Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-08-11 / 15. szám

4 SZEKSZÁRDI 1996. AUGUSZTUS 11. 4 Egy nyakleves következménye, avagy a Húsipari-dosszié Nem akadt olyan médium Magyarországon, mely ne ves - mely az egyik szakszervezeti aktivistát érte - mond­foglalkozott volna az elmúlt, illetve az azt megelőző hé- hatni végigvisszhangzott az országon, s a lapok meglehe­ten Szekszárddal. Pontosabban a megyeszékhely egyik tősen bő terjedelemben foglalkoztak az üggyel. Az írá­vállalatával, a Húsipari Rt.-vel. Az ott elcsattant nyakle- sokból idézünk, kommentár nélkül. Kenyertöres (Népszabadság, július 13.) Megvertek egy szakszervezeti vezetőt a szekszárdi húsüzemben. Az eset szempontjából szb-tagsága nem véletlen körülmény, tudniillik munkahelyének biztonsági embe­rei az üzem kapujában bántak el vele. Vagyis az úgynevezett őrző­védőknek pontosan tudniuk kel­lett, hogy kivel állnak szemben. Mindez több száz dolgozó szeme láttára történt. Azok szeme láttára, akiknek az érdekében szót emelt a szakszervezetis. Abban is biztosak lehettek tehát a biztonságiak, hogy ma Magyar­országon ezért nem lincseli meg őket a nyilvánváló túlerőben lévő tömeg. Jól számítottak, amikor úgy gondolták: a kiszolgáltatott munkavállalók nem kockáztatják csekély bérüket egy jogtalanság megakadályozása érdekében. A ta­pasztalatok azt bizonyítják: a tulaj­donosok nem sokat kockáztatnak azzal, ha nem veszik figyelembe a munkavállalók jogait. Nemhogy a szakszervezettel, de sok esetben még a munkavédelmi előírásokkal sem érdemes bíbelődniük. Mondhatnánk erre, hogy a nyuga­ti tőke nyilván azért és addig telepe­dik meg Magyarországon, amíg itt alacsonyabbak a bérek, mint Európa nyugatibb felén. Ez nyilván így is van. De ez az érv nem záija ki, hogy relatíve alacsony bérek mellett érvé­nyesüljön az üzemekben például a munkavédelmi, a szakszervezeti, és mondjuk az emberi jogi minimum. FARAGÓ JÓZSEF Sztrájk a gyarmatokon? (Népszava, A szekszárdi húsüzem dolgozói­nak bérharca úgy kezdődött, mint egy jellegzetesen harmadik világ­beli rémtörténet, s úgy ért véget, mint ahogy a kapitalista Európá­ban a sztrájkok általában végződni szoktak. (Feltételezve, hogy a munkáltató teljesíti is a bérmegál­lapodásban vállaltakat.) Mint a félig telt pohár esetében, itt is a lel­kialkatunkra van bízva, hogy pesz­szimistán vagy optimistán ítéljük-e meg a német tulajdonos és a szek­szárdi húsosok történetét? A dolog elég aggasztóan indult, a legsötétebb vadkapitalizmus és a hamisítatlan gyarmati állapotok hangulatát idézte a konfliktus nyi­tánya. A szakszervezeti vezető megveretése széles körű felhábo­rodást váltott ki, s remélhető, hogy a nyilvánosság nyomására a rend­őrség képes lesz érvényt szerezni az alapvető jognak és törvényes­ségnek. De a szóbeli erőszak szint­jén talán még jellegzetesebb volt a német tulajdonosnak az a nyilat­július 24.) kozata, hogy ha értesült volna a rendőri nyomozásról, akkor Buda­pestről jövet úgymond „kocsijába ültette volna" Kuncze Gábor bel­ügyminisztert. A belügyminiszter úr kocsinehe­zékként és egy külföldi tőkés kijá­rójaként való feltüntetése enyhén szólva különös szemléletet tükröz. Jó lenne hinni, hogy egyszerűen rossz tréfáról, szellemtelen szelle­mességről van szó, és egyetlen kül­földi vállalkozó sem gondolja ko­molyan, hogy olyan gyarmaton fektetett be, ahol a rendőrök és a politikusok is a gyarmatosítók al­kalmazottai. A nemzeti jelszavak­ra büszke ellenzékieknek, a jogál­lamiságot dicsérő liberálisoknak és az érdekegyeztetésre törekvő szo­cialistáknak mindenesetre egy­aránt többet kellene tenniük azért, hogy még viccből se keletkezhes­sen ilyen látszat egynémely idege­nekben. Hegyi Gyula újságíró, országgyűlési képviselő Előállították a német tulajdonost Sztrájk a szekszárdi húskombinátban (Magyar Nemzet, július 18.) (Munkatársunktól) Furcsán zajlik a privatizált szekszárdi húskombinát átadása új tulajdonosá­nak, Schlegelnek. Az új tulajdonos az­zal kezdte a birtokbavételt, hogy a cég­hez tartozó őrző-védő „kommandót" küldött Szekszárdra és hazaküldte a ve­zérigazgatót, valamint a titkárság és a jogi osztály dolgozóit. Ezt követően egyik tulajdonostársa megjelent a vá­ros közgyűlése előtt és biztosította a városatyákat, hogy jó gazdái lesznek a kombinátnak, s egyáltalán nem tervez­nek elbocsátásokat. A következő napokban a szakszerve­zettel már úgy tárgyaltak: nevezzék meg azokat, akiket el kell bocsátani, mert ahány százalékkal csökken a cég dolgo­zóinak létszáma, annyi százalék lesz a béremelés. HUBER A mozgalom gyengesége (Magyar Hírlap, augusztus 8.) A szekszárdi sztrájknak nem az a leg­jellegzetesebb vonása, hogy a szakszer­vezet béremelést követel, hanem az, hogy a német tulajdonos által felfoga­dott őrző-védő szolgálat emberei tett­leg bántalmazták azt á szakszervezeti funkcionárius dolgozót, aki választott tisztségében működve óhajtott eljárni az üzem területén. A sztrájkról tudósí­tó riportban (MH, július 19.) az áll, hogy Szekszárdra várják a német hús­ipari dolgozók szakszervezetének az elnökét. Vajon összefüggésben van-e a látogatás azzal, hogy a Németország­ban fennálló szociális piacgazdaság íratlan és hatékopy etikai szabályai nem teszik lehetővé valamely szak­szervezeti funkcionáriusnak a tulajdo­nos pribékjei által történő megverését? Ha az NSZK-ban ad ilyen utasítást em­bereinek az üzem tulajdonosa, akkor nemcsak a szakszervezettel, hanem a mindenkori kormánnyal kerül szem­be. Dr. Del Medico Imre Sztrájk fagylalttal (Kurír, július 19.) Senki nem tudja, meddig tart még a sztrájk Szekszárdon, a húsipari vállalatnál. Tegnap délelőtt 560-an nem vették fel a munkát, s a délutáni műszak sem termelt. Bérharcot folytat­nak, ami egyre keményebb. Mert a múlt keddi incidens óta határozottabb lett a szakszerve­zet is, és néha már úgy tűnik, legalábbis a szembenálló fél azt mondja, nem is bér-, hanem presztízsharcot vív. Persze, va­lami hasonlót talán már kezdet­től fogva el lehet mondani a tu­lajdonosról és stábjáról. A sztrájk folytatódik, ki tudja, még meddig. Közben tegnap megérkeztek az amerikai szak­emberek a higiéniai szemlére, ami a további export feltétele. Hírek szerint a szemle nem volt eredménytelen, de még újra jönnek. így az a veszély nem áll fenn, hogy nincs hova, milyen piacra termelni. Viszont lehet, hogy ma mégis megbénul az üzem, s nem a sztrájkolok miatt. Ugyanis az áramszolgáltatónak tartoznak több mint 3 és fél mil­lióval, s ha ezt nem fizetik ki, ki­kapcsolják az áramot. A jövő tehát még nagyon két­séges. De ami ma leginkább bosszantotta a dolgozókat, hogy a reggel nyolcra ígért tárgyalás elmaradt, később azt a magya­rázatot kapták, hogy az nem tárgyalás lett volna, hanem ha valamit nem értenek, ott meg­kérdezhetik a főnökséget. Tár­gyalásra pedig késő délutánig nem került sor. A sztrájknak egyetlen nyerte­se volt. A fagylaltárus, aki, mi­kor hírét vette, hogy a húsipar­nál az emberek csak ülnek és beszélgetnek, gyorsan odate­kert a fagyialtostriciklivel, s szinte percek alatt mind eladta a nyalnivalót. (SZEL)

Next

/
Oldalképek
Tartalom