Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-06-08 / 11. szám

8 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1997. JÚNIUS 8. Garay János Gimnáziumban működik a Jövő nemzedéke alapítvány, dr. Ótós Miklós jóvoltából. Minden évben jutalmazza - a tanulmányi és közösségi munkájuk miatt erre érdemes diákok mellett - azt a tanárt is, akire a harmadik és negyedik évfolyamosok a titkos szavazáson a legtöbb voksot adják. Idén a díjat Gerse József tanár úr vehette át, aki utolsó évét töltötte a gimnázium falai között az ének-zene tanításával és a kórus vezetésével. - Azt mondhatom, hogy ez a legnagyobb elismerés az életemben. Minden kormánykitüntetésnél többet ér, hogy a diákjaim engem választottak az év tanárának mondja a tanár úr. - Már több alkalommal is kiderült negyvenéves pályafutása alatt, hogy a munkáját milyen nagyra értékelik. - A Garay emlékérmet 199l-ben vehettem át itt az iskolában. Annak idején megkaptam a KISZ Ifjúságért kitüntetést, amelyet természetesen azóta is őrzök, hiszen nagyon szép bronzplakett. Szakmaimunkámért kétszer ismert el a kormányzat Szociális Kultúráért kitüntetéssel. Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója díjat is megkaptam, bár a dátumra nem emlékszem pontosan. A tanítást a Garay téri általános iskolábáan kezdtem. Időközben Tolna megye énekszakfelügyelője Gerse József - az év pedagógusa is voltam, majd igazgatóhelyettesként dolgoztam a mostani Dienes Valéria Általános Iskolában. 1973ban, az óvónőképzés beindulásakor az akkori igazgató dr. Szenczy László hívott meg ide, én meg szívesen érettségiztek is ebből a tárgyból. Az énekkar színvonalában is megmutatkozott a kemény munkájuk, hiszen a kórus magját az „énekspecesek" alkották egészen az elmúlt évekig. Az utolsó ilyen osztály két jöttem. Az óvónőképzésben 15 évet nagyon hatékony munkával töltöttem el. Nem sokkal ezt követően indult el a gimnáziumban az ének tagozatosok képzése. Ezek a diákok nagyobb óraszámban ismerkedhettek meg a zenetörténettel, és a gyakorlati kérdésekkel, kemély szolfézsoktatásban volt részük. Negyedik év végén pedig REPÜLŐJEGY »N :s AMSTERDAM BARCELONA STUTTGART BERLIN DÜSSELDORF HAMBURG ZÜRICH NEW YORK MIAMI BRÜSSZEL .OOO,<40-000,34.000,43.000,28.000,40.000,41 -000„43.000,34.000,68.000,78.000,36.500,a 13 Cfl « w 0! c y GQ Araink meghatározott feltételek mellett érvényesek. Közvetlen számítógépes helyfoglalás a világ csaknem valamennyi repülőjáratára, azonnali jegykiállítással. éve búcsúzott el tőlünk. Az itt szerzett tudást nemcsak azok hasznosították sikerrel, akik zenei pályán folytatták a tanulást. Az egyik angol szakos diákom például a szakdolgozatát Kodály Zoltán kórusműveiről írta. Ennyire meghatározóvá vált a gyerekek életében az énekkari munka és az ének fakultáció. - A tanár úr hogyan került erre a pályára? - Az éneket, pontosabban a karéneklést ebben az intézményben szerettem meg, kitűnő énektanáromnak és osztályfőnökömnek, Bodonyi Ferencnek köszönhetően. Az idő tájt a szüleim helyzete olyan volt, hogy minél előbb valami kenyérkeresethez kellett jutnom, így elvégeztem a tanárképző főiskolát Szegeden. Ottani tanáraim még inkább predesztináltak arra, hogy ezen a pályán folytassam tovább. Hazakerülésem óta folyamatosan vezettem gyermek-vagy ifjúsági kórusokat, sőt a szekszárdi pedagóguskórusnak alapító karnagya vagyok, s bár megváltam az együttestől, három éve újra együtt dolgozunk, és sok szép eredménnyel büszkélkedhetünk a város énekes kultúrájának megteremtése terén. - Szekszárd zenei élete sokkal színesebb volt akkoriban. - Igen, hiszen megvoltak azok a fórumok, amelyek szervezték például az éneklő ifjúságot. Ma már sajíáij^fcn nos a fiatal nevelők körében nem sikk a karvezetés, hiszen az plusz munka. Ez mindenütt meglátszik. Az idén a gimnázium kórusába 33 gyereket vettem fel, és ebből mindössze négy-öt gyerek énekelt eddig kórusban. Holott a karban éneklést is tanulni kell, hozzá kell szokni. Ma a kultúrára nincs pénz. Régen talán több jutott erre. Ma már a kórusok utazása nagy költségekkel jár. Ha egy társaság ki akar mozdulni külföldre, a tagoknak az anyagiakhoz is hozzá kell járulni, millió pályázatot kell kidolgozni, hogy pénze legyen az együttesnek... Amikor eljutunk odáig, hogy egy zenei általános iskola kórusát nem tudják utaztatni, akkor teljesen felesleges itt kóruskultúráról, meg egyáltalán kultúráról beszélni. Ma sajnos nagyon kevés az az összeg, amivel az önkormái; tok tudják támogatni az ilyen i mozdulásokat. - Több generáció is felnőtt a tanár úr keze alatt. Változtak ennyi idő alatt a gyerekek? - Igen, és ennek meg is van az oka. Nemrég beszéltem erről kollégáimmal, és nekik is hasonló a véleményük. Valahogy nem partner a mai gyerek. Itt van a próbákon, mert itt kell lenni, de nem dolgozik lelkesen együtt velünk. Régen a diákok képesek voltak egy-egy közös utazást végig énekelni, vagy Kassán a dóm altemplomában szó nélkül elénekelték a Himnuszt és a Szózatot, a Rákóczi-hamvaknál, pedig nem volt valami alkalmas erre az akkori politikai légkör. És nem kellett őket biztatni, nemhogy könyörögni, hogy gyerünk... Millió okot tudok rolni. A diákok túlterheltek, re? teg az órájuk. Annak idején majdnem két órájuk volt arra az énekkarosoknak, hogy a tanítás után megebédeljenek, esetleg elmenjenek a kollégiumba, majd délután heti két alkalommal visszajöjjenek próbálni. Ma már a gyerekek is rohannak. Az igazat megvallva, nem is tudom mit lehetne tenni. Talán túl nagy az érdektelenség, túl sok a csábító elem a szórakozásra és rengeteg a tanulnivaló. - Ennyi év után a sok-sok élmény közül melyik volt a legkellemesebb? - Az óvónői szakközépiskola kórusának volt egy közös előadása az tokiói japán óvónőkkel. Az óráinkat franciák, angolok látogatták a világszerte híres Forrai Katalin kíséretével. Ezután sem fogok tétlenkedni, hiszen a pedagóguskórussal még sok kihívás vár ránk, és folyamatosan próbálunk. Jó dolog hetente egyszer három órát együtt lenni a kollégáimmal. Érzem, hogy apályán eltöltött negyven évem talán nem volt hiábavaló. Gyyuricza Eszter re^IhI .Ilii _ IATA tolna touríst