Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-02-02 / 2. szám

5 1997. FEBRUÁR 16. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Mindenkit érhet baleset - Szekszárdon a baleseti sebészet (traumatológia) 30 év óta működik. Jelenleg 60 ágyon 14 orvos 3 műtőben próbál meg segíteni a fekvő-és járóbetegeken. Az osztályhoz tornaterem is tartozik, hiszen műthetünk mi bármilyen briliánsán is, ha a páciens nem kapja meg a megfelelő gyógytorna terápiát, akkor nemcsak az izomzata, ízülete nem tud kellőképpen regenerálódni, de lelkileg sem lesz kéBkes igazán egyensúlyba kerülni. Sajnos a két gyógytornászi státusunk egyikére az alacsony bérezés miatt egyszerűen nincs jelentkező - mondja dr. Hulin István osztályvezető főorvos. Ezután röviden kitér arra, hogy Magyarországon ellentétben a nyugati országokkal - nem az ortopéd sebészetből, hanem az általános sebészetből vált ki önálló szakterületként a baleseti sebészet, így hasi, mellkasi, koponya* és gerincműtéteket is végeznek. - Főorvos úr! Manapság a kórházi ágyak leépítése idején megkerülhetetlen a kérdés: vajon elegendő-e ez a 60 férőhely? - Elégnek kell lennie még azon az áron is, hogy tíz előjegyzett betegből hatot nem tudunk fogadni, fciszen kórházi ellátást igénylő friss *akut) baleseti sérülteknek mindenképpen helyet kell biztosítanunk, még ha a folyosón vagy a tetőn is... A balesetek, a közlekedési és egyéb tragédiák nem tervezhetőek, bár vannak szezonális balesetek. Disznóölések idején nagy valószínűséggel lesznek ledarált ujjú pácienseink, ha ónos eső esik, akkor megszaporodnak a csukló- és bokacsonttörések, szüretkor viszont sok embert taszigál a maiigán... - Úgy tudom, hogy a „B"épületben -ahol az akut, idegsebészeti és az intenzív kezelés folyik - a 40 ágy elhelyezése nem felel meg az ÁNTSZ által előirt 1 főre eső m-nek. - Előfordul, hogy háromágyas kórterembe öt ágy van betéve, viszont a 20 férőhelyes „A" épületben - ahol a szeptikus (gennyes, fertőzött) és kézműtétes betegek vannak elhelyezve - kényelmes és korszerű körülmények vannak. De nem a zsúfoltság az egyetlen gondunk, a nővérhiány is állandó problámink közé tartozik. „Telt ház" esetén előfordul, hogy hajnali 3-kor kerül sor a betegek fürdetésére (ami abszurdum!), de az is, hogy altatóorvos híján a három műtőnket se tudjuk maximálisan kihasználni. - Nem nehéz kitalálni: mindennek az oka a gazdaságjelenlegi teherbíró képessége, az egészségügy közismert alulfinanszírozottsága. - Az az igazság, hogy ennek kedvezőtlen hatásai nemcsak a bérezésben, a nevetséges ügyeleti díjakban és a nyelvpótlék körüli huzavonában mutaktoznak meg, hanem abban is, hogy olyan röntgengépeink vannak, amelyeknek már a felvételei szinte értékelhetetlenek. A gond ott van, hogy a finanszírozási rendszerbe nincs belekalkulálva az eszközök, a gépek amortizációja. - Térjünk egy kicsit vissza a nyelvpótlék kérdésére. - Manapság a legtöbb orvostudományi egyetemen felvételi követelmény 1-2 idegen nyelv ismerete, akiket mégis e nélkül vesznek föl, azok vállalják a megszerzését... A magyar nyelv - sajnos - nem világnyelv, ezért a szakami fejlődéshez, egyszerűen a szinten maradáshoz elengedhetetlenül szükséges szakirodalom túlnyomó többségét nem anyanyelvünkön íiják, a különböző szimpóziumokat, konferenciákat nem magyar nyelven tartják... Ezt fölösleges tovább ragozni, a nyelvpótlék jogosságához kétség nem férhet, adható is, de nem kötelező - nincs benne a kollektív szerződésben. Az már más kérdés, hogy miért nincs benne. - Főorvos úr! Köztudott dolog, hogy baleseti sebésznek, egyáltalán sebésznek „ellenjavallott" mimóza lelkületű és gyenge idegzetű ember, de - gondolom - előfordult már nem is egyszer a prakszisában olyan eset, amely még a legerősebb idegzetű embert is megviselheti. Önnek mivel sikerül a hivatásával járó feszültséget feloldani? - Zenével. A Szekszárdi Jazz Quartet zongoristája vagyok, január 21-én volt a 7. lemezünk felvétele. - Mindenkit érhet baleset. Ön szerint mivel mérsékelhető ennek az esélye? - Holtbiztos tipp erre nincs, de én minden esetre ónos eső idején nem kívánnék kéz- és lábtörést a vizsgázni indulóknak. Kicsit szót. komolyabbra fordítva a Dr. Hulin István a Tolna Megyei Orvoskamara elnöke. A kamara január21-i ülésén az orvosok, tágabb értelembe véve az egészségügyi ügyeletet ellátó dolgozók sérelmezték a Magyar Közlönyben megjelent kormányrendelet alapján napvilágot látott orvos igazgatói utasítást, amely szerint a heti pihenő- és munkaszüneti napokon végzett ügyeletekért nem jár pihenőnap, ez pedig ellentétes a Munka Törvénykönyv előírásával. Dr. Deák Györggyel a kórház orvos igazgatójával január 27-én délután egy kb. háromórás egyeztető tárgyalás után beszéltem. Az igazgató úr a konkrét üggyel kapcsolatban közölte velem, hogy még további megbeszélésre van szükség. Január 28-án dr. Hulin István a Tolna Megyei Orvoskmara elnökeként, de az ügyben érintett ügyeletet teljesítő egészségügyi dolgozók nevében is azt nyilatkozta, hogy konszenzus született, a Munka Törvénykönyv előírásai a mérvadóak. Nem került sor kenyértörésre, a doktoroknak jár a pihenés - már csak a balesetek elkerülése miatt is... Bálint György Lajos Szabad hely ^ * Rekviem kedvenceinkért A kutya az ember legjobb barátja, tartja a régi mondás. Ez igaz is, ám fordítva már nem biztos, hogy érvényes. Az általános elszegényedés következtében elözönlötték az országot a kivert kutyák, macskák, urambocsá! - a hajléktalanok. S a rádió ennek ellenére szajkózza a kedvenceiket sirató gazdák felhívásait. Ugyanakkor a másik felhívás, a HIVATALOS pedig azt közli, hogy ha az ebeket póráz nélkül találják, akkor retorziót, mondhatni statáriumot alkalmaznak. Azaz altató lövedékkel lelövik az ebet, ám, hogy ezt túléli-e vagy sem a derék négylábú, azért már senki felelősséget nem vállal. Ezt a módszert a hajléktalanokra még nem terjesztették ki... Az ember fő erénye, hogy tud szelektálni, azaz felismeri a hónapok óta csavargó elvadult állatot. A város népszerű kutyája, a megyeházi Artúr esetében ez nem történt meg, mert kilőtték ezt az állatot. Artúr az iskolások, turisták fő szórakoztatója, magányos nyugdíjasok éltetője volt. A város bohóca. S ugyanakkor jól képzett őrkutya, „aki" a vármegyeháza környékét, az ott található objektumokat, de nem egyszer gazdája életét is becsülettel védte - erről az újságok több alkalommal is beszámoltak. Egy „bűne" volt csupán: imádott csavarogni. Leginkább a piactéren szeretett lófrálni, ahol az árusok hűséges barátként fogadták. Itt, a piactéren érte utói végzete, vagyis a sintér. Az árusok hiába próbálták megmenteni, azt állítván, hogy hozzájuk tartozik. A döntés elhangzott: halál! S becsapódott a kábító lövedék, maximális dózissal, ám az életerős Artúr még 500 méteren át elbicegett. Gazdáját jó érzésű rendörök értesítették a kutya szomorú sorsáról. Két óra múlva a gazda a vágóhídon talált rá: Artúr ott feküdt kihűlve, mozdulatlanul egy betonozott disznóólban, lenyúzott marhabőröktől körülvéve. Egy dögkútban végezte! Egy kutyás őr elvesztette „kollégáját", társát, kereseti forrását. Nagy ügy. Hiszen másoknak is felmondanak. Közben pedig az igazi kóbor kutyák továbbra is zaklatják a lakosságot... Balogh László Szekszárd, Béta király tér 1.