Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-02-02 / 2. szám

4 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1997. FEBRUÁR 16. Városházi kopogtató Hosszú szünet után, újra jelentkezik rovatunk. Rendszeres olvasónk Szajki József Szekszárd, Patak utca 3. szám alatti lakos leveléből idézek: „A Szekszárdi Vasárnap 1996. feb­ruár 11-én Sas Erzsébet tollából soro­zat indult el, ahol gondjainkra, bajaink­ra, esetleg örömünkre is választ kap­hattunk. E sorozat jó pár hónapos meg­jelenés után eltűnt, nem jelentkezett, mint ahogy az életben sok minden. A gondok, a problémák maradtak, sok helyütt súlyosbodtak. Ezért tisztelettel kérdezem kedves Sas Ezsébet rovat­szerkesztőt, hogy szabad-e még kopog­tatni? Jó volna, ha ez a jó kezdeménye­zés újból feléledne, működne, különö­sen most, ebben az igen nehéz, sokszor rendezetlen világunkban. Tisztelettel kérem önt, hogy fogadja Városházi ko­pogtatásom, és soha ne legyenek zárt ajtók, melyen át a családok kopogtatása nem hallható." Kedves Szajki úr! Nagyon köszö­nöm meleg hangú levelét, amelyből csak idézeteket áll módunkban közöl­ni, bár szívem szerint minden sorát szó szerint az olvasók elé tárnám. A Város­házi Kopogtató rovat - mely átmeneti­leg szünetelt - és mindaddig működik, míg az olvasók megkeresnek bennün­ket, s leveleik el is jutnak hozzánk. A gondjaikkal, problémáikkal hozzánk fordulók mindenesetre elégedettek voltak a válaszokkal, s elmondhatom, hogy minden intézmény, vagy akár a polgármesteri hivatal dolgozói nagyon készségesen adtak ezekre a kérdésekre választ, annál is inkább, mert sokszor kedvező dolgokról számolhattak be, esetleg tévedéseket oszlathattak el. Egyszóval a Városházi Kopogtató re­ményeink szerint nyitva áll mindaddig, amíg városi újság lesz. S most Szajki József konkrét kérdé­se: „Ismételten újbóli gondunk a Víz- és Csatornamű Kft. szolgáltatónál merült fel. A múlt: az 1994-1995-ös évben a fogyasztást nem olvasták rendszere­sen. Egyben kellett nagy összeget fizet­ni a rendszertelen leolvasás miatt. Kifi­zettük, fátyol rá! 1996-ban végre bein­dult a kéthavonta történő leolvasás. A reklamáció során kiderült, hogy az ügyintéző állítása szerint volt leolvasó, de nem tartózkodtunk otthon már több ízben. Az utcánkban a szomszé­doknál sem volt leolvasás. Mint nyug­díjas, általában itthon vagyok, ritka eset, ha nem találnak itthon, na de nem augusztus óta. Több mint negyven évig kézbesítőként dolgoztam, abban az időben ha a család nem volt otthon, minden esetben egy kis értesítőt hagy­tam ott. Rajta a dátummal, hogy mikor kísérelem meg újra a kézbesítést, s ezért valaki szíveskedjen otthon tartóz­kodni. Mindig sikerült a kapcsolatot fenntartni a lakossággal." A fentieket követően Szajki úr konk­rét problémáit sorolja fel, melyre a szekszárdi Vízmű Kft.