Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-06-08 / 11. szám

7 1997. JÚNIUS 8. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Érdekli? Bemutatjuk! A tánc nem csak tánc Utolsó előtti munkanapján beszélgettünk Szabadi Mihállyal - biztos, hogy mindenki tudja, ki ő, de azért a rend kedvéért mégis folytassuk a néptáncművészet professzionális ismerőjével, határainkon túl is ismert és tisztelt koreográfussal Adorjáni Endre szobrászművész javaslatára. Első számú kérése az volt, hogy a „művészf

^" szóljon az alkotás öröméről. t készséggel megtette a már hivatalosan is nyugdíjba vonult Szabadi Mihály, aki életformáját, munkatempóját illetően - sokunk örömére - nagyon sokáig nem lesz klasszikus értelemben nyugdíjas. Erre fogadást mernék kötni. * - Rengeteg dolgom van. A családi feladatok között említem a szőlőt, a házat...ezekre eddig nem nagyon jutott időm. Szóval én ezt az egész „nyugdíjügyet" úgy tekintem, mintha most elmennék pár hét szabadságra. - Hogy tervezi kapcsolatát a népi és néptáncegyüttesekkel? - Nem változik semmi. Ahova hívnak, oda elmegyek és szívesen segítek a munkában, hiszen az •

ütteseket vezető, illetve oktató berek általában nem szakemberek. Táncismeretük, pedagógiai és tánctanítási módszereik nem olyanok, amelyekkel helyenként boldogulni lehetne. Van, akinek ez persze, a csoporttól is függ - elegendő egyszer elmondani a javaslataimat, de van, ahol ennél jóval, de jóval több segítség kell. - A Bartina együttesen kívül melyik együttes álla legközelebb Szabadi Mihályhoz? - Nyilvánvaló, hogy Sióagárd és Bogyiszló, de mondhatom a bukovinaiakat is, mert nekik érdemes segíteni. - Eddig hány táncot koreografált? - Nem tudom, de nem sokat, mert nem vagyok „gyors" alkotó, szemben azokkal, akik évente hármat, négyet vagy ötöt is megcsinálnak, én pedig jó, ha évente kettőt elkészítek. - Kérem, beszéljen az alkotás öröméről, esetleg fájdalmáról. És arról, hogyan koreografál? Meddig van a fejében, s meddig a lábában a mű... ? - Ez elsősorban „fejmunka". Rám az jellemző, hogy az elképzelésemet nagyon sokáig hordom magamban, s ha időszakokra bontjuk a folyamatot, akkor azt mondhatom, hogy számomra az első a legnehezebb, hiszen az a téma megkeresése, megtalálása. Ez okozza a legnagyobb fejtörést. - Miért? - Ez érdekes dolog. Az én alkotói folyamatom úgy kezdődött, mint mindenki másé: szvitszerű táncokat csináltam, ami jó, korszerű és lehet is csinálni. De én azt gondoltam, hogy ez a gyermekcsoportoknál és a hagyományőrző mozgalomban kevés. Mert a tánc nem csak tánc, hanem fűződnek hozzá szokásokjátékok, egyfajta magatartás, sőt, az sem baj, ha közben beszélnek az emberek. Meggyőződésem, hogy ebben a „műfajban" nem a tematika a legfontosabb, hanem az, hogy a tánc olyan keretben kerüljön bemutatásra, amilyenben valaha élhetett. A gyerekeknél így indult a Tücsöklakodalom, a Balázsok, az Ördögtánc vagy legutóbb a Szőlőőrzés, a Virágvasárnap, a Ludvérc. Ezek az egész kultúrát visszatükrözik... De ha a bogyiszlóiakat nézzük: végigjártuk a különböző szokásokat: a lakodalmiakat, majd a farsang, azután a pásztorélet következett, legutóbb pedig a révészjáték. Ezek közül egyetlen egy sem „csak" tánc. - És miért nehéz megtalálni a témát? - Mert lassan elfogynak. Én magamat ismételni nem szeretem, s nem is akarom. Olyan dologhoz pedig nem nyúlok, amit egyszer már más megcsinált. Sok-sok évvel ezelőtt megcsináltam a téli népszokást, a regölést a szekszárdi fiúknak. Az volt a terv, hogy párjául tavaszi népszokást - villőzést állítok össze, lányoknak. Ugyanarra a pályázati bemutatóra - tőlem teljesen függetlenül - egy kollega ugyanazzal a témával érkezett. En pedig húsz évig nem nyúltam a témához, csak most... És mi történt? A legutóbbi szekszárdi bemutatóra az egyik együttes „klasszikus értékű műként" hozta ezt a számot. Mondtam is a kollegáknak: „De jó, hogy vártam húsz évig!" - Gondolom, nem vár ennyi ideig mindennel, van, amit rövid időn belül „tető alá hoz". Előfordult-e, hogy a téma megjelölésével fölkérték a koreográfia elkészítésére? - Például tavaly csináltam a szászhalombattaiaknak egy sárközi lakodalmas játékot Mennyegző címen. Külön kérésük az volt, hogy nyolcvan emberre állítsam színre a táncjátékot. Hónapokig dolgoztam rajta. - Ez a munka, hogy néz ki a gyakorlatban? - Ugyanúgy, mint egy filmnél, forgatókönyvet kell készíteni, s öszszegyűjteni a zenéket, ami szintén az én tisztem. De azért az utóbbiban van segítségem: Korábban Thész Lászlóval, újabban Lányi Péterrel válogatunk az előkészített nagy keretből... Elmondom még, hogy az úgynevezett forgatókönyvön vagy vázlaton gyakran kell változtatni a csoport betanítása során, mert különböző emberekre kell rászabni. Nagyon sokszor az előre kigondolt terven azért kell változtatni, mert az elképzelésemhez nincs megfelelő ember a csoportban vagy más az ember, s mást jobban meg tud csinálni, illetve az én elképzelésemnél sokkal zseniálisabb az előadó. - Gyakran a „néptáncmüvészet nagy öregje"-ként emlegetik, de tették ezt tizenévvel ezelőtt is. Ez valamiféle abszolút elismerés, bár az „öreg" mosolyt fakasztó... - Nem a legszűkebb értelemben véve, de az én korosztályomból nagyon sokan indultunk a hatvanas években. És... majdnem, hogy egyedül vagyok talpon. Azért lehet ez így, mert a fejlődéssel lépést tudtam tartani, ám soha nem dőltem be a különböző divatoknak... - Ki következzen két hét múlva e sorozatban ? - Nagyon szeretem a fát, mint anyagot. S szintén szeretem Theisz Lőrinc asztalosmestert. Szívesen olvasnék Lőrinc barátom és a fa kapcsolatáról. Vajon beszélő viszonyban vannak? V. Horváth Mária Repülni tudni kell Az országjáró párt csodákat ígér Országjáró körútja során a héten Szekszárdra is megérkezett egy olyan párt elnöke és munkatársa, amelyik egy 1992-ben Angliában alakult párt nyomdokain jött létre - ötven országhoz hasonlóan - Magyarországon. Sajtótájékoztatót tartottak a Babits Mihály Művelődési Házban, amit jógarepülés-bemutató követett. A pártelnök tájékoztatója elején fölhívta a figyelmet: „a párt holisztikus, káros mellékhatásoktól mentes, költségkímélő, időpróbált, könnyen alkalmazható módszerek társadalmi szintű bevezetését tűzte céljául". Ilyen feltételeket - mint mondta - a természeti törvényen alapuló technológiák tudnak teljesíteni. A párt programja - mint azt megtudhattuk - különböző eljárásokat ajánl a Föld és az emberiség problémáinak megszüntetésére: hazánkban például az államadósság három éven belül felszámolható, ezzel együtt az ország évente „sok milliárd forintot takarít meg", ugyanis a Maharishi-hatáson keresztül rendezettség lesz, az emberek közérzete pedig rohamosan javul, majd jó lesz. A pártnak szinte mindenre vannak remek eljárásai: a megbetegedéseket három év alatt képesek a felére lecsökkenteni, de a csodák nem kerülik el a környezetvédelmet, az oktatást, a mezőgazdaságot, a kultúrát sem. Az is kiderült, hogy a jóga-repülőcsoportok a Maharishi-hatás alapján eltávolítják a „kollektív tudat stresszeit, feszültségeit, ami csökkenti a bűnözést, a háborús konfliktusok számát, a baleseteket és a megbetegedéseket". Tehát a párt kollektív jógarepülést ajánl, amihez nyílt levelében a Magyar Köztársaság kormányának segítéségét kéri. Ha ez megvalósul, csupa jóban, csupa csodában lesz részünk. Am nagy kérdés, tudunk-e akár egyedül, akár kollektiven jógarepülni? Sajnos, hazánkban - ki tudja, miért - még csak néhány állampolgárnak meg - ez is sajtótájékoztatói információ - a jógarepülés első fázisa, ami a levegőbe emelkedést jelenti. A második fázisban az ember már lebeg, a harmadikban pedig - bármennyire is hihetetlen - irányítottan repül. Mindezek után egy légtornász alkatú fiatalember bemutatta az első fázist. Néhány percnyi meditáció - ebben a pártelnök, aki elmondása szerint transzcendentális meditációtanár, is vele volt - utána az ifjú lótuszülésből a levegőbe - ők úgy mondták emelkedett. En úgy láttam, hogy rándult, majd lehuppant. A hazánkban 1994-ben bejegyzett párt bármelyik hazai párttal hajlandó együttműködni, amennyiben az elfogadja tanait. Ez utóbbit értem. A többit nem egészen. - hm -