Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-12-08 / 23. szám

14 1996. DECEMBER 8. „Mindent elnyom a rövid távú érdek" Z. &t&z '' uralkodik, hogy mindenfele stratégiai kérdést is elnyom a rövid távú érdek. Beszélgetés Pungor Ernő akadémikussal Az MDF Szekszárdi Fórum című rendezvénysorozatának legutóbbi vendége dr. Pungor Ernő akadémikus volt, aki hivatását tekintve vegyész, 24 hazai és 32 külföldi díj kitüntetettje, a természet. tudományok doktora, a kémiai tudományok kandidátusa és doktora, az MTA rendes tagja, 1962 óta professzor. Az Antall-kormány idején a tudománypolitika felelős minisztere volt. A ma 73 éves tudós aktív életet folytat, nemzetközi, hazai szervezetekben és folyóiratokban betöltött szerepeinek száma 18. Most megjelent legújabb kötetének címe: Magyarország fejlődéséért. Professzor úr, kezdjük a privatilóval. - Ez nálunk általában azt jelenti, hogy külföldi tőke jön be, itt gyártatja a termékeket esetleg fele áron, mint nyugaton, és egyúttal a technológiát is behozza, amelynek alapján folyik a termelés. Nem veszi igénybe a magyarországi szellemi erőt, csak a kézit. Ez alól persze van kivétel, például a Tungsram, amely igényli a hazai anyagokat és így termel új innovációkat. - Alapvetően fontos kérdése az országnak az innováció. - Most erősen fékezett ez a dolog, pedig ha nem csináljuk, technológiai rabszolgaságba süllyedünk. A kiválóan dolgozó szakembereinket odaadjuk olcsó munkaerőnek. - Mennyi pénz jut most nálunk kutatásokra? - Minden nyugati országban a nemzeti jövedelem kb. 1-1,5 %-át szánják a kutatásra és fejlesztésre állami részről, amihez még 1-1,5-2 százalék jön az ipartól. Nálunk az állami hozzájárulás 0,3-0,4 százalék. Ennek jelentős része az alapkutatásra megy, nem az iparba, és ez az egyik probléma. A másik az, hogy a külföldi tőke kevéssé veszi igénybe az itteni fejlesztési energiát, mi pedig fenntartunk veszteséges üzemeket ahelyett, hogy a technológiát fejlesztenék. A kutató-fejlesztő munka sok szempontból kérdésessé vált. A fejlesztő „garnitúra" egyre inkább kiáramlik az országból, a vállalkozók pedig nem kapnak elég támogatást, így ez a szellemi tőke is tönkremegy. - Beleszólhatnak-e a tudósok a jövőkép alakításába? - A vezetőség talán társalog a kormánnyal, a többiek nem. Nem azt mondom, hogy a tudósokra kell hallgatni, ám az okos embe- Új könyve válogatott írásait tartalmazza. - 1962 óta publikált gondolataim. Nincs bennük irányváltás sehol. Felolvasok belőle: „Lehetett-e pártonkívülinek megszólalni azokban az időkben? Lehetett, de kellettek hozzá feltételek. Egyik volt a kemény tudományos munka. Már az 50-es évek első felében jöttek komoly érdeklődések külföldről munkánk iránt és afelől, hogyan lehetne nálunk megismerni az új módszereinket. Ez természetesen abban az időben ki volt zárva, de többek között 1958-ban megszerveztem az ELTE-n első szabadalmam gyártását, amiért az akkori dékán feljelentett, de a népi ellenőrzés a kutatás és fejlesztés eegységének példájaként szabad utat engedett. Ilyen tények járultak hozzá ahhoz, hogy a politikai körök is kezdtek megismerni, amit persze felhasználtam a kutatások és munkatársaim segítésére." Németh Judit Többe kerül a meleg Amikor legutóbb a Héliosz díjbeszedői az előző hónap távhő-szolgáltatási díjait szedték Szekszárdon, sok lakó dühbe gurult a számla láttán, mások azt hitték, hogy csak viccről van szó, hiszen egy-két ezer forinttal többet kellett fizetniük a melegért, mint tavaly, az adott hónapban. Ezzel kapcso•

