Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-03-24 / 6. szám

16 1996. MÁRCIUS 10. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Botrány a Mikes utcában Kedves olvasóink! Anyagtorlódás miatt ezen a hé­ten nem találkozhatnak reméljük már megszokott, várt rovatukkal, a Városházi kopogtatóval. Az egyik szemünk sír - hiszen kény­szerhelyzet miatt fosztottuk meg önöket Sas Erzsébet rovatától, a másik szemünk ugyanakkor ne­vet, miután az anyagtorlódást előidéző reklámhirdetések ko­moly bevételt jelentenek lapunk számára. Legközelebbi lapszá­munkban azonban rrjár ismét ol­vashatják a válaszokat kérdéseik­re, s előzetesként annyit máris el­árulunk, hogy Tarr János részlete­sen megfelelt egyik levélírónk ká­beltévével kapcsolatos érdeklődé­sére. Továbbra is várjuk levelei­ket, címünk: 7100 Szekszárd, Béla király tér 1. A borítékra kéljük írják rá: Vá­rosházi kopogtató. A szerkesztőség Hatalmas vizeletfolt sötétlik a gyer­mekkocsitároló mellett hetek óta a Mi­kes utcai garzonház 3. számú épületré­szének földszintjén. Az épületben ör­vendetesen sok a gyerek, de a vizelet­folthoz csak annyi közük van, hogy fer­tőződhetnek az ilyen és másféle ma­radványoktól, melyeket az ott alvó haj­léktalanok produkálnak. Például a har­madik emeleten, ahol én is lakom, im­már több mint tíz éve. A takarítónak nem sikerült eltüntetni a nyomokat, pedig besegítettem neki azzal, hogy több alkalommal beszórtam, illetve le­locsoltam a folyosó végi területet kló­ros anyagokkal. Mindennapi klórozás talán segítene, de nincs annyi pénzem, hogy megvalósítsam, viszont a hajlék­talanok naponta ellepik a házunk csak­nem minden szintjét. A negyedik eme­letre is járnak, ezt attól a fiatal férfitól ­egy pici gyermek apjától - tudom, aki nem felejtette el megemlíteni, hogy „büdösek, mint a dög". Nemcsak hallani voltunk kénytele­nek egész télen, hogy ott vannak, ha­nem sokszor láttam is őket, késő este vagy például délelőtt 9 órakor. Ez utób­4 bi eset akkor történt, amikor ki akartam tárni az ablakot, hogy a mindenféle fer­tőződés veszélyét csökkenteni próbál­jam. Nagy valószínűséggel már tbc-sek is vannak köztük, mert az iszonyúan hangos, fuldokló és hosszú köhögések ezt sejtetik. Az ugyancsak behallatszó erős horkolások ehhez képest majd­nem elviselhetők. Ha már a hangoknál tartunk, el kell mondanom, hogy egyre rosszabb a helyzet. Nemrégen arra éb­redtünk egy éjszakán kétszer is, hogy félelmetesen erős dübörgő-csattogó zaj veri fel a házat. A bejárati - fémből és üvegből készült - ajtót rugdosta egy részeg odajáró. A földszinten, mégpe­dig a kapu közelében lakó egyik ember­től tudom, hogy első alkalommal a ka­put rugdosta a hajléktalan csavargó, mert akkor éppen zárva volt a kapu, éj­fél után viszont a földszinti egyik szár­nyat lezáró, tehát folyosó eleji fémajtót ostromolta. Egyébként ilyen ajtók nin­csenek a többi szinten, tehát védekezé­si lehetőség sincs a kellemetlen, s im­már súlyos fetőzési veszélyt hordozó, menetrendszerűen érkező hajléktala­nokkal szemben. Aki nem ismeri ezt a garzonházat, joggal kérdezheti, hogy miért nem zár­ják be a kaput. Sajnos, minden kísérlet meghiúsult, egy-két, vagy inkább há­rom-négy lakó, oda nem való ember miatt. Homoszexuálisok, illetve magá­nyos fiatal nők fogadják a kuncsaftjai­kat, s gondoskodnak róla, hogy a kapu nyitva legyen, az éjszaka nagyobb ré­szében mindenképpen. Jó lenne meg­tudni, hogy ezek az emberek miképpen és kinek a közreműködésével jutottak lakáshoz, olyan időben és olyan hely­zetben, amikor fiatal házasok, gyerme­kes családok kínlódnak albérletben és még táplálkozásra