Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-12-08 / 23. szám

16 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1996. DECEMBER 8. Vásároljon ingyen a SOOTER'S-nál! Vásárlásának akár 100%-ái is ingyen levásárolhatja. MINDIG MINDENKI NYER! Karácsonyra ajándékot a SOOTER'S FOTO-nál vásároljon! Forgassa meg a SOOTER'S szerencsekerekét és nyerje vissza vásárlásának 100, 50, 25 százalékát! Szeretettel várjuk! SOOTER'S FOTO Szekszárd, Széchenyi u. 55. Telefon: 315-824. ÚJRA Sooters FOTOPALYAZAT! Játékunkban arra kérjük Önöket, hogy családi fotóalbumuk leg­szebb, legkedvesebb vagy legmulatságosabb felvételeit küldjék be szerkesztőségünkbe. A zsűri által kéthetente kiválasztott addigi legjobb fotó készítője 500 Ft összegben választhat ajándékot a Sooter's üzletében! Tíz fordulóra tervezett játékunk legvégén az egyes nyertesek felvételei újra a zsűri elé kerülnek. A legjobb díja: címlapfotó a Szekszárdi Vasárnapban, és ennek szerzői honoráriuma, 10.000 Ft értékű vásárlási utalvány. (Kérjük játékosainkat, hogy beküldött felvételeikhez mellékel­jenek válaszborítékot. Fényképeiket a játék befejezésekor küldjük majd vissza.) Senkit nem érdekel, mit akar a többség? Bánhatjuk, hogy újságunk fekete-fehér, így Önök nem láthatják Molnár Gábor felvételeinek csodálatos színeit. E héten ő a nyertes, ajándékát a Sooter's, Szekszárd, Szé­chenyi úti üzletében veheti át. Ha a parlament elfogadja, ha­marosan új alkotmánya lehet az országnak. A hírek szerint szép is lesz, jó is lesz, talán még sok állampolgári jogot is ka­punk általa. Reméljük valóban így lesz. Bár ami a legjobban hiányzik ma a magyaroknak, az úgysem lehet benne, nevezete­sen a szép, nyugodt, jómódú, kiszámítható élethez való jogot semmilyen alkotmány nem ga­rantálhatja. Azt csak hosszú évtizedek áldozatos, sok mun­kája és annak eredménye, ho­zadéka alapozhatja meg, mint ahogy az látható a világ néhány nálunk szerencsésebb álla­mában. Dc most nem is erről akarok szólni, hanem arról, ami biztosan nem lesz benne, ha a mostani tervezetet fogadja cl az ország­gyűlés. Mcgpcdig a közvetlen el­nökválasztás, cs a mainál sokkal kisebb létszámú törvényhozás. Pontosan az a ket dolog, ami ta­pasztalataim szerint az állampol­gárok vclcmcnyc szerint a leginkább benne kellene, hogy le­gyen. Tudom, hogy sokan azt mond­ják, mivel „gyenge" típusú elnököt szavaztak meg a rendszerváltás korában az akkoriban a nevünkben szólók, nem is érdemes szót ejteni a változtatásról, mert mindegy, ki ül az elvileg legmagasabb közjogi méltóság bársonyszékében. Nos, van is benne némi igazság, dc hosszú távon biztosan megnyug­tatóbb érzés lenne polgártársaink számára, ha tudnák, akármilyen kormányt delegálnak a választáson győztes pártok, az elnököt mi választottuk, jobban bízunk benne, mintha csak szimpla pártérdekek alkui következtében ültetnek valakit a nyakunkra. E kitétel persze nem vonatkozik Göncz Árpádra, az ő tartós igen magas népszerűsége mutatja, ahogy az előző rezsimnek azért nem sikerült mindent elron­tania négyéves ténykedése során. A másik dolog, aminek meg­oldását nem várhatjuk a jelek szerint a következő alaptörvé­nyünktől, a parlament létszámának radikális csökkentése. Nap mint nap tapasztalom, hogy a közvé­lekedés szerint egy kétszáz fő körüli törvényhozás bőven elég lenne, mert elegük van a sok dilet­táns és oda nem való képviselő zagyvaságaiból. Hiszen az ott ülők többsége ha már ott melegszik, sokszor hozzá is akar szólni, a parttalan viták, szájtépések egyik oka a „túlnépesedés". Arról nem is szólva, hogy egyesek viszont csak a fizetésüket fölvenni járnak be az Országházba. Egyetértek azokkal a véleményekkel, amelyek azt mond­ják, hogy fele ennyi képviselő pon­tosan elég lenne, és azokat tisztes­ségesen meg kellene fizetni, hogy főállásban ténykedhessenek, dc ennek ellentételezéseképpen haté­kony és főleg minőségi munkát kéne követelni tőlük. Az ország­gyűlési arányok ugyanis ugyan­azok lennének, ha csak fele ennyi lenne a létszám! Jó lenne, ha ezt valaki megmondaná a döntés­hozóknak, mert a jelek szerint ma­guktól nem jönnek rá. Érthető persze a nagy ellenállás,! senki az ott lévők közül nem™ szavazná meg a csökkentést, hiszen arra gondol, ha valóban fe­leződne a számuk, lehet, hogy pont ő maradna ki.... Ilyen alapon nem is várhatjuk el egyik törvény­hozástól sem, hogy önmaga alatt vágja a fát, na de akkor hogyan tudnánk rákényszeríteni őket, hogy megtegyék azt, amivel az ország többsége egyetért? Minden ilyen kérdésben írassunk ki népsza­vazást? Nem vagyunk olyan gaz­dagok, s annyi időnk sincs, mint a svájciaknak, hogy ezt mindig megtegyük. Ők ezt már hétszáz éve gyakorolják, s sikerült is egy egész elfogadható országot összehoz­niuk, dc nekünk magyaroknak erre legfeljebb egy-másfél évtizedünk van, mert ha addig nem sike­rül, akkor gyerekeink, unokáink is ugyanebben a mocsárban fognak^ taposó harcot vívni a mindennapi* megélhetésért, ezt pedig senki nem akarhatja. Felteszem tehát a kérdést újból, milyen módon tudnánk beleszólni abba, hogy az új alkotmányunkba bekerüljenek azok a kitételek, ame­lyek az ország többsége szerint bele kéne, hogy kerüljenek? Jó az a politikai rendszer (úgy értem: poli­tikai berendezkedés!), amely hosszú távon figyelmen kívül hagyhatja a többség akaratát? A választások alapján megbíztuk a kormányokat, hogy helyettünk vezessék az országot, dc nem arra adtunk felhatalmazást, hogy nc ve­gyék figyelembe a véleményünket! Emlékezzünk csak, ugyanezek a kérdések már hét-nyolc éve is felmerültek dc akkoriban is az ak­tuális erős ebek lesöpörhették c témát az asztalról, sőt még törvé­nyesen uralkodhattak további négy éven keresztül. A régi vezetés ment, dc a felvetett két kérdésben azóta sincs érdemi változás, s a tervek szerint megint nem lesz. Jó cz így? -wd­t

Next

/
Oldalképek
Tartalom