Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-01-28 / 2. szám

10 1996. JANUÁR 28. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Hiány a szociális szférában Virágtelepítő óriáskerék-ház Már régóta szüksége van Szekszárd­nak egy, a városközpontot elkerülő, teher­mentesítő útra, aminek a költsége több százmillió forintba kerülne. Nem titok, hogy a városi önkormányzat az építkezés­hez ekkora összeget képtelen biztosítani, így a pénzt a központi költségvetésből kell előteremteni. A millecentenáriumi ünnep­ségek lehetőséget adnának arra, hogy az ország figyelmét - ha egy kis időre is - fel­hívjuk városunk gondjára. A jó program a sajtót is érdekelné, így az útért is jobban le­hetne lobbyzni - mondja Sulyok Balázs építész, a „Lakható Városért" program egyik kitalálója. Öt kérdeztük: miről is van szó? - Elsősorban olyan látványossággal szeretnénk szolgálni, ami még érdeke­sebbé teszi a millecentenáriumi ünnep­ségeket. Legelőször arra gondoltunk, hogy 1100 darab (utalva ezzel az állam­alapítás 1100. évére), legóhoz hasonló, színes kockákat gyártatunk, amelyekből színpadot, házakat és játszótereket lehet építeni. Mivel ezek az építmények szét­szedhetők lettek volna, azokat minden rendezvényen - szüreti fesztivál, Barti­na-napok stb. - később újra összeállítot­tuk volna. - Mi lett ezzel a tervvel? - Nem volt rá elég pénz, így új tervet készítettünk. Fusz György szobrásszal együtt úgy véljük, hogy ha egy pótkocsira építenénk jópofa" házakat, s azt a város fontosabb pontjaira eljuttatnánk, ugyan­úgy figyelemfelhívó hatást érnénk el. A terveink szerint az egyik ház pavilonként működne, ahonnan a millecentenárium­ra elkészített könyveket, programfüzete­ket lehetne osztogatni vagy árulni. A pa­vilonban kapna helyet az a kiállítás is, amelyben bemutatnánk városunk gond­jait, terveit, így az elkerülő út fontosságát is. A többi „házikó" pedig a gyerekek cél­jainak lenne átengedve, illetve az utolsó ház lenne az óriáskerékház, amely az út­vonal mentén elhaladva - jelképszerűen - gyeptéglákat és virágokat telepítene az aszfaltra. - Hogyan működne együtt az egész? - Természetesen nem valami külö­nálló programra kell gondolni, az egész év rendezvényeivel együtt használnánk ezt a különleges kamiont. A város egy­egy pontjára elérve a szerkezet megáll és kezdődik a figyelemfelhívó program; fel­állítható a kisszínpad, amelyen parodis­ták, ifjúsági zenekarok, színitársulatok adnák elő programjaikat. Közben - míg az emberek jól érzik magukat - aláíráso­kat, adományokat gyűjtenénk a város céljaira, vagy csak annyi történne, hogy ráirányítanánk a figyelmet városunk va­lós, a lakhatást megnehezítő vagy akadá­lyozó problémáira. - HAZAFI ZSOLT ­Átvilágítás Szögezzük le rögtön az elején: negon­11 oíjon senki se rosszra, a szekszárdi vá­rosházán nemrég elkezdődött átvilágítás a munkatevékenységre, s nem a szemé­lyekre vonatkozik. - Egy szervezet - jelen esetben a hiva­tali apparátus - tevékenységének felül­vizsgálata zajlik jelenleg nálunk, az átvi­lágítok arra keresnek választ, hogy pél­dául az itt dolgozók mennyiben tesznek eleget feladataiknak, munkájukat gaz­daságosan, netalán pazarlóan végzik el - értelmezte a napokban elkezdődött vizsgálódás lényegét dr. Palkó László jegyző. -Nyilvánvaló, hogy az átvilágítás végeztével számos következtetést lehet majd levonni a szervezeti, finanszírozási, elhelyezési stb. kérdéseket illetően. A február végéig tartó átvilágítást ­szakértők bevonásával - egy pécsi szer­vezet végezteti. A hivatal dolgozói ­beosztásuktól függően - először is külön­böző szakmai jellegű kérdéssorozatokra ^Kttak választ, egy úgynevezett munka­fénykép kitöltésének keretében. A hiva­tali tevékenység természetesen nem szü­netel, az ügyintézés, az ügyfélfogadás megy a maga útján. Dr. Palkó László hangsúlyozta, hogy az átvilágításnak semmiképpen sem cél­ja a létszámleépítés, ám az objektív mutatók adott esetben feltétlenül jelzik a változtatás szükségességét. Elképzel­hető egyébként az is, hogy a vizsgálat bi­zonyos területeken létszámhiányt mu­tat ki. - Egy kialakult rendszer óhatatlanul befolyásolja azokat, akik abban dolgoz­nak - mutatott rá a jegyző. - Lehet, hogy a szakmai csőlátás vagy a megszokás miatt természetesnek veszünk olyan megoldásokat is, melyek változtatásra szorulnak. Ezért várom a jelentős több­letmunka ellenére személy szerint is nagy figyelemmel és érdeklődéssel a vizsgálat végeredményét. Az átvilágításból esetle­gesen adódó intézkedésekről minden bi­zonnyal a márciusi közgyűlés hoz dön­tést. Főszerepben: Harsányi Gábor A Babits művelődési házban ja­nuár 23-án, este 19 órakor Bencsik Imre: Kölcsönlakás című bohózatát adta elő a budapesti Vidám Színpad társulata. A szereposztás briliáns volt: fellépett Csala Zsuzsa, Rátonyi Hajnal, Sáfár Anikó, Lórán Lenke, Kósa András, s a főszereplő Harsá­nyi Gábor. Ki ne emlékezne a Jó estét nyár, jó estét szerelem tragikus sorsú fő­szereplőjére, a magyarul törve be-^ szélő diplomatára vagy Láng Vin­cére, aki után ma is egy egész or­szág szlogenjévé vált, hogy „egy óra múlva itt vagyok". Harsányi Gábor népszerű és sokat foglal­koztatott színész volt az elmúlt év­tizedekben, eljátszhatta a legválto­zatosabb szerepeket. Az előadás előtti percekben, a színpad előterében, belépésre vár­va sem utasítja vissza az újságírót, sőt kedvessége, udvariassága, fe-. gyelmezettsége megerősíti a róla alkotott képet. - Pillanatokon belül színpadon lesz. Ennyi év után van-e még lám­paláza? - Lámpalázas vagyok, bár ez most valószínű nem látszik rajtam. Szerencsére,-amikor a színpadra lépek, ez átalakul alkotóenergiává. - Szeret egyébként vidéken fel­lépni? - A vidéki közönség elég vájt fülű, biztos vagyok benne, hogy semmi­vel sem igénytelenebb mint a fővá­rosi. Színházi előadásokkal és önálló estekkel is sokat jártam vidékre, volt időrn ezt megtapasztalni. - Önt íróként is megismerhette a nagyközönség. Melyik volt előbb, a színészet vagy az írás? - Az írás. Már 17 éves koromban megnyertem egy novellapályázatot egyik művemmel, amelyből később forgatókönyv lett. A hatodik köny­vem után, amelyek sikeres színdara­bokat is tartalmaztak, a hetedik már a fiókomban van. Nagy szerelem szá­momra az írás, s egyben nagy kikap­csolódás is. - Van-e színész példaképe? - Három típust kellene össze­gyúrni egy emberbe, mindhármu­kat másért szeretem, tisztelem. Szabó Gyula népiességét, Latino­vits Zoltán fanatizmusát, Somogy­vári Rudolf technikáját tartom nagyra. - Az előbb a könyvei kapcsán már szó volt a szerelemről. Milyen szere­pet játszott ez az érzés az ön életé­ben? - Nagyon boldog házasságban élek. Három gyermekem van, 18 és 15 éves lányok, s a fiam 5 éves. Büszkén és bátran nézek a jövőbe velük, bár az utóbbi időben nem könnyű, ám tudom, ezzel ma so­kan így vannak. . - Színház, filmezés, könyvek. Önről el lehet mondani, hogy nem tétlenkedett az élete során. Mikor és mivel pihen? - A család a legjobb kikapcsoló­dás számomra, azután nagyon sze­retem a sportot, méghözzá a ke­ményebb sportokat, miután fekete öves karatézó vagyok. Ma már in­kább csak a formában tartáshoz sportolok, kedvesebb időtöltés számomra a kirándulás és régen is, ma is legkedvesebb az olvasás. Fotó: -S­Ótós Réka A város szociális kiadásainak tervezésében már kialakultak azok a sarokszámok, melyek irányadóak az idei évre. Bár a mu­tatók alacsonyabbak a tavalyinál, a mérleg mégsem alakul kedve­zően. Nehéz helyzetbe került a város szociális bizottsága, s ezt a megállapítást erősítette meg Né­meth Zoltán, a bizottság elnöke is. - A szociális kiadások négy fő részből állnak - adott tájékozta­tást Németh Zoltán. - A családse­gítő központ, a bölcsőde, az egész­ségügyi gondnokság és a szociális központ tartozik ide. Ezekhez jönnek még a különböző segé­lyek. Az előirányzott kiadások a következőképpen alakulnak: -18 millió forint a háziorvosi ellátásra, - 4 millió forint a gyermekor­vosi ellátásra, - 17,5 millió forint az orvosi ügyeletekre, - 12,5 millió forint a védőnői ellátásra, - 1,5 millió forint az anya- és gyermekvédelemre, - 5 millió forint ezek admi­nisztrációs költségeire, - 2 millió forint a foglalkozás­egészségügyre, - 22 millió forint a bölcsődére és 8 millió forint a családsegítő központra. Ez összesen eddig 92 millió fo­rint, s ehhez jön még további 58 millió forint a szociális központ támogatására. Ez tehát mindösz­szesen 150 millió forint. A tavalyi kiadásokat 154 millió forint körül terveztük, de a valós kiadás elérte a 160 millió forintot. Az idei tervezet tehát valóban kevesebb, mint a tavalyi, de az ál­lami dotáció az idén hozzávetőle­gesen 10 millió forinttal csökkent a múlt évihez képest. Ebből az kö­vetkezik, hogy a szekszárdi önkor­mányzatnak nagyobb részt kell magára vállalnia. - Honnan teremtik elő a hiányzó összeget? - Erre nehéz pontos választ ad­ni. Mi mindent meg fogunk pró­bálni, mert erre a célra nem lehet kevesebbet költeni. A különböző ellátások színvonala nem lehet rosszabb a tavalyinál. Az idei ter­vezetben egyáltalán nincs túlköl­tekezés, a hiányzó összeget az ön­kormányzatnak kell előteremte: nie, választva a különböző lehető­ségek közül, mint pl. ingatlanel­adás, hitel stb. A szociális bizott­ság mindenesetre azon van, hogy idén se legyenek fennakadások. (USA) /

Next

/
Oldalképek
Tartalom