-tői, a Városházi Kopogtató kérésére Szajki úr névre szóló, személyes problémáját kivizsgá­ló levelet kapott. Ezt a levelet, valamint a Vízmű Kft. igazgatóhelyettesének, Mina Imrének a Városházi Kopogtató­hoz írt kimerítő és sok fogyasztót érin­tő levelét közreadjuk kedves olva­sóinknak. „Gazdasági társaságunk kéthavonta 14 000 fogyasztási helyen végez vízóra­leolvasást és vízdíjszámlázást. Egy leolvasási terminusban társaságunk­hoz 30-50 reklamáció érkezik, leolva­sással vagy számlázással kapcsolatban. Ez a reklamáció 3,5 ezrelékes működé­si hibát jelent, melyet társaságunk fo­lyamatosan még csökkenteni kíván. Szajki József úr levelében részletesen leírt vízmérőóra-leolvasási probléma az elmúlt évben a város két körzetében többször előfordult. Társaságunk fo­lyamatosan figyelemmel kíséri a leol­vasó-pénzbeszedők munkáját, feldol­gozza a területükről érkező reklamá­ciókat és értékeli munkájukat. A gon­datlan és hiányos leolvasók miatt egyik leolvasónkat többszöri figyelmeztetés után 1996. december 31-én elküldtük. Reméljük, hogy 1997-ben az elmúlt évinél kevesebb hasonló reklamáció érkezik társaságunkhoz és ezen keresz­tül kevesebb fizetési gondot és problé­mát okozunk fogyasztóinknak. A csatornadíjak számításának alap­egységét a 38/1995. (IV. 5.) Korm. szá­mú szolgáltatási rendelet 24. szakaszá­ban az országgyűlés a következők sze­rint fogadta el: „A szennyvízelvezetési helyről a szennyvíz-elvezetőműbe kerülő szennyvíz mennyisége méréssel, mé­rés hiányában pedig az adott helyen fo­gyasztott (számlázott) vízmennyiség alapulvételével állapítható meg." A szennyvízmennyiségek mérése a víz­órához hasonló, műszakilag aránylag egyszerű és megbízható mérőeszköz­zel nem oldható meg, ezért a csatorna­díj-számlázásnál más országokban is a vízfogyasztás teljes mennyiségét ve­szik alapul. A Szajki úr által említett esetekben néhány városban ennek 10-15 százalékos értékét zöldfelületek locsolása céljából l-l évben a nyári hó­napokban elengedték a fogyasztóknak és ezt az engedményt az önkormányzat vállalta megtéríteni a szolgáltatónak. A szennyvízdíj számításának e módja ösztönzi a fogyasztókat arra, hogy autómosásra, kertlocsolásra, a költsé­gesen előállított ivóvízminőségű víz­ből minél kevesebbet használjanak fel, illetve erre a célra inkább másodlagos hulladékvizeket, gyűjtött esővizeket, ivóvízül nem használható ásott, fúrt kutak vizeit használják." Mina Imre műszaki igazgatóhelyettes levelét ki József így nyugtázta: „Köszönöm ^k meghallgatást, a fent leírt problémáink^ a valóságot próbáltak jelezni, s ha csak egy kicsit is reagál a Vízmű Kft. vezető­sége az ismételt jelzésre, akkor lehet bízni abban, hogy a fogyasztó nem érzi a jövőben magát teljesen kiszolgálta­tottnak." A Szekszárdi Vízmű Kft. külön le­vélben és az újságon keresztül, mások számára is tanulságos választ adott Szajki úr kérdésére, ami újra csak azt bizonyítja, hogy rohanó és bizonytalan világunkban beszélgetnünk kell ah­hoz, hogy félreértések, gondok megol­dódhassanak, illetve a lehetőségekhez képest elviselhetővé váljanak. Várom leveleiket, Szekszárdi Vasár­nap Szerkesztősége, Pf. 83. 7100 Szek­szárd Sas Erzsébet rovatvezető Ismerik a pufitos almát? Ez az a gyümölcs, amely kívülről szép és egészséges ám a vigyázatlan fo­gyasztó rövid úton pórul járhat, ha beleharap. A közepe tudniillik ehetet­len. Valahogy így járt az évek során a Ga­ray-tömbbelső is. A gyűjtőnév alatt persze nagyobb területet kell érteni, hi­szen magába foglalja a Kispipa mögötti területet, a Német Színház-nézők által sohasem látogatott részeit is. De ide­tartozik a kisiparos udvar néven elhíre­sült szolgáltatósor, valamint az Illyés Gyula