Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)
1997-08-24 / 14. szám
13 1997. AUGUSZTUS 24. , SZEKSZÁRDI IASARNAP tani az eladósodást, a közterhek törlesztését. Az adósság az UFC-nél is milliós nagyságrendű, kezelni kell. Nem érdekel, hogy ma Magyarországon tíz klubvezető közül nyolc ezzel nem foglalkozik, az sem befolyásol, hogy eddig azok jártak jól, akik nem fizettek. Úgy érzem, közel van az az idő, amikor csak azok működhetnek, akik tisztességesek. - De ha valamilyen csoda folytán - teszem azt valamilyen honi nagybank venné pártfogásba a szekszárdi futballt - elkölthetőek lennének bizonyos források, megismerve koncepcióját, élek a gyanúperrel: az ön általvezetett klub akkor sem ülne fel arra a bizonyos magas lóra. Nem tart attól, hogy ezzel az amatőrizmusfelé tendálással egyfajta kakukktojássá válnak a mai magyarfutballvalóságban, és a tragikus sorsú hős szerepe vár az UFCÁ ^•Jómagam es közvetlen munkatarsaim alapvetően elutasítjuk és károsnak tartjuk a magyar futballba begyűrűzött, teljesítményben nem megalapozott anyagiasságot, a látszatamatőrizmust. Ezt nem óhajtjuk követni, nem kívánunk idomulni. Meggyőződésem, hogy nincs messze az az idő, amikor végérvényesen elfogynak a pénzek a futballra, s akkor csakis azok tudnak fennmaradni, akik játékosokat tudnak nevelni, a szónak nem csak a futballszakmai, hanem általános értelmében. - ön lokálpatrióta indíttatásból, de az UFC-hez szakmailag indokoltan, a kölcsönös előnyökre építve csapatot működtet Szálkán. E csapat példáján keresztül a fenti válaszai alapján nem érhe• a vád, hogy „vizet prédikál és bort - Nem, mert közel sincs szó olyan összegekről, mint manapság más esetekben hallani. A csapat a képzési rendszerünkben - különösen azok után, hogy a gerjeni, úgynevezett fiókcsapat megszűnt - missziós szerepet tölt be. Nincsenek sztárgázsik, minden létező kifizetés teljesítéshez, teljesítményhez kötött csakúgy, mint az UFC-nél. - A kkor a minőségi szekszárdi felnöttfutballról mikor beszélhetünk? - Már holnaptól, ha az erre fordítható sok millió együtt van, addig azonban nem kergetünk rózsaszínű álmokat, megyünk az általunk járható úton. Biztos vagyok abban, hogy ez a mostani NB III-as csikócsapatunk is fog örömet okozni még ebben a bajnokságban a szurkolóknak, akik négyszázan legutóbb is kíváncsiak voltak a csapatra. - bégyé Repülő diszkosz, felejthetetlen élmények Élete első vébéje Dél-Afrikában Afrika-térképpel a kezében fogad. Átszellemülten, átlényegültén mutatja, követi az irányokat, amerre az elmúlt hónapban a magyar turisztikában még mindig keveseknek megadató Dél-Afrikábanjárt. Tóth Ferencről, a hőskorszaki Tolna megyei atlétika elnyűhetetlen veteránjáról van szó, aki az 55. évében sem tud lemondani az aktív versenyzésről. A diszkoszvetés mindmáig megyei csúcstartójáról, a KVSZ helyi kirendeltségének sportban mindenevő sofőrjéről van szó. Aki hosszú évek óta arra gyűjt, arra spórol, hogy a veteránatlétika éppen aktuális világjátékain felléphessen és elsősorban önmagának bizonyíthasson. Eljutott a '86-os malmöi kontinensviadalra, majd a '92-es norvég veterán-EB is belefért a költségvetésbe. Ami után evidencia, hogy a két év múlva sorra kerülő athéni EB-n is ott volt a magyar veteránválogatott nem csupán a „futottak még" kategóriában szereplő diszkoszvetőjeként, aki aktív korában az újsütetű magyar sikerágazattal, a kalapáccsal is barátságban volt, ebben is megyei listavezetőként jegyezték. A világbajnokságot hallatlan nagy pechjére mindig a