Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-08-11 / 15. szám

233 1996. AUGUSZTUS 11. , SZEKSZÁRDI VASARNAP A népjóléti miniszter szekszárdi sikerélménye Az épülő kórházat is megtekintette Szekszárdon dr. Szabó György népjóléti miniszter, aki a közelmúltban Tolna megyei körút keretében ismerkedett a körzet egészségügyi helyzetével. A miniszter lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy egyértelműen pozitív kép alakult ki benne a megyeszékhelyen tett látogatásakor. - Először is: látványos, jó ütemben haladó, mennyiségi, de még inkább minőségi előrelépést jelentő fejlesztések folynak a kórházban, a megadott költségkereten belül - hangsúlyozta dr. Szabó György. - Másodszor: nincs a megyei fekvőbeteg-intézményeknek adósságállományuk. Harmadszor, s lehet, hogy ezt kellett volna elsőként említenem: a megyei kórházban - éves átlagban - 30 százalékos béremelésben részesülnek az egészségügyi dolgozók. Mindez annak tulajdonítható, hogy ez az intézmény már jó néhány évvel ezelőtt elkezdte saját belső struktúrájának az átalakítását. A megyei kórház annak idején négy-ötszáz ágyat épített le, ennek következtében ma nem kell azon aggódnia, hogy miként lesz képes a teljesítményeket a valós igényekhez igazítani. - Ezek szerint nem kizárólag kudarcélmények érik a tárcát, s annak vezetőjét.... - Sokkal, de sokkal gyakoribb a sikerélmény, mint az ellenkezője. Az már a tömegkommunikáción is múlik, hogy mire helyezi a hangsúlyt: a sikerekre vagy éppen azokra a problémákra, melyeket egyébként nem kívánok tagadni. Hétköznapi becsület Ismerősöm arcán hiteüenkedést, csodálkozást, de mindenekelőtt hatalmas örömöt láttam, mikor összefutottam vele az Arany János utcában a Dália ABC előtt Kérdésemre, hogy a mai néha igen szomorú időben mitől dobódott fel ennyire, válaszként elmesélte, hogy az említett üzlet dolgozói tették e csodát... Történt, hogy hétvégén bevásárolt a közönség állal röviden csak Dáliának nevezett intézményben, s a fizetés után a nagy kapkodásban - hiszen állandó bokros teendői miatt mindig rohanásban van - ottfelejtett a pénztárnál egy rúd ajándékba vett téliszalámit A mostani inflációs időkben akárhogy is számoljuk, eme élvezeti cikk ára közelíti a két és félezer forintot nem is beszélve a megajándékozandó esedeges csalódottságáról a meg nem kapott finomság miatt. Érthető volt tehát a kétségbeesése, amikor otthon, az üzlet bezárása után észlelte a hiányt s hétvége lévén nem is tudott még érdeklődni sem senkitől a szalámi további sorsa felől. Egészen hétfő reggelig kétségek közt hányódott tehát, s már korán betért a Dáliába bizonyságot szerezni feledékenysége legújabb áldozatáról, s ott érte a hatalmas meglepetés. A bolt dolgozói a legnagyobb természetességgel közölték a hölgygyei, hogy persze, emlékeznek rá és, az elveszettnek hitt rúd szalámijára is, s itt van, nyugodtan viheti, megőrizték számára. Ő persze nem győzött hálálkodni, de ilyenkor szóval a legkevésbé sem lehet kifejezni a hálát az ilyen, manapság sajnos egyre ritkább hétköznapi csodáért Mit tehet hozzá az újságíró ehhez a történethez? Azt hiszem csak annyit hogy érdemes megörökíteni, s ezért álljon itt írásban is a köszönet azért, amiért a becsület tapasztalhatóan még ma sem veszett ki a jóérzésű emberekből. Egyre nagyobb szükségünk van rá mindannyiunknak. -r Küldöttség a belga partnervárosból Jó a hírünk Waregemben Régi ismerősként köszöntötte Kocsis Imre Antal polgármester, valamint Fodor Miklós alpolgármester a hét elején a városházán Waregem nyolcfős küldöttségét, illetve annak vezetőjét, Paul Kindt urat. A belga partnervárosi bizottság elnöke - s ez is bizonyítja a kontaktus élő mivoltát - már hat alkalommal járt Szekszárdon: ugyanakkor nemrég a megyeszékhely kamarazenekara lépett fel Waregemben, az önkormányzatot pedig dr. Vadas Ferenc képviselte. Fodor Miklós, aki ugyancsak járt már a 35 ezer lakosú belga településen, egy érdekes információt árult el a turisztikai lehetőségek feltérképezése céljából érkezett küldöttség vezetőjéről: Paul Kindt a zene nagy kedvelője, szinte nincs is olyan fúvós hangszer, melyen ne tudna játszani, méghozzá kiválóan. - Kindt úr, most ön franciául beszél, de amúgy otthon, Waregemben milyen nyelvet használnak? - Hivatalosan a hollandot, de nálunk, Flandriában voltaképpen az úgynevezett patoin nyelv járja. Ez nagyon hasonlít a németre. - S mi a titka annak, hogy a waregemiek és a szekszárdiak ilyen jól egymásra találtak? - Az, hogy nem a nyelv a fontos az emberek egymás közötti viszonyában, hanem a megértés és a barátság. - Miként emlékszik vissza a két város kezdeti kapcsolatára? - AíZ első lépést a két kosárlabdacsapat vendégjátéka jelentette: Waregem részéről Paul Wilfahrt, Szekszárd részéről pedig dr. Sólyom Bódog alapozta meg a barátságot. Akkoriban, azaz lassan már négy éve, én mint városi politikus -jegyző - működtem, s azt gondoltam: miért ne tennénk hivatalossá a két település között a kapcsolatot? - Milyen a hírünk nekünk, szekszárdiaknak Waregemben? - Éppen erről beszéltem Kocsis Imre Antal polgármester úrral is. A szekszárdi vendégek - s legyen szó sportolókról vagy művészeti delegációkról - a mi fiataljaink számára is példamutatóan képviselték szűkebb hazájukat Waregemben. Nem mintha valamilyen gondom lenne a mi fiataljainkkal, de a szekszárdiak viselkedése, lelkesedése felülmúlta várakozásunkat. - Kindt úr, ön a hírek szerint mindehova magával viszi hangszerét. Ez most is így történt? - Nos, tavaly és tavalyelőtt elhoztam magammal Szekszárdra a hangszeremet, s én fújtam az ébresztőt. Most erre nincs szükség, hiszen nem kelünk igazán korán. Az alpolgármester behívta a US Armyt Edward Murdock: a csendes amerikai, kellemes küldetéssel Stílszerűen fogalmazva, egyedülálló fegyvertényt hajtott végre Fodor Miklós alpolgármester az elmúlt időszakban: rávette az amerikai csapatokat arra, hogy ideiglenesen Szekszárdon állomásozzanak. Persze, csak néhányan és néhány nap egészen pontosan a kosárlabda Sió Kupa időtartamának - erejéig. A sportversenyen ugyanis egy amerikai csapat is a pályára lép, s ez a tény kitűnő alkalmat szolgáltat arra, hogy a US Army legénysége a helyszínen biztassa honfitársait. Hogy ez mit jelenthet) Szekszárd számára? Nem keveset, főleg, ha azt is tudjuk, hogy Fodor Miklós már a szüreti fesztivált, mint kellemes kikapcsolódási lehetőséget is a taszári IFOR-erők figyelmébe ajánlotta. Edward Murdock ezredes, a civil-katonai összekötő kedvezően fogadta az alpolgármester javaslatait, s további bizakodásra adhat okot a városházán tett megjegyzése, mely szerint mindig örömmel érkezik Szekszárdra. - Amikor először jöttem ide, azt azért tettem, hogy tájékoztassam a megyét és a várost az amerikai hadsereg feladatairól, tennivalóiról - nyilatkozott lapunknak Edward Murdock. - Azt már az első pillanatban nyugtáztam, hogy egy nagyon szép helyre érkeztem. Barátságos volt a fogadtatás is, s ez alapvetően kellemessé tette ittlétemet. - Általában jó tapasztalatokkal rendelkezik Magyarországról? - Igen, annak ellenére, hogy sok amerikai számára Magyarország már egy rejtélyes világ. Az Egyesült Államok lakói ugyanis nem sokat tudnak a magyarokról. Jómagam tavaly októberben érkeztem ide, s ami rögtön meglepett, az a magyar vendégszeretet volt. Remekül együtt lehet működni a megyei elnökökkel, az önkormányzatok vezetőivel, s ez alapvetően kellemessé teszi a küldetésemet. - Mégis, nem gondolja azt, hogy Amerikához képest Magyarország némileg szegényebb? - A gazdagság nem minden esetben egyenlő a pénzzel. Egy ország akkor is gazdag lehet, ha nincs pénze. Ahol csak voltunk, valamennyi magyar település kitett magáért, s ezt egészen biztosan így látja valamennyi itt tartózkodó amerikai is. - Mint katonának, mi a véleménye a magyar hadseregről? - Nagyon jó a véleményem. Horvátországban egy magyar műszaki alakulat hidat épít, s az egység tagjai kiváló munkát végeznek. Joggal lehetnek büszkék rájuk! - Ezredes úr, végezetül az érdekelne, hogy ön itt lesz-e Szekszárdon a kosárlabda-mérkőzéseken ? - Remélem, bár én nem vagyok egy magas ember, ezért játszani biztos nem fogok. De az elképzelhető, hogy katonáink közül néhányan összeállnak, s versenyen kívül indítanak egy csapatot. 1 4