Könyvtár belső épülete is. Aki gyalog jár, még istenesen elköz­lekedhet erre, feltéve, hogy ruganyos­ságát megőrizte, vagy kellő helyisme­rettel rendelkezik. Ellenkező esetben bizony kínos kerítésmászás vagy sűrű káromkodások közepette további bejá­ratokat keresve juthat el a látogató a volt mezőgazdasági bolt mellől vala­melyik szolgáltatóig. Szegény tömb­belsőt még az ág is húzza. Nem elég, hogy a város mostohagyereke, még azt is végig kellett élnie, hogy kerületét mindenki csinosítgatja, szépítgeti, sőt történelmivé magasztalja. Ez a belső tér meg csak vár évtizedek óta, hátha végre valaki átépíti. Türelem rózsát terem avagy inkább megújulást! A Városi Közgyűlés legutóbbi döntése után vég­re megvan az esély rá, hogy a piactér­hez hasonló módon megszépüljön, gyalogos és autós számára egyaránt vonzóvá váljon a terület. Bár elfoga­dott, részletes rendezési terv nincs, a gazdasági bizottság többszöri tárgyalá­sai és csereajánlatai után január 16-i ülésén úgy döntött, a munkaközi terv alapján a teret üzleti, intézményi célra használja fel. Hogy milyen lesz, szerintem még a tervezők sem tudják biztosan. Az igények feltárásán túl az azonban már biztosra vehető, hogy a Széchenyi utcai telkek nyugati végén üzletsorok épülnek és a Kispipa fű­tőművének szépségdíjra semmiképp sem javasolható épületét átalakít­ják. A bővülő megyei könyvtár új épületrésze is itt kap majd helyet. A Budapest Bank, Német Színház, a Gázmű és a Népbolt telkén üzletsorok lesznek, közepén egy központi belső térrel. Közlekedni jó... lesz majd, ha ajelenlegi áldatlan álla­pot egy kiszélesített szolgalmi úttal megváltozik. A tér északi felén pedig fordulót alakítanak ki, lecsökkentve ez­zel az autós biztosítók és alkatrészke­reskedők forgalmát, ugyanakkor fej­lesztve a város gépkocsivezetői kultú­ráját. A belsőben parkolni a tervek sze­rint csak a boltok és az intézmények szükségleteinek megfelelően lehet majd. A gyalogosok számára megmarad­nak a már jól ismert bejárók. Bár a ter­vezők a mostani, s az álhírek ellenére mégis megmaradó Kárrendezési Hiva­tal Bezerédj utcai kapujának megnyitá­sával újabb átjárási lehetőséget enged­tek volna (a telek végén hangulatos kis lépcsővel a térre), ezt dr. Tollár Tibor­nak, a Polgári Szövetség képviselőjé­nek lakossági kérésre előadott tiltako­zására a testület leszavazta. És a játszótér?! ^ A kérdés jogos, ám a határozathozók erre is gondoltak. A februári önkor­mányzati elkészítendő részletes rende­zési terv elképzelésének tartalmazni kell a téren található játszórész további sorsának megoldását tartalmazó javas­latot is. Ha fel is kell áldozni jelenlegi helyén a játszóparkot, legalább a mos­tani alapterületű helyet kell a közelben kialakítani. Ha pedig minden elkészül... akkor végre olyan kezd lenni a belvá­ros, amilyet egy magát picit is lokálpat­riótának valló polgár elképzelhet. Ak­kor már csak a forgalmat kellene elte­relni a Garay és a Béla tér közötti útsza­kaszról. Máris békés délutáni sétákra indul­hat majd az ember. Találkozhat bará­tokkal valamelyik cukrászdában, eset­leg a teraszon és kellemes, idilli kör­nyezetben ábrándozhat egy kisvárosi polgári lét előnyeiről. IFJ. KUTNY GÁBOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom