Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-06-02 / 11. szám

6 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1996. JÚNIUS 2. 6 Már nem játszanak a tűzzel Interjú Velencei István tűzoltó alezredessel Amikor legutóbb - a vasárnapi gyermekmajálison - Velencei István tűzoltó alezredessel, Szekszárd város hivatásos tűzoltóságának parancsnokával találkoztunk, nem egyenruhát, hanem farmeröltözetet viselt. - Ilyenkor nincs értelme egyenruhában közlekedni, hiszen az ember vagy vizes, vagy habos, vagy pedig poros lesz - adott magyarázatot öltözködésére az alezredes. - Óriási sikere van itt, a tűzoltólaktanyában a legkisebbek számára szervezett majálisnak. Miért ambicionálják magukat ennyire a tűzoltók? - Az az igazság, hogy már gyermekkorban el kellene kezdeni a tűzvédelemmel való foglalkozást. Ezt nagyon komolyan gondolom: annál jobb, minél korábban megismerkedik valaki a tűzvédelmi szabályokkal, a tűzoltóság munkájával. Ami most az udvaron van, nemcsak játék: a gyerekek megismerik a tűzoltóautót, a fecskendőt, a habbal való oltást és így tovább. - Van-e valamilyen eredménye ennek a törekvésnek? - Határozottan igen. Amióta gyereknapot tartunk, azóta Szekszárdon és környékén alig van gyermekjáték miatt bekövetkező tűz. Ha csak egy kicsi életét mentjük ezzel, már nem dolgoztunk hiába. - Igaz az, hogy a tűzoltó gyermeknaphoz is csak három dolog kell? - Persze, pénz, pénz és pénz. De nem akarom a helyzetet dramatizálni, mi jórészt a munkánkkal, a szabadidőnkkel járulunk hozzá a sikerhez, a többit a szponzorainknak köszönhetjük. - A városi tűzoltóság szekszárdi intézmény. Mit jelent ez, anyagi szempontból? - Többek között azt jelenti, hogy mint részben önálló költségvetési intézmény, most már folyamatosan látjuk azt, hogy voltaképpen mennyi pénzünk van, illetve mennyire lenne s^tségünk. Tudom azt, hogy hamar^Ji vennünk kell még 30 darab sisakot, valamint egy robbanómotoros roncsvágót. - Miben tud ez a gép többet, mint elődei? - Abban például, hogy nincs hozzákötve a műszaki mentő áramfejlesztő berendezéséhez. A jelenlegi gépünk már a súlyánál fogva nem képes a szilárd burkolatú útról lemenni. Az új vágó viszont mobil, bárhol gyorsan bevethető, s ezáltal életeket lehet vele megmenteni. Egy APRÓ segítségre kérjük Önöket! Bár egyikünkkel se történne ilyen borzalmas baleset! A sors azonban kiszámíthatatlan. Kiszámítható viszont az az összeg, ami lehetővé tenné, hogy tűzoltóink megvásárolják azt a feszítő-vágó gépet, amellyel az ilyen szörnyű helyzetekben gyors és hatékony mentést végezhetnének. KÉRJÜK ADJANAK FEL EGY APRÓHIRDETÉST ÉRTÜK! A Szekszárdi Vasárnap postahivatalokban kapható levelezőlapján üzenjenek valamit szeretteiknek és barátaiknak. A 150 Ft-os apróhirdetések díját Szekszárd hivatásos tűzoltóságának utaljuk át, a szöveget pedig a Szekszárdi Vasárnap tűzoltósági mellékletében közöljük. (Nagyobb összeg befizetési szándéka esetén kérjük, hívják a 06-30/ 569-514-es telefonszámot.) Lapok Bezons történetéből III. Folytatjuk annak a sorozatnak a közlését, mely Szekszárd testvérvárosának, Bezonsnak a történetével ismerteti meg olvasóinkat. A históriai kalauzolásban Jules Soubrane, Bezons önkormányzatának nyugalmazott képviselője lesz segítségünkre. Jules Soubrane 1914. március 14-én született. Már 42 éve, hogy Bezonsban él. A Club Photo alapítója és 1967-ben a Szekszárddal való testvérvárosi kapcsolat létrehozója. A helyi bélyeg- és képeslapgyüjtö kör vezetője, elnökhelyettes és szervező a kultúrházban, igazgatósági tag a Paul Eluard Színházban, adminisztrátor a helyi zeneiskolában. „Szeretem a történelmet, imádok