an szerkesztőségünkbe is érkeztek ések, amelyek nyomán megkérdeztük Balog Jánost, a Héliosz főmérnökét, hogy miért emelkedtek a díjak? Balog János elmondta, hogy áremelésről szó nincs, s arra ebben az évben nem is kerül sor. Ajövő évi emelésről amely nem haladja meg az inflációt majd az önkormányzati testület dönt. Ami a magasabb díjakat illéti, megtudtuk, hogy azok abból adódtak, hogy a Héliosz az előző fűtési szezon - az nagyon hideg volt - átlagfogyasztását számlázta ki, ahogyan korábban is ez volt a gyakorlat. - Ez azt is jelentette, hogy az előző fűtési szezonban relatíve kevesebb hőmennyiséget számláztunk ki - mondta a főmérnök. - Ezt hogyan kell érteni? - 1992-ben született egy önkormányzati rendelet, ami azt írja elő, hogy a következő évben mindig az előző év tényleges fogyasztását kell alapul venni, s előirányzatként beállítani a következő évre. A tavalyi hosszú, hideg tél fogyasztása magasabb volt, mint amennyit a lakóknak fizetni kellett. Ám most született egy másik változás! A képviselők úgy döntöttek, hogy az előző három év tényleges fogyasztásának számtani átlagát számoljuk a következő évre várható fogyasztásként - tájékoztatott Balog úr, s hozzátette, hogy az előző három év átlaga is magasabb, mint amennyit a lakók tavaly év közben ténylegesen befizettek. Viszont a tavalyi átlagfogyasztás magasabb, mint az előző három esztendőé. Balog úr azt is jelezte, hogy az új rend szerint kevésbé terheli a lakókat a fűtési díj, mint a korábbi alapján, amikor kizárólag az előző évi átlagfogyasztás volt a kiinduló alap. Kérdésként fölmerült az is, hogy miért van jelentős különbség a különböző épületek lakásainak fűtési díját illetően? Kiderült, hogy a Héliosznak több, mint ötven hőközpontja van, az ott elhelyezett mérők a tényleges fogyasztást mérik. Az épületek korától, állagától és több mástól függ a fogyasztás mértéke, tehát jelentős a szórás. (A régi panelházakban nagy a fogyasztás.) Jó hete egyebek között erről tájékoztatták a Héliosz munkatársai a város több, mint ötven közös képviselőjét, és arról, hogyan lehetne korszerűsíteni a lakossági fűtési rendszereket, amihez a Héliosz anyagi támogatást nyújtana. A közös helyiségekben levő korszerűsítés költségét a cég vállalná, a lakásokban a lakók fizetnék az átalakítást, ám a Héliosz radiátoronként ezer forint hozzájárulást adna. - hm Húsüzem: Jó és rossz hírek Szekszárdon, a Húsipari Részvénytársaságnál tett látogatást a héten az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának Ellenőrzési Albizottsága. Az albizottság tagjai tájékozódtak a privatizációról és az élelmiszer-gazdaság helyzetéről. Az üzem megtekintését sajtóbeszélgetés követte. Mint ismeretes, a részvénytársaságot fél évvel ezelőtt privatizálta egy budapesti székhelyű német tulajdonú cég. A Húsipari Rt. jegyzett tőkéjének tíz százalékát mintegy 25 millió forint értékben az ÁPV Rt. elkülönítette a dolgozók számára. A részvények jegyzése októberben elkezdődött: 1100 dolgozó, személyenként 20-30 ezer forint értékben jegyzett részvényeket. Elhangzott a sajtótájékoztatón, hogy a cég legújabbkori történelme nem mentes a problémáktól, bár a vezérkar úgy ítéli meg, hogy a zűrös, botrányoktól sem mentes nyári időszakhoz képest konszolidálódott a helyzet. Most nagy energiát fordítanak arra, hogy a termelőkkel jó kapcsolatot alakítsanak ki, hiszen éppen a cég korábbi tartozása okán megromlott a termelői bizalom. Gondot jelent áz is, hogy a céghez beszállított élő sertések minősége gyakran nem megfelelő, ezért tárgyalásokat folytatnak egy tenyésztelep kooperációban való kialakítására. A jó hírek közé tartozik, hogy az üzemben részben beindult a második műszak, s lehetséges, hogy a közeljövőben harmadikat is indítanak. Ez egyben azt is jelenti, hogy újabb dolgozókat vesznek föl. Igaz, hogy ezzel a húsipari dolgozók utaztatási problémái súlyosbodhatnak. Ugyanis már most gondot okoz, hogy a kollektív szerződésben rögzítettekkel szemben - a cég gondoskodik az ingázó munkások szállításáról - a buszjáratok nem tudják követni a két műszakot, illetve a túlmunkák befejezési idejét. Ezért sok dolgozónak menetrend szerinti buszokkal, illetve vonattal kell megoldani a bejárást és a hazautazást, aminek költségéhez a cég hozzájárul. A részvénytársaság vezetése reméli, hogy a jövő évi bértárgyalások idén év végéig lezajlanak. Ám ehhez hozzáfűzték, hogy a szakszervezet a jövő évre 35 százalék béremelést kér. Erről megkérdeztük a helyi szakszervezet titkárát, Hajdúné Lovász Editet, aki kijelentette, hogy „a jelenlegi bérekre 17 százalékot kérünk". Kiderült az is, hogy pillanatnyilag még nincs miről tárgyalni, hiszen a szakszervezet a cégtől még nem kapott bérajánlatot. - hm -