Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-08-24 / 14. szám

14 , SZEKSZÁRDI IASARNAP 1997. AUGUSZTUS 24. Közéig az elkerülhetetlen. Az új tanévre egyelőre annyit tudunk biztosan, hogy hosszabb lesz a nyári szünetnél. De, hogy még­is viszonylag rövidnek tűnjön, ti is tehettek ró­la. A legkézenfekvőbb megoldás a tanintéz­mény kerülése lenne, de talán nem a legcélra­vezetőbb. Várom a tippeket arra, mi módon te­szitek kellemessé a suliban eltöltött órákat. A leghasználhatóbb ötleteket természetesen dí­jazzuk. Ahogy a mostani rejtvényünk helyes megfej­tését beküldők közül is egy szerencsést. A fő sorokhoz az ötletet több kitűnő személyiség adta. Legelébb a nagy angol drámaköltőt emlí­tem, William Shakespeare-t. Róla annyit érde­mes megjegyezni, hogy írásai időtállóak, léte­zését néhány tudós kétségbe vonta, felesége néhány évvel idősebb volt és legalább egy világ­nyelvet kitűnően elsajátított. Néhány művének címéről - ezeket rejtettem el a feladványban ­mulatságos, iskolához kapcsolódó történet ju­tott eszembe. A vízszintes 70. alatt rejtőzködő címet adhat­ta volna annak, amikor időt és fáradságot nem kímélve teljes két napig készültem környezet­ből, különös tekintettel a bőrlégzés bonyolult módjára, mivel másodikos leányzómat szeret­tem volna felkészíteni egy témazáró dolgozat­ra. Az összes, itthon fellelhető lexikont, tan­könyvet átnéztem, jegyzeteltem, közben cse­Kedves Gyerekek! metém és társai „titokban" megírták a dolgoza­tot. Nem panaszkodom, jelest kapott. A segít­ségem nélkül! Ez kissé sértett, hát még, amikor Edit néninek elmesélte, mekkora hekvancot (milyen szép szó!) csinált az anyukája egy kis dolgozat miatt! A vízszintes 191. megfejtése is drágaságom­hoz kapcsolódik. Néha teljesen kilátástalan küzdelmet folytatok a magyar nyelvtan és he­lyesírás elsajátíttatásának témakörében. Persze beszélni könnyebb, mint (helyesen) írni (lásd: pujka, gojó, bakkancs, szöllö stb.). Pár éve arról beszélgettünk, milyen randa dolog a -suk, -sük, ezt mindenki beláthassa. No és az ecsetet sem vízbe márcsa az ember, hanem.mártja. Nagyon hatásos lehetett az intésem, mert - épp feste­gettünk - a piszkos víz kiöntésének idejét és he­lyét nem tudván eldönteni, büszkén kérdezte: „Most akkor öntyem vagy ne öntyem?" Hát nem szörnyű? Nagy vigaszom, hogy nem az én csemetém az egyetlen, aki sajátosan értelmezi a törvénye­ket, szabályokat és kissé felületesen olvassa a szavakat. Egyik osztálytársának félreolvasása szállóige lett családunkban. Történt, hogy de­rűsen kezdődő és nevetésbe torkolló olvasás­órán, hogy Attilára került a sor. Ha néma olva­sás lett volna a feladat, szegényebbek marad­tunk volna egy poénnal. így viszont fennhan­gon szólt ifjú barátunk: „Mesztelenül jár a macska!" Ez relatíve igaz is, mert ritkán öltözik fel, de itt épp nesztelenül rakosgatta (volna) a lábait. Bizony, néha (?) úgy olvasunk, miként a függőleges 21. alatti cím is utal rá. Kár, hogy ez a híres Vilmos nem él már, a függőleges 10. megfejtése után tudjátok majd, miről is írhatott volna. Sok-sok gyerkőccel be­szélgetek (ahogy a Fruska mondja: kedvenc hobbid a gyerekfoglalkozás - helyesen: gyere­kekkel való foglalkozás), szüleikkel is élénk és tanulságos eszmecserét folytatok. így hallot­tam ezt a történetet is. Az iskolától száz méter­re laknak a főhősék. Út sem szeli ketté a távol­ságot, tehát viszonylag biztonságos az útvonal. Ezért a kis elsős nagyfiú már az első tanítási na­pon egyedül mehetett haza. A kis lurkó komo­lyan vette a bizalmat, s délelőtt tíz órakor telje­sen egyedül haza is tért. Úgy értette, hogy bár­mikor eljöhet egyedül, s többé nincs szándéká­ban olyan borzalmas helyre visszamenni, mint az iskola. De ismerek olyan gyerekeket