sem jut elég pénzük, ha egy vagy két gyermekkel húzzák meg magukat a méregdrága bérle­ményben, nem hogy takarékoskodni tudnának. Talán nem szerénytelenség, ha megemlítem: bőségesen szereztem ilyen téren tapasztalatokat, ugyanis csaknem húsz évig voltam albérlő, leg­tovább a szülővárosomban, Szekszár­don, bár nem egyhuzamban. Tehát a kapuzárást nem lehet meg­valósítani. Milyen lehetőség volna a házbeliek védelmére, a hajléktalanok eltávolítására? A rendőrségtől nem várható minimális segítség sem. Az egyértelmű kijelentésért senki nem sértődhet meg a tisztelt testület vezetői közül, mert éppen a városi kapitánytól kértem segítséget, a tűrhetetlen - már akkor is kibírhatatlan - helyzet rende­zésére, két évvel ezelőtt. A lakótársaim erős kérésére, könyörgésére és felhá­borodásuknak engedve szántam rá ma­gam akkor. A kapitány úr elmondta, nehéz megoldani a dolgot, mert ha eb­i bői a garzonból kiküldi a járőr a hajlék­talanokat, bemennek a másik házba, ahol nyitott kapura találnak. Minden­esetre ígéretet tett, hogy azért benéz­nek majd a járőrök. Most azt jelenthe­tem ezügyben a nagy nyilvánosságnak, hogy nem is kellene járőrözni, a kevés járőrt a Mikes utca háromba küldöz­getni, mert a Mikes utca háromban két rendőr is lakik, s közülük az egyik tiszti rangot visel, tehát módjában állna in­tézkedni. Legalábbis a garázdasággal felérő magatartást tompítani. Másrészt jelezni a botrányossá vált helyzetet a tisztiorvosi szolgálatnak és mindazok­nak, akiket illet, sőt felelősség terhel ezügyben. Mivel semmi nem történik, viszont szaporodnak a vizeletfoltok és a kiszel­lőztethetetlen lépcsőházban feltétle­nül maradnak fertőző baktériumok minden éjszakázás után - Kovács Peti­ke, egy életvidám, fürge, kétéves kisfiú, a harmadik emeleten, nehezen gyó­gyul a tüdőgyulladásából, de más kis­gyerekeknek sem előnyös a helyzet ­tehát ilyen körülmények között a ház­beliek sokadik kérésére írtam meg ezt a riportot, a műfaj követelményeinek megfelelően, kíméletlen őszinteséggel és tényszerűen. Akik elolvassák, emlékezni fognak rá, hogy a városi közgyűlés foglalkozott már az üggyel, mégpedig az egyetlen jó megoldás keresésével, vagyis, hogy kü­lön házban találjanak éjszakai menedé­ket, pihenési, tisztálkodási és gyógyu­lási lehetőséget a szekszárdi hajléktala­nok. Mint köztudott, azért nem sike­rült mostanáig létrehozni a hajléktala­nok házát, mert a kijelölt épület közelé­ben a lakók tiltakoztak ez ellen. Ennyi elég is volt a halogatásra. Érdekes felfogás. Azt nem lehet megvalósítani, hogy szomszédközeli, de külön házban, szigorú ellenőrzés, egészségügyi és más rendszabályok be­tartása mellett kapjanak emberhez méltó és mindenki számára humánus megoldást jelentő menedéket. De azt lehet, mégpedig évekig, hogy egy - kü­lönben is rosszul megépített, szigete­letlen és zsúfolt - házban, azon belül okozzanak bajokat és kellemetlensége­ket, miközben sem pihenésük, sem az egészségvédelmük nem éri el az élet­ben maradáshoz szükséges minimális szintet. Szekszárd példát vehetne több más várostól, ahol évekkel ezelőtt rendez­ték a hajléktalanok ügyét. Pakson a régi városközpont egyik szép épületében van a menedék, botrányos megnyilvá­nulásnak a legkisebb jele nélkül. Gemenci József T /egyezze meg ezt a dátumot! Ezen a hétvégén ugyanis az HBO műsora kódolatlanul fogható, vagyis azok is megismerkedhetnek a sokszínű kínálattal, akik még nem előfizetői Magyarország és a világ legnagyobb mozicsatomájának. március 30-án és 31-én nyílt lapokkal Játszik. TARR Kft. 7100 Szekszárd, Táncsics u. 2. Tel.: 311-160

Next

/
Oldalképek
Tartalom