott azért, mert hat első osztályossal többet vett fel a meghatározott létszámnál. - Igaz. De nem utasíthattuk viszsza azokat, akiket már felvettünk, akik már beiratkoztak... De engedje meg, hogy visszautaljak Gerse tanár úrra, aki azt mondta, hogy az éneklés boldogság. Ezt annyival bővítem, hogy a gyerekek számára mindenfajta művészeti tevékenység öröm. Érdemes megnézni, hogy a kicsik milyen komolyan rajzolnak, énekelnek. A körülöttük kialakuló miliő önmagáért beszél... Nagyon fontosnak tartom, hogy van olyan hely, ahol a komplex művészeti neveléssel foglalkoznak. Mert az ember életében nagy szükség van ezekre a feltöltődésekre, amit itt megkapnak a gyerekek. - Nem gond, hogy amennyivel többet kapnak ebben az iskolában a gyerekek, annyival leterheltebbek az átlagosnál? - A kórusnak rendszeresen vannak próbái és fellépései, amik valóban plusz terheket jelentenek. De meg kell nézni, hogy milyen felszabadultak egy szereplés, vagy egy jól sikerült kórusfesztivál után. Vagy hogy most milyen izgalommal váiják az utazást Johannesburgba, ahova a Nemzetközi EISTEDDFOD fesztiválra hívták meg a kórusunkat. Arra külön büszkék vagyunk, hogy az 52 tagú kórusban 26-an a régi diákjaink közül énekelnek. Ők a kóruspróbákra Budapestről, Pécsről utaznak haza Szekszárdra, szüleik pedig vállalják az utazás anyagi terheit. - Úgy tudom, hogy a „rajzos diákok" művei is nagy utazásokat tettek. - Európa több országától Peruig számos rajzversenyen szerepeltek sikerrel. Tavaly pedig Budapesten volt egy nagy aukciónk a Keleti Károly utcában, ahol negyven rajzot értékesítettünk a Garay alapítvány javára. Idén pedig a Nemzeti Galériában rendezik meg e hagyományos kiállítást. A galéria igazgatója és a szakértői zsűrizték a rajzainkat, s ők találták úgy, hogy alkalmasak a Nemzeti Galériában való bemutatásra. - Elérkeztünk az utánpótlásig. - Az iskola fennállásának 120. évfordulóján több, itt végzett diák is részt vett. Közülük többen énekművészek, illetve zongoraművészek lettek, vannak más hangszeren játszó tehetségek, karnagyok, tehát a zenét hivatásukká választották. Ám vannak olyan diákjaink, akik más pályára mentek, de számukra mindig érték marad a művészet. - Úgy tudom, hogy iskolájuk tevékenységét a Művelődési és Közoktatási Minisztérium is elismeri, sőt támogatja. Ám anyagi kondíciók nélkül nehéz volna a helyzetük. - Évek óta azon igyekszünk, hogy az állami és az önkormányzati pénzeken kívül is megpróbálunk anyagiakat szerezni, s úgynevezett forrásszerződéseket kötünk. Találtunk olyan mecénásokat, akik nem csak egy-egy akciót támogatnak, hanem azt folyamatosan teszik. Ezek budapesti, országos és szekszárdi cégek. Mi pedig azon igyekszünk, hogy pártfogásukat valamiképpen mindig viszonozzuk, megháláljuk. A Nemzeti Galériában az október elején nyíló kiállítás képeit ajándékozzuk patrónusainknak kis ünnepség keretében. - Igazgató úr! Ön kitől és miről érdeklődne? - Módos Ernőtől, az Aliscavin vezérigazgatójától - aki csodálatosan és szeretettel beszél a borról kérdezem, hogy milyen lesz az idei szüret, mitől szekszárdi a szekszárdi bor és milyen a szekszárdi bor nemzetközi hírneve? V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: GAÁLNÉ Hegyközség: gyarapodott a vagyon Augusztus 28-án tartotta a Szekszárdi Hegyközség ez évi második közgyűlését Szekszárdon, a Babits Mihály Művelődési Központban. A márványteremben minden szék gazdára talált, tehát a februári 72 fővel szemben most 140 tag jött el. Dr. Domonyai Péter levezető elnök nyitotta meg a közgyűlést, majd Mészáros Pál, a hegyközség elnöke számolt be a február óta eltelt időszak munkájáról. Az elnöki beszámoló után Nagy István a Hegyközségi Tanács elnöke ismertette a megye helyzetét. Az Aliscavin Rt. idei szőlőfelvásárlási árait Módos Ernő ismertette, majd hasonló témában a Villányi Borászati Rt. képviseletében Csékei József szólalt fel. Második napirendi pontként Tápai Zsolt hegybíró számolt be a hegyközség anyagi helyzetéről. Elmondta, hogy a tagság igen fegyelmezetten teljesítette a járulékbefizetési kötelezettségeit, így ennek és a takarékos működésnek köszönhetően 900 000 Ft-tal gyarapodott a hegyközség vagyona. Az idei évben újdonságnak számító származási igazolással és származási bizonyítvánnyal kapcsolatban igyekezett megnyugtatni a tagságot, hogy minden tag, aki ajárulékát befizette és az adatlapot kitöltve visszaadta, idejében megkapja a szükséges dokumentumokat. Kérte a tagságot, hogy a postán kiküldött adatlapokat a legjobb tudásuk szerint töltsék ki, mert csak pontos adatnyilvántartás birtokában tud a hegyközség megfelelő színvonalú munkát végezni. Harmadik napirendi pontként Horváth József - aki egészségi állapotára való hivatkozással a választmányi tagságáról korábban lemondott a közgyűlés egyhangúlag tiszteletbeli elnökké választotta, továbbá Németh László, volt hegybírót a választmányi tagok közé újólag megválasztotta.