rajzolni és klasszikus zenét hallgatni és persze szeretek írni" - vall önmagáról Jules Soubrane. Lázad a nép A XVIII. század végén Bezonsnak ötszáz lakosa volt. Az éves vásár következtében növekedett fontossága, úgy tűnt, hogy minden jó irányba halad, ám a valóság más volt. A nép 1789-ben, ugyanúgy, mint másutt, itt is fellázadt. A bezonsi egyházközösséghez felterjesztett panaszokból kiderül, hogy főként a magas adók keserítették meg életüket. A forradalom kitört, s 1791ben már megtörténtek a helyi választások is. A bezonsi választás azonban nem bizonyult érvényesnek: sok szabálytalanság történt, például a fiatalkorúakat is szavaztatták. Csak az újabb voksolás járt eredménnyel, az első polgármester Jacques Robineau lett. A szegénység megmaradt A forradalom utáni évek sem hozták magukkal a felemelkedést: a bezonsiak éppen hogy el tudták magukat látni a földművelésből. Az egykor híres vásár nagysága letűnt, a településhez már csak egy jó út vezetett, a többi esős időben hasznavehetetlennek bizonyult. A lakosság főleg zöldségfélékkel táplálkozott, hús ritkán került az asztalra. Egyedül a közeli folyó jövedelmezett valamit: néha ponty, sügér, csuka és máma akadt a hálóba. Ha nincs a Szajna, Bezons Ile de Francé (Párizs és környéke) legszerencsétlenebb települése lett volna. Megépül a híd Ugyanakkor a folyó el is választotta egymástól a falvakat. Híd nem létezett: a kordékat, szekereket komp vitte át a túlsó partra, Colombes-ba. Végül is megszületett az elhatározás: hidat kell építeni. A tervezők azt az utat hosszabbították meg, mely Párizsba vezetett. A pillérek kőből készültek, a felső szerkezetet pedig fából állították össze. Az 181 l-es átadásnak rangos vendége volt, hiszen a hídon elsőként I. Napóleon császár ment át. A külvilággal való összeköttetés kedvezően hatott a településre, melynek 1870-ben már 1300 lakosa volt. Sőt, ekkor már működött az a kaucsuküzem, mely nagy szerepet játszott a helyi munkásság létrehozásában. A fellendülés évei Ugyancsak ebben az időben - 1868ban - posta, majd 1882-ben távirda nyílt Bezonsban. Sőt, 1898-tól már villamos is közlekedett errefelé. Ezekben az években felgyorsult a fejlődés: gyárak települtek a környékre, a munkásság létszáma gyorsan növekedett. Sorsuk ekkoriban nem volt könnyűnek nevezhető, hiszen időnként nagy drágaság köszöntött be, majd jött a munkanélküliség. Az első világháború vége óta, egészen pontosan 1919. november 30-tól a munkásvezetés érvényesül Bezonsban. Ez az időpont újabb jelentős változások előhírnökévé vált. (Vége) Jules Soubrane Fordította: Tam Csilla Egymillió kell a szoborhoz Farkas Pál és Adorjáni Endre szekszárdi művészek millecentenáriMW szobrának makettje már kész, „m^í össze" az eredeti műre kell még egy kis időt várni. A közgyűlés az általa elfogadott alkotás létrejöttéhez ugyan hozzájárult 500 ezer forinttal, ám ez a pénz ma már látható - túl kevés. - Ha a kivitelezést tisztességesen akarjuk - s természetesen úgy akarjuk megoldani, akkor számításaink szerint legalább még egymillió forintra lenne szükségünk - tudtuk meg Farkas Páltól. - Önkormányzati gyorssegély nem jöhet szóba? - Nem, ez már az 500 ezer forint után nem lenne ildomos. Ügy gondoljuk, hogy néhány nagyvonalú szponzort bizonyára meg tudunk nyerni a célnak. Egyébként a komoly támogatókat szándékunkban áll megajándékozni egy-egy általunk készített művel, így ellentételezve valamelyest áldozatukat. - Hova forduljanak a támogatók? - A pedagógiai főiskola által gondozott Illyés Alapítvány áll az érdeklődők rendelkezésére, számlaszámunk: Kereskedelmi és Hitelbank Rt. 10404601460-10867-00000000.