Föld túlsó oldalán, a nagy vizeken túl szervezték, ahová szponzor nélküli szerencsétlenségében nem nagyon juthatott el. Azonban DélAfrikát semmiképpen sem akarta elszalasztani. Vállalván a cél érdekében a házi költségvetést érintő komolyabb megszorító intézkedéseket, több éve erre készül. Arra, hogy ez év nyarán felléphessen az Indiaióceán partján, Dúrban található pazar stadionok egyikében, élete első veterán-világbajnokságán. Hogy megmutassa azt: 55 évesen is képes fiatalabb generációk elismerő csettintését kiharcolni, ha éppen a dobókörbe kell állnia. Vérmes reményei persze nem nagyon lehettek, hiszen az 50-55 évesek korosztályában Venezuelától Norvégiáig nagy mezőny gyűlt össze. Tóth Ferink abban reménykedett, mint sok magyar atléta manapság: legalább egy 45 méteres dobással sikerül elcsípnie a nyolcas döntős szereplést. A közel ötventagú mezőny ismeretében ez eléggé perspektivikus cél. - Nem valami jól kezdődött számomra a verseny - emlékszik vissza. - Az első dobásom pocsék volt (39,80). A második meg érvénytelen lett. Legfeljebb a pályaszolgálatra volt veszélyes. Össze kellett szednem magam, mert ha nem repül a diszkosz legalább 44 méter 78 centire, akkor számomra be is fejeződött a vébé. Összeszedtem magam: 46,16-tal kvalifikáltattam magam, s a döntőre már erőben, technikában kihoztam azt, ami pillanatnyilag bennem volt. A finálé másik dobásánál, összesítésben az ötödikben a hőn óhajtott egyéni csúcsot is megdobtam (46,16). A teljesítmény végül is a veterán-világbajnoki hetedik helyet jelentette a korcsoportjában, ami a közel ötvenfős magyar küldöttség respektálandó, jobb eredményeihez tartozik. (Csupán két dobogós helyet szereztek a magyar atléták.) - Ha a nem velünk, hanem külön érkező, valamikori neves válogatott diszkoszvetőnk Téglás Feri nem tölti be a verseny előtti napokban az 50-et, akkor én vagyok a korcsoportban a legjobb magyar, de ő mint a kategória egy ifjúja 48,90-nel megelőzött - jegyezte meg. - De jövőre az olasz EB-n - ami ezek után egyszerűen kihagyhatatlan ön számára - Tóth Ferenc lesz a korcsoport egyik „tinédzsere"... - Ez mindenképpen motiváció, s ha egészségem engedi, akkor szeretnék ennél legalább egy méterrel többet dobni, ami az öregebb korcsoportban, már szerencsésebb esetben EB-dobogót is jelenthet. Diszkobolosz" Tóth Ferenc módra - Lehet, hogy evés közben olyannyira megjön az a bizonyos étvágy, hogy Tóth Ferenc megdobja azt, amit évtizedekkel ezelőtt, amivel mindmáig megyei listavezető? Jóleső érzést sugalló mosoly díszkíséretében: - Meg lehet dobni a 49,32-t, de akkora csoda mégsem történne, hiszen azt még kétkilós szerrel értem el, a mostani súlya „csak másfél kiló". Persze, ha veteránként elérem, végtelenül boldog leszek. Az öreg atléta kétségtelenül megszállott atléta, de azért nem annyira, hogy kétszázezer forintért csak annyit kapjon, hogy kiutazhat a világ másik végére, hogy hatot dobjon egy olyan stadionban, amelyhez hasonló még ezernyi más helyen is fellelhető. A turisztikára, az egzotikumra legalább ennyire vágyott. Amit, köszönhetően az önszerveződő magyar társaság ismeretségének, leleményességének, meg is kapott. Hamisítatlan orrszarvú, zsiráf, elefánt és más egyebek a Durbantől 270 kmre levő dél-afrikai szafariban, eljutott az Indiai- és Atlanti-óceán összefolyásához, homokos tengerparton, hol lágy, hol zord hullámzást figyelhette, no és Fokvárosról sem csupán annyit tud, hogy a számára évekkel ezelőtt még csak térképen létező Dél-Afrika egyik nagyvárosa....