is, akik szeret­nek iskolába járni. Sajnos közülük páran néni „és iskolába is szívesen mennek", hanem cs^B ott érzik jól magukat. Ugye ez azért szomorú!? Őket még a függő­leges 51. sem tarthatná vissza. De ne búcsúzzunk bánatosan. Várom hason­ló történeteiteket, no meg a nyári kalandokról a beszámolókat. Nyár eleji és mai rejtvényünk nyerteseinek neveit a következő számban ol­vashatjátok. A nyereményeket postán küldjük el. Minden jót és továbbra is vigyázzatok maga­tokra! Szervusztok: Bea Fel a fejjel! Alább olyan híres emberekről írok, akik gyermekkorukban nem voltak oda a tanulásért, mégis vit­ték valamire. A kisördög persze mocorog bennem: mi lett volna, ha már zsenge korukban is veszet­tül tanulnak!? Szóval semmi sincs veszve senki előtt! ISAAC NEWTON, minden idők legjelentősebb tudósa az isko­lában hanyag volt és nem adta jelét különösebb érdeklődésnek. Az egyébként eszes gyermeket tizen­éves korában édesanyja kivette az iskolából. Szerencsére belátta, hogy fia, adottságai folytán ennnél többre hivatott, így az ifjú a Cambridge-i Egyetemre került ti­zennyolc éves korában, ahol rövid idő alatt mindent elsajátított, amit a tudományban és a matematiká­ban tudtak akkoriban. Huszonöt és huszonhét éves kora között olyan tudományos alapelveket fektetett le, melyek később forra­dalmi hatással voltak a világra. LOU1S PASTEUR egy párizsi kollégium diákjaként természettu­dományi tanulmányokat folyta­tott. Tehetsége egyetemista évei során nem mutatkozott, sőt egy ta­nára „középszerű" kémikusnak nevezte. De doktori címének el­nyerése után Pasteur hamarosan bebizonyította, hogy tanárai téve­sen ítélték meg őt. CHARLES DARWIN tizenhat évesen beiratkozott az edinburgh-i orvostudományi egyetemre, azon­ban az orvostudományt és az ana­tómiát unalmasnak találta, s egy idő után átment Cambridge-be, hogy lelkésznek tanuljon. Itt vi­szont sokkal nagyobb élvezetet ta­lált a lovaglásban, a lövészetben s más efféle elfoglaltságokban, mint tanulmányaiban. Ennek ellenére mégis olyan nagy hatást tett egyik tanárára, hogy az őt ajánlotta ter­mészettudósnak Őfelsége Beagle nevű hajójára, amely tudományos felderítőútra indult. Apja először ellenezte Charles kinevezését, gondolván, egy ilyen út csak újabb kifogás lenne a fiatal­ember számára, hogy tovább halo­gathassa a komoly munka meg­kezdését. Szerencsére rábeszélték az idősebb Darwint, hogy adja be­leegyezését az úthoz - hiszen ez lett a leggyümölcsözőbb tengeri utazás a nyugati tudomány törté­netében. Darwin huszonkét éves korában szállt vízre a Beagle fedélzetén. A következő öt év alatt a Beagle kör­beutazta a világot, kényelmes tem­póban körüljárta Dél-Amerika partjait, bejárta a magányos Galá­pagos-szigeteket, s más szigetekre is ellátogatott a Csendes-, az In­diai- és az Atlanti-óceánon. Az utazás hosszú ideje alatt Darwin számos természeti csodát látott, primitív törzseket látogatott meg, jelentős őslénytani anyagot gyűj­tött, s nagyszámú növény- és állat­fajt figyelt meg. Hosszasan lejegy­zetelt mindent, amit megfigyelt. Ezek a feljegyzések adták az alap­ját szinte minden későbbi mun|^fc jának, nem egy alapötletét ezekom merítette, s a bizonyítékoknak azt a roppant tárházát is, amivel elmé­leteit alátámasztotta. THOMAS ALVA EDISON mindössze három hónapig járt is­kolába és tanárának az volt a vé­leménye, hogy értelmi fogyaté­kos. Aztán... Találmányai között sze­repel az elektromos szavazatszám­láló, a fonográf, a diktafon, a sten­ciles sokszorosítógép, az akkumu­látortelep. Több mint ezer külön­böző találmányt szabadalmazta­tott. Mindenki egyetért abban, hogy ő volt a legnagyobb feltaláló­zseni, aki valaha is élt. Na, lám. (Forrás: Michael H. Hart: 100 híres ember)

Next

/
Oldalképek
Tartalom