Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-06-02 / 11. szám

1996. JÚNIUS 2. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 7 Szekszárd híres bűnügyei Ki emlékszik már 1989-re, amikor Szekszárd még nem az a fejlett metropolisz volt, mint ma? Nos, az említett esztendő a város rendőreiben több okból is mély nyomot hagyott. Most csak egy érvet említünk: abban az évben tettek kísérletet a város egyetlen benzinkútjának kirablására. A történetet Farkas Róbert őrnagy úr mesélte el. Lebunkózó tankolás Kellemes nyáréjszaka volt. A hold is tele volt, a csillagok pásztorórára hívogatták a fiatalokat és a korosabbakat egyaránt. A hívó szónak kevesen tudtak ellenállni. Köztük az a pár fiatalember sem maradt nyugalomban, akik a már jelzett év különleges bűncselekményét tervezgették. Ütött a templomtorony órája, motorra pattantak és elinyltak. Nem egymással akartak nyelegni. Fegyver is volt náluk: egy baseballütőre emlékeztető fabunkó. Saját kezükkel faragták, bár később nem olyan dijat kaptak alkotásukért, amilyent reméltek. Céljuk a város unikumja, az újvárosi benzinkút kirablása volt. Bármi áron. Ahogy illik is éjjel két óra körül, szépen bekopogtak az ajtón és megkérték az álmos kútkezelőt, hogy száz forintért nyomassa teli az egyik motor benzintankját. A kutas cseppet sem csodálkozott az összeg hallatán, akkoriban száz forint ért is valamit. így hát szívesen eleget tett az óhajnak. Szegény nem lehetett valami romantikus típus, mert a csillagok helyett a földet fürkészte, nem is gondolt arra, hogy hamarosan egész közelről tanulmányozhatja a Tejút kimeríthetetlen szépségét és csodáit. Fürkésző tekintete menW^jtte meg az életét. Munkája végeztével épp hátra akartfordulni, amikor a szeme sarkából egy fehér edzőcipőt vett észre. Ösztön, megérzés, nevezhetjük bárhogy, a kútkezelő oldalra hajolt. A bunkó így a vállát érte a feje helyett. A félelem és az életösztön (az a bizonyos elemi) nagy úr: áldozatunk mellbe taszította támadóját és a szomszédos AFTTfelé Jutott. A fiatalemberek sem tétováztak, belátták, hogy elmarad az Első Szekszárdi Benzinkútrablás, motorra pattantak és elhajtottak a Palánki út felé. A segélyhívásra perceken belül megjelentek a rendőrök. Öt autóval vették üldözőbe a menekülőket. Hiába. Eltűntek, mint szürke szamár a ködben. A kútkezelő sem tudott bővebb információval szolgálni. Annyira félt, hogy csak a fehér edzőcipőre és a zöld katonaruha-féle öltözetre emlékezett. Ezzel a hatalmas információdömpinggel kezdődött a nyomozás. Amely annyira részletes volt, hogy meg tudták állapítani, milyen fából Szelíd motorosok vad utódai készülhetett a fabunkó, sőt még azt a helyet is megtalálták, ahonnan, feltételezhetően kivágták a fát. Sajnos többre nem jutottak. Egyelőre. Éjjeli lopakodók Az igazán kiemelkedőnek számító bűncselekmény (hisz előtte és azóta sem fordult elő hasonló) mellettjó néhány betörés is borzolta a kedélyeket. Akkor sem tellett mindenkinek videóra, színes televízióra, magnóra, ezért néhányan úgy gondolták, van egyéb útja is a lakás komfortosításának. Ők záróra után keresték fel az áruházakat, boltokat, nehogy megzavarja válogatásukat egynémely udvarias eladó. Amit értek, vittek, két-háromszázezerforintos kárt okozva a tulajdonosoknak. A betörések nem egy csoportra vallottak, hisz mindig más módszerrel jutottak be az üzletekbe. Nyomot sem hagytak, bár néhány szemtanú megemlítette, hogy látott a környéken pár kismotoros srácot zöld színű ruhában. A nyomozók persze elszámoltatták a műszaki cikkek iránt vonzódó korábbi delikvenseket, de azokat ki lehetett zárni a gyanúsítottak köréből. Már csak egy hajszál választotta el a rend őreit a búskomorságtól, amikor egy éjszaka telefont kaptak. Egy talpraesett hölgy közölte, hogy épp a lakásuk alatt folyik egy betörés. Gálád módon a betörőket semmivel sem riasztotta el. A nyomozók azonnal a helyszínre siettek és teljes is lett volna a sikerük, ha az egyik tettes el nem menekül. Viszont egy madárka végre megvolt. Es „énekelt"is. Minden különösebb hadakozás nélkül beismerte a betörést, sőt betöréseket. A csapatkapitányát, irányítóját is megnevezte. A nyomozók sem tétlenkedtek, szépen, bár nem lassan kimentek a megadott címre. A házkutatás során rengeteg műszaki cikket találtak, no meg egy rémült, szívbeteg édesanyát, aki nem is sejtette, hogy fia kettős életet él. Olyan rosszul lett a hír hallatán, hogy Czink Béla őrnagy úr szívmasszázst végzett rajta, amíg megérkezett a mentő. Kaszkadőrmutatvány A megcsípett Madárkát is hazafuvarozták, mutassa csak meg a szobáját. A Madárka viszont röpülni akart. Az sem riasztotta vissza, hogy éppen autóban ül és ez az autó hatvannal robog. Kiugrott. A mellette ülő rendőr a pólóját még elcsípte, de Madárkának ez meg sem kottyant. Eltűnt egy több mint két méter magas kőfal mögött. A nyomozókat kissé meglepte Madárka hirtelen reakciója. Tartottak attól is, hogy súlyosan megsérült. Bár akkor ugye egy kétméteres kőfalon nem ugrott volna át. A nyomozók törvényesebb úton próbáltak a kertbe bejutni, ezért inkább becsengettek és kihívták a tulajdonost. Amikor az meghallota a jövetelük célját, majdnem kacajra fakadt és tudatta a rendőrökkel, hogy hