Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-03-24 / 6. szám

„ SZEKSZÁRDI VASARNAP 24 1996. MÁRCIUS 24. TABLAS HAZ Talán nem voltam elég érthető. írásom nyomán egy biztosító társaság két munkatársa is bejelentkezett. Az egyikük gratulált (Neki még el is hiszem), a másikuk időpontot kért, hogy elmondhassa. No nem a véleményét, hanem az ajánlatát. Persze a dicséretet tolmácsoló ismerősőm is kötvényt kínált, csaképpen megértette: nekem már van. A másikuk erre sem volt kíváncsi, a helyette telefonon időpontot egyeztető hölgy pedig titoktartási fogadalmat tett. így aztán én voltam az egyetlen, aki nem tudtam, hogy az ismert szórakozóhelyen ki és mivel vár rám. Ebből gondolom hogy nem egészen értettük egymást. Ami tény Nem szeretem azokat a helyeket, ahol még táblát kitéve is jelzik, ügynökök ne zavarjanak. Nem a kéréssel van problémám. Az a megalázó tiszteletlenség zavar, ahogy megkülönböztetik az ajtóhoz érkezőket. Talán kellene még néhány magyarázó mondat, hogy miért ne zavarogjon ott a szerencsétlen. Mert például éppen nincs az iroda környékén hatáskörrel bíró döntéshozó. Esetleg olyan elmélyült munka folyik ott bent, amelyet bűn megzavarni, de lehet, hogy nincs is bévül senki, ha pedig van, az mogorva, harapós bunkó és több ügynököt megkínzott már. Képzeljenek el olyan üzleteket, ahol nem engednek be például mérnököket. Vagy inszeminátorokat. Esetleg azokat, akiken nincs sapka. Szóval, nem normális ez így Az információ Számomra például minden információ fontos. Pontosabban az a fontos, hogy eljusson hozzám. Ekkor tudom csak szelektálni, feldolgozni és érdekeinek megfelelően elraktározni. Ezért nem átkozom az ingyenes újságokat, a szórólapokat és az ügynököket. És azt ajánlom mindenkinek, tegye ugyanezt. Ha nem megy az információ után, akkor legalább fogadja annak hordozóját (elég sok újság és hirdetésgyűjtő kiadvány mellett dolgoztam ezidáig. Ha nem lettek volna hirdetésszervezők, nem lenne napilap, ingyenes szolgáltató hetilap, időszaki kiadvány, mert a vállalkozók nagy többsége nem kereste volna a kapcsolatot.) A félreértés Ugye abból adódhat, hogy eléggé egyértelműen pártoltam az ügynököket, és megróttam azt az okatási rendszert, amely nem képes a befogadói oldal képzésére. De ugyanekkor jeleztem azt is, ha az ügynökök felkészítésével sem vagyok elégedett. Soha nem felejtem azt a küzdelmet, amit egy olyan közvetítővel folytattam, ki minden áron be akart íratni arra a tanfolyamra, amin én voltam az előadó. És ez az én általános nagybajom. A bevezetőben említett úrral is az a gondom, hogy visszaél az időmmel úgy, hogy nem én érdeklem őt hanem a lehetséges üzlet. Én elhiszem, hogy azt mondták neki, az a jó, hogy ha nem árulja el konkrét célját, héjaként lecsap rám, kis nyuszira, majd iszonyatos fekészültségével és elragadó személyiségével maga alá gyúr, de mégis csak szeretnék kíváncsi lenni arra, hogy mit akar. (Ezúton közlöm mindenkivel, hogy családom valamennyi tagja bír biztosítási kötvénnyel. Ha például lenne egy pontos számítógépes nyilvántartás, akkor az általam választott biztosító ügynökei talán kímélnének, ám elég lenne annyi is, ha a találkozó előtt már tudnánk, hogy üzleti kapcsolatunk már tárgytalan.) No, ilyenkor értem a táblákat. Mert ha azt mondom valakire, hogy nem, akkor tessék azt tiszteletben tartani. Ha azt is megmondom, hogy miért nem, akkor azt még inkább tessék becsülni. Olvasni kellene ^ Mert megírták ezt sokan, és' sokféleképpen. Ráadásul közérthetően. Sajnos a régi rendszer rossz szájízt kölcsönöz az önkritika fogalmának, de annak tartalma most sem tilos. Nevezhetjük mondjuk alkalmazkodó képességnek. Meggondoljuk tehát, hogy kik vagyunk, mit akarunk és mindezt kinek a bevonásával tesszük. Nem bánnám, ha néhány írásos vélemény eljutna szerkesztőségünkbe. Azoktól, akik tábláznak, azoktól, akik kopogtatnak. Hogy a végére járjunk ennek a dolognak, m do AAAAAA Ügynökök kíméljenek