Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-08-24 / 14. szám

12 SZEKSZÁRDI 1997. AUGUSZTUS 24. „Csinálhattunk volna 3VB II-1, de nem lenne semmi értelme" Kényes kérdések mentén Pálii Jánossal Elindult az újfent átszervezett magyar labdarúgó-bajnokság. Az évtizedeken át az akkori második vonal törzsgárdistájának számító Szekszárd az új leosztásban immáron csak a negyedik vonalban szerepel, s a jelenből ítélve ott sem valami vérmes reményekkel. Az egyetlen megyeszékhely, amelynek nincs NB II-s csapata. Az egyetlen megyeszékhely, amelynek még a mára csak a harmadik vonalat jelentő NB IIes csapata sincs. Ez jelenik meg a kirakatban, s a felszíni jelenségek alapján a távolabbról ítélkező véleményt alkotó idegen a szekszárdi futball mély válságáról kezd el beszélni. Ami a szekszárdi felnőttfutball gardírozására is hivatott UFC Szekszárd első embere, Pálfi János kapásból visszautasít („igenis élénk, komoly labdarúgóélet jellemzi a klubot"), elismeri, hogy a képzeletbeli bolt kirakata valóban nem csillog, de aki beljebb kerülvén körülnéz, az egyáltalán nem csalódik, sőt elismerően csettint arra a szervezettségre, munkára, ami utánpótlás-nevelés címszó alatt folyik. S ezt az elmúlt év végén megválasztott elnök lényegesebbnek, fontosabbnak tartja, mint egy csillogó, elbűvölő, hovatovább szemfényvesztő NB Il-es feliratú fényreklámot. Hogy miért? Az alábbi aktuális kérdéseket, dilemmákat csokorba gyűjtő dialógusban erre is válaszol a klub elnöke, Pálfi János. Nem jött komoly támogatás - Amikor ön hallatlan nagy támogatottságot éhezve, bő fél évvel ezelőtt színre lépett, lévén, hogy sikeres vállalkozó, akinek a kapcsolatai sem csekélyek, sokan azt várták, hogy alapvetően változik a klub pénzügyi helyzete: nem kényszerül a klub értékeinek kiárusítására, képes lesz a fiatalok mellé néhány rutinos játékost leigazolni. Amelyeknek következményeként realitás lenne az NB Il-es szereplés, de a prognózis szerint még a devalválódott NB Hl-ban is lehetnek esetleg gondjai a csapatnak. Vállalja-e az ebbéli kritikát? - Noha milliókat, pénzügyi Kánaánt senkinek semmikor nem ígértem, elismerem, hogy a szponzorszerző tevékenységem messze nem sikerült úgy, ahogyan arra számítottam. Pedig ebbe nem kevés időt, energiát fektettem. Megvolt a határozott elképzelésem, a stadion kínálta reklámfelületeket adtuk volna az elképzelt cirka félmilliós nagyságrendű támogatásokért, szponPáltl János zori összegekért cserébe. Több tucat, nem kevés termelési értéket produkáló tulajdonossal, cégvezetővel, vezérigazgatóval beszéltem. Olyanokkal, akiknek enyhén szólva nem kellett bemutatkoznom, nem kellett előszobáznom. Akikre elsősorban nem a majdan kihelyezendő reklámtáblákkal akartam hatni, hanem azzal, hogy láttassam velük azt, hogy a szekszárdi futballban, ami a felnőttcsapat mögött van, az kincs, érték, aminek, ha úgy tetszik, a helyi hasznosításához, kitermeléséhez járuljanak hozzá. Mint a hálózatértékesítésben leleményes ügynökök, elkezdtem számolgatni, hogy ki kit szervez be, s a feltételezett láncreakció következményeként sok pénzt reméltem, de nagyot csalódtam. Ehhez képest csak csordogáltak a pénzek, amelyekből nem tudtunk, de a távlati koncepciónk jegyében nagyon nem is akartunk úgymond NB III-as szinten versenyképes játékosfizetésekre költeni. - Ha jól értem, akkor az UFC a viszonylagos szegénységével együtt is a mának, a jelennek élés jegyében megtehette volna, hogy megtartsa a 4. helyet biztosan elérő, NB Il-re kvalifikáló csapatát, minek következtében ön lenne a kitűnő, valóban változást hozó elnök... - Higgye el, megtehettük volna, de a realitásokból indultunk ki. Márpedig nekünk nincs harmincmilliónk, ennek a töredéke sem, ami a mi kis álamatőr futballvilágunkban egy valóban ütőképes, a szekszárdi szurkolók számára elfogadhatóan teljesítő, a közönségszórakoztató funkciónak hellyel-közzel megfelelő NB Il-es csapat működéséhez kell. Ennélfogva nem láttuk értelmét a feljutás erőszakolásának, mert ez még csak a dolgok könnyebbik oldala. Inkább legyek pár száz ember szemében a rossz elnök emiatt, de sok százan viszont elismerően nyilatkoznak arról, hogy az országban a legjobb négy serdülőcsapat között van a miénk, hogy az elmúlt évek jó hagyományának megfelelően újfent neves fővárosi csapatok kilincselnek az itt felfedezett, itt képzett gyerekekért, hogy több mint négyszáz gyerek tagja, igazolt játékosa van az UFC Szekszárdnak, ezáltal egy alig negyvenezres, tulajdonképpen magyar kisvárosi kategóriában, összehasonlításban egy igen élénk labdarúgóéletről beszélhetünk Szekszárdon. Hogy a felnőttcsapatunkban továbbra is csak egy-két kivételtől eltekintve - szekszárdi gyerekek szerepelnek. Akiknek a versenyeztetésére, képzésére, a kor követelményeihez közelítve, még többet tudunk fordítani. Egy bizonytalan kimenetelű NB II oltárán végzetes hiba lett volna feláldozni közel félezer ember, pontosabban gyerek jövőjét, ez távol áll tőlem, ehhez én nem adom a nevem. Ha lett volna 30 millió - A minőségi futballt számonkérőket, az NB Ill-at egy megyeszékhelyhez méltatlannak titulálókat is el lehetne hallgattatni: ha a Györkönnyel, pontosabban annak mecénásával, Johann Kochhal létrejön az a megállapodás. - De nem tudtunk megegyezni, mert nem láttuk biztosítottnak azt a már általunk kikalkulált, a jó NB Il-es szerepléshez szükséges harmincmilliót. - Nem túlzott óvatosság ez? A Györköny továbbra is járja a saját útját, a jó NB Il-es gárda lehetőségével, igényével vágott neki az NB 11-nek, vagyis nekik van, lesz pénzük az NB Il-re. Koch ajánlata tudtommal arról szólt, hogy ő megfinanszírozza a felnőttfutballt - nem kiesőjelölt szintjén -, s a városnak csak az utánpótlás-neveléssel kell törődnie... - A györkönyi mecénással, ajánlatával több ízben foglalkoztunk. Valóban konstruktív, két legyet lehetett volna ütni vele egy csapásra, de amikor a tényként kezelhető konkrétumokról, az anyagiakról esett szó, Koch úr cirka tíz-tizenöt millióról biztosított bennünket, márpedig a mi matematikánk szerint ez még kevés, a másik felére nincs semmi fedezetgarancia. Nem mentünk bele, mert nem akartunk vakvágányra, kényszerpályára kerülni. Nem akartuk veszélybe sodorni a már többször emlegetett utánpótlás-nevelési rendszerünket, csak ennek rovására csoportosíthattunk volna át jelentős összegeket. - A nyáron eladtak szám szerint tizenhétjátékost, ami szerény számítások szerint is többmilliós nagyságrendű bevételt jelent, ugyanakkor a klubnak abból is kell hogy legyen anyagi haszna, hogy a két megyei NB ll-es reprezentánst - a Györkönyt és Dunaszentgyörgyöt komplett utánpótlás-csapatokkal segíti. Nem lehetett volna ezzel a pénzzel a Koch-féle összeget megfejelni úgy, hogy az etalonként emlegetett utánpótlás-nevelés sem szenvedett volna csorbát? - A közhiedelmekkel ellentétbe^l^ közel sem akkora összeg, mint amilyennek tűnhet. Mert mi csak az MLSZ által lefixált hivatalos tarifáért tudunk eladni játékosokat, s ezek egyáltalán nem nagy pénzek, közel sem kompenzálják azt a befektetést, amit a klubok egy egy tehetség felhozatalára, kinevelésére fordítanak. Nagy igazságtalanság, de ezzel együtt kell élni. Például: azért Mosonyiért, aki a Komló szerződtetett játékosa és nyomban a piaci ára 3 millió forint, mi mindössze 450 ezer forintot kaptunk. Továbbá a valóban jó bevételt jelentő átigazolási összeg jelenlegi támogatottságunkban, financiális helyzetünkben nem jelenthet szabadon elkölthető, vagyis a felnőttcsapat megerősítésére fordítható összeget. Részint, mert az UFC-s a^fc küldetésünket más forrásból nem tudjuk biztosítani. Aki kételkedik, nyugodtan jöjjön el hozzám, beavatom a részletekbe, felvázolom, hogy a felületesen olcsónak titulált utánpótlás-nevelés komolyan gondolva, a kor követelményeihez igazodva mibe kerül. Ezért is tartom nevetségesnek, a magyar futball nagy közös ügyét hátráltatónak az imént említett hivatalos tarifákat. Elvi kérdések De ha meglennének a minőségi utánpótlás-nevelés fix összegei, jelenlegi gazdálkodási koncepciónk szerint azért sem válhatna a felnőtt szintű fejlesztést, előrelépést szolgálóvá ez a bevétel, mert végre rendezni kívánjuk adósságainkat. Az immáron évtizedes vajúdás során szeretnénk egyszer végre-valahára tiszta lenni a tb-nél és az APEH-nél. Fontosnak érzem megállí-