Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-02-02 / 2. szám

4 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1997. FEBRUÁR 16. Városházi kopogtató Hosszú szünet után, újra jelentkezik rovatunk. Rendszeres olvasónk Szajki József Szekszárd, Patak utca 3. szám alatti lakos leveléből idézek: „A Szekszárdi Vasárnap 1996. február 11-én Sas Erzsébet tollából sorozat indult el, ahol gondjainkra, bajainkra, esetleg örömünkre is választ kaphattunk. E sorozat jó pár hónapos megjelenés után eltűnt, nem jelentkezett, mint ahogy az életben sok minden. A gondok, a problémák maradtak, sok helyütt súlyosbodtak. Ezért tisztelettel kérdezem kedves Sas Ezsébet rovatszerkesztőt, hogy szabad-e még kopogtatni? Jó volna, ha ez a jó kezdeményezés újból feléledne, működne, különösen most, ebben az igen nehéz, sokszor rendezetlen világunkban. Tisztelettel kérem önt, hogy fogadja Városházi kopogtatásom, és soha ne legyenek zárt ajtók, melyen át a családok kopogtatása nem hallható." Kedves Szajki úr! Nagyon köszönöm meleg hangú levelét, amelyből csak idézeteket áll módunkban közölni, bár szívem szerint minden sorát szó szerint az olvasók elé tárnám. A Városházi Kopogtató rovat - mely átmenetileg szünetelt - és mindaddig működik, míg az olvasók megkeresnek bennünket, s leveleik el is jutnak hozzánk. A gondjaikkal, problémáikkal hozzánk fordulók mindenesetre elégedettek voltak a válaszokkal, s elmondhatom, hogy minden intézmény, vagy akár a polgármesteri hivatal dolgozói nagyon készségesen adtak ezekre a kérdésekre választ, annál is inkább, mert sokszor kedvező dolgokról számolhattak be, esetleg tévedéseket oszlathattak el. Egyszóval a Városházi Kopogtató reményeink szerint nyitva áll mindaddig, amíg városi újság lesz. S most Szajki József konkrét kérdése: „Ismételten újbóli gondunk a Víz- és Csatornamű Kft. szolgáltatónál merült fel. A múlt: az 1994-1995-ös évben a fogyasztást nem olvasták rendszeresen. Egyben kellett nagy összeget fizetni a rendszertelen leolvasás miatt. Kifizettük, fátyol rá! 1996-ban végre beindult a kéthavonta történő leolvasás. A reklamáció során kiderült, hogy az ügyintéző állítása szerint volt leolvasó, de nem tartózkodtunk otthon már több ízben. Az utcánkban a szomszédoknál sem volt leolvasás. Mint nyugdíjas, általában itthon vagyok, ritka eset, ha nem találnak itthon, na de nem augusztus óta. Több mint negyven évig kézbesítőként dolgoztam, abban az időben ha a család nem volt otthon, minden esetben egy kis értesítőt hagytam ott. Rajta a dátummal, hogy mikor kísérelem meg újra a kézbesítést, s ezért valaki szíveskedjen otthon tartózkodni. Mindig sikerült a kapcsolatot fenntartni a lakossággal." A fentieket követően Szajki úr konkrét problémáit sorolja fel, melyre a szekszárdi Vízmű Kft.-tői, a Városházi Kopogtató kérésére Szajki úr névre szóló, személyes problémáját kivizsgáló levelet kapott. Ezt a levelet, valamint a Vízmű Kft. igazgatóhelyettesének, Mina Imrének a Városházi Kopogtatóhoz írt kimerítő és sok fogyasztót érintő levelét közreadjuk kedves olvasóinknak. „Gazdasági társaságunk kéthavonta 14 000 fogyasztási helyen végez vízóraleolvasást és vízdíjszámlázást. Egy leolvasási terminusban társaságunkhoz 30-50 reklamáció érkezik, leolvasással vagy számlázással kapcsolatban. Ez a reklamáció 3,5 ezrelékes működési hibát jelent, melyet társaságunk folyamatosan még csökkenteni kíván. Szajki József úr levelében részletesen leírt vízmérőóra-leolvasási probléma az elmúlt évben a város két körzetében többször előfordult. Társaságunk folyamatosan figyelemmel kíséri a leolvasó-pénzbeszedők munkáját, feldolgozza a területükről érkező reklamációkat és értékeli munkájukat. A gondatlan és hiányos leolvasók miatt egyik leolvasónkat többszöri figyelmeztetés után 1996. december 31-én elküldtük. Reméljük, hogy 1997-ben az elmúlt évinél kevesebb hasonló reklamáció érkezik társaságunkhoz és ezen keresztül kevesebb fizetési gondot és problémát okozunk fogyasztóinknak. A csatornadíjak számításának alapegységét a 38/1995. (IV. 5.) Korm. számú szolgáltatási rendelet 24. szakaszában az országgyűlés a következők szerint fogadta el: „A szennyvízelvezetési helyről a szennyvíz-elvezetőműbe kerülő szennyvíz mennyisége méréssel, mérés hiányában pedig az adott helyen fogyasztott (számlázott) vízmennyiség alapulvételével állapítható meg." A szennyvízmennyiségek mérése a vízórához hasonló, műszakilag aránylag egyszerű és megbízható mérőeszközzel nem oldható meg, ezért a csatornadíj-számlázásnál más országokban is a vízfogyasztás teljes mennyiségét veszik alapul. A Szajki úr által említett esetekben néhány városban ennek 10-15 százalékos értékét zöldfelületek locsolása céljából l-l évben a nyári hónapokban elengedték a fogyasztóknak és ezt az engedményt az önkormányzat vállalta megtéríteni a szolgáltatónak. A szennyvízdíj számításának e módja ösztönzi a fogyasztókat arra, hogy autómosásra, kertlocsolásra, a költségesen előállított ivóvízminőségű vízből minél kevesebbet használjanak fel, illetve erre a célra inkább másodlagos hulladékvizeket, gyűjtött esővizeket, ivóvízül nem használható ásott, fúrt kutak vizeit használják." Mina Imre műszaki igazgatóhelyettes levelét ki József így nyugtázta: „Köszönöm ^k meghallgatást, a fent leírt problémáink^ a valóságot próbáltak jelezni, s ha csak egy kicsit is reagál a Vízmű Kft. vezetősége az ismételt jelzésre, akkor lehet bízni abban, hogy a fogyasztó nem érzi a jövőben magát teljesen kiszolgáltatottnak." A Szekszárdi Vízmű Kft. külön levélben és az újságon keresztül, mások számára is tanulságos választ adott Szajki úr kérdésére, ami újra csak azt bizonyítja, hogy rohanó és bizonytalan világunkban beszélgetnünk kell ahhoz, hogy félreértések, gondok megoldódhassanak, illetve a lehetőségekhez képest elviselhetővé váljanak. Várom leveleiket, Szekszárdi Vasárnap Szerkesztősége, Pf. 83. 7100 Szekszárd Sas Erzsébet rovatvezető Ismerik a pufitos almát? Ez az a gyümölcs, amely kívülről szép és egészséges ám a vigyázatlan fogyasztó rövid úton pórul járhat, ha beleharap. A közepe tudniillik ehetetlen. Valahogy így járt az évek során a Garay-tömbbelső is. A gyűjtőnév alatt persze nagyobb területet kell érteni, hiszen magába foglalja a Kispipa mögötti területet, a Német Színház-nézők által sohasem látogatott részeit is. De idetartozik a kisiparos udvar néven elhíresült szolgáltatósor, valamint az Illyés Gyula Könyvtár belső épülete is. Aki gyalog jár, még istenesen elközlekedhet erre, feltéve, hogy ruganyosságát megőrizte, vagy kellő helyismerettel rendelkezik. Ellenkező esetben bizony kínos kerítésmászás vagy sűrű káromkodások közepette további bejáratokat keresve juthat el a látogató a volt mezőgazdasági bolt mellől valamelyik szolgáltatóig. Szegény tömbbelsőt még az ág is húzza. Nem elég, hogy a város mostohagyereke, még azt is végig kellett élnie, hogy kerületét mindenki csinosítgatja, szépítgeti, sőt történelmivé magasztalja. Ez a belső tér meg csak vár évtizedek óta, hátha végre valaki átépíti. Türelem rózsát terem avagy inkább megújulást! A Városi Közgyűlés legutóbbi döntése után végre megvan az esély rá, hogy a piactérhez hasonló módon megszépüljön, gyalogos és autós számára egyaránt vonzóvá váljon a terület. Bár elfogadott, részletes rendezési terv nincs, a gazdasági bizottság többszöri tárgyalásai és csereajánlatai után január 16-i ülésén úgy döntött, a munkaközi terv alapján a teret üzleti, intézményi célra használja fel. Hogy milyen lesz, szerintem még a tervezők sem tudják biztosan. Az igények feltárásán túl az azonban már biztosra vehető, hogy a Széchenyi utcai telkek nyugati végén üzletsorok épülnek és a Kispipa fűtőművének szépségdíjra semmiképp sem javasolható épületét átalakítják. A bővülő megyei könyvtár új épületrésze is itt kap majd helyet. A Budapest Bank, Német Színház, a Gázmű és a Népbolt telkén üzletsorok lesznek, közepén egy központi belső térrel. Közlekedni jó... lesz majd, ha ajelenlegi áldatlan állapot egy kiszélesített szolgalmi úttal megváltozik. A tér északi felén pedig fordulót alakítanak ki, lecsökkentve ezzel az autós biztosítók és alkatrészkereskedők forgalmát, ugyanakkor fejlesztve a város gépkocsivezetői kultúráját. A belsőben parkolni a tervek szerint csak a boltok és az intézmények szükségleteinek megfelelően lehet majd. A gyalogosok számára megmaradnak a már jól ismert bejárók. Bár a tervezők a mostani, s az álhírek ellenére mégis megmaradó Kárrendezési Hivatal Bezerédj utcai kapujának megnyitásával újabb átjárási lehetőséget engedtek volna (a telek végén hangulatos kis lépcsővel a térre), ezt dr. Tollár Tibornak, a Polgári Szövetség képviselőjének lakossági kérésre előadott tiltakozására a testület leszavazta. És a játszótér?! ^ A kérdés jogos, ám a határozathozók erre is gondoltak. A februári önkormányzati elkészítendő részletes rendezési terv elképzelésének tartalmazni kell a téren található játszórész további sorsának megoldását tartalmazó javaslatot is. Ha fel is kell áldozni jelenlegi helyén a játszóparkot, legalább a mostani alapterületű helyet kell a közelben kialakítani. Ha pedig minden elkészül... akkor végre olyan kezd lenni a belváros, amilyet egy magát picit is lokálpatriótának valló polgár elképzelhet. Akkor már csak a forgalmat kellene elterelni a Garay és a Béla tér közötti útszakaszról. Máris békés délutáni sétákra indulhat majd az ember. Találkozhat barátokkal valamelyik cukrászdában, esetleg a teraszon és kellemes, idilli környezetben ábrándozhat egy kisvárosi polgári lét előnyeiről. IFJ. KUTNY GÁBOR