Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-01-28 / 2. szám

, SZEKSZÁRDI VASARNAP 10 1996. JANUÁR 28. Lúgos város történetéből II. SIMON ISTVÁN helytörténész Lúgoson, romániai testvérvárosunkban született 1911-ben. Egyetemi tanulmányait Bukarestben, majd Kolozsváron végezte, tanári pályája is ott kezdődött. 1955-ben végleg szülővárosában telepedett le, azóta Lúgos és a Bánság történetének fáradhatatlan kutatója, immár negyven éve. János király 1536-ban kiadott okmányában Lúgos már civitas város. Izabella királynétól 1551-ben címert kap Lúgos: „Arany koronából félig kiemelkedő fehér farkas kék mezőben." Ettől kezdve hol mint civitast, hol mint oppidummot írják, és még mindig Lúgosnak. Ezekért a kiváltságokért: vásártartás, vámszedés, a város megszolgált. Viszonylag számottevő anyagi alappal bírt. 1551-ben, Temesvár első ostrománál 1000-1000 arannyal váltja meg magát Karánsebessel együtt a kifosztástól. Később a két vátos évi 3000 arany külön adót fizet, amikor Erdély évi adója 15000 arany volt. Ez a külön adó igen nagy öszszeg. Petrovics Péter Lugos-karánsebesi bán közbenjárására a szultán 1554-ben elengedi a külön adót. Ezt a sok pénzt a város nem utolsósorban kereskedelemmel szerezte meg. A Balkán és a Levánté felől Erdélybe irányuló kereskedelemnek állomáshelyei voltak, megkerülve ezzel Szebent és Brassót, magukra hozva a kiváltságaikra féltékeny szászok tiltakozását... így volt képes a város iskolát fenntartani. 1658-ig Lúgos és Karánsebes Erdélyhez tartozott. II. Rákóczi György szerencsétlen lengyelországi vállalkozása következtében a beállott török és tatár invázióval a szultán kikényszerítette a két város átadását. A török uralom közel 30 évig tartott ténylegesen, de már 1688-ban a török őrséget a lugosi várból kivonulásra kényszerítették a császári hadak, a török fennhatósága megszűnt. Szinte semmi nyomot, elnevezést nem hagyott maga után. Néhány környékbeli faluban az öregek még szpahii-nak nevezték a földbirtokost. A Temesvár ostromának előkészítésére felvonult Veterani tábornok seregét 1695-ben itt Lúgoson rohanta meg a szultán és derék hadvezér, aki maga is elesett az ütközetben. 7000 emberéből, pár ezer lovas kivételével, akik kitörtek Karánsebes felé, egy sem menekült meg, itt veszett. 1695ben szűnt meg véglegesen a török járom. A Karlóca-i béke feltételeinek megfelelően 1701-ben a lugosi várat lerontották. A Temes jobb partján állott a mai két Temes-híd között. Ma már semmi sem maradt belőle, csak a Cetatevár utca neve. Az 1718-i paszarovici béke végleg elszakította a Bánságot a töröktől. 1717-ben a császár a Bánságot, mint külön tartományt, a „Temesvári Bánságot" császári kormányzás alá helyezte. Bécsből kormányozták. Lúgoson a Temes bal partjára német telepesek érkeztek, így keletkezett „Német Lúgos", külön tanáccsal, vásártartási és vámszedői joggal. 1738-ban a török betörése elől igen sokan elmenekültek és csak később tértek vissza, akkor fosztották ki az 1735ben épült római katolikus templomot. 1742-ben épült fel a kaszárnya a karánsebesi úton. 1750-ben bevezették a kincstári igazgatást a katonai helyett, 1765-ban a város fizette az iskola tanítóját. 1769-ben 500 házban 5000 lakos élt. 1779ben ünnepélyesen helyreállítók Krassó vármegyét Lúgos székhelylyel. 1788-ban II. József császár háborúba keveredett a törökkel, akit A lugosi Szent Miklós templom meghagyott tornya. 1658-ban kiégett, a hajóját az 1870-es években bontották le. Belgrád felől vártak, de Orsova irányából tört be. Meglepte a császári sereget, mellyel az uralkodó is együtt jött. Szákul falunál éjjel a császári seregben téves riadóztatás által zűrzavar keletkezett, Lúgos felé menekültek, még a császárt is alig tudták kihozni a fejvesztett kavarodásból. Lúgosról a rémült polgárság menekült, a városban megindult a fosztogatás, a r. k. templomot és kolostort kirabolták. Kiderült, hogy vaklárma volt, ami miatt a császáriak megfutottak. 1793-ban Német- és Román Lúgos egyesült, közös bíróval, városházával. Ettől fogva Lúgosnak egyetlen gondja az volt, hogy megszabaduljon a megye gyámsága alól, elnyelje a rendezett tanácsú város státusát, ezt azonban csak 1889-ben érte el. A város magyar, német, román lakosságát a hosszú együttélés közös gondjai, próbái egymás megértésére nevelték. (Folytatjuk) Simon István helytörténész - Lúgos Biró Annamária újabb kitüntetése „Mondj egy jó hírt.." Szekszárd város sok mindenről híres, meggyőződésem, hogy ezek között megkülönböztetett helyet foglal el Biró Annamária fazekas népi iparművész tevékenysége. Munkáit az országhatáron túl is jól ismerik, s külföldről idelátogató turista pici, de csodálatosan berendezett kiállítótermében csak egyetlen gonddal küzdhet: melyiket a sok ezerből? Biró Annamária 1994-ben Gránátalma díjat nyert, s hogy az 199^^ ös esztendő se maradjon díjtalan J^ arról a Pro Renova Kultúra Alapítvány által hirdetett pályázat „gondoskodott". Mikor kellett, s milyen munkákat benyújtani a pályázatra? - A PRO Renova Alapítvány, akiknek tagjai valószínűleg az 1994ben elnyert Gránátalma díj elnyerésekor ismerkedhettek meg a munkáimmal, meghívtak erre a* „versenyre". A jelentkezési díj 10000 Ft volt, s a legkülönfélébb népi iparművészek, szövők, kosárfonók, fazekasok stb. vettek részt rajta. A pályázat használati tárgyakra, esetemben nevezetesen használati edényekre szólt, és komplett étkészlettel, mokkás- és teáskészlettel, valamint egy főzőedény-sorozattal neveztem be. - Talán felesleges - hiszen ezerszer megcsodáltam munkáidat, s ígfl^ tudom milyen stílus a kedvenced -, de megkérdezem, milyen stílusban készült munkákkál pályáztál? - Barcasági stílusban, fehér alapon kék írókás edényekkel. - A felcímben már elárultam, hogy Biró Annamária újabb kitüntetést kapott, azonban ennek nagyon kedves a története. Elmeséled? - Budapesten voltam, a karácsonyi vásárra készültem, amikor december 10-én az aluljáróból felhívtam a szüleimet. Édesanyám vette fel, s arra a kérdésemre, hogy mondj egy jó hírt, a következőket mondta. „Megnyerted a pályázatot, s a 100000 forintot." Fantasztikusan boldog voltam. - Mit kezdesz a pénzzel? Bár nem olyan rengeteg az, ha el kell költeni. - Valóban, annál több, ha meg kell keresni. Ha egy millió volna, akkor lennének nagyobb terveim, most úgy gondolom az égetőkemencét átépíttetem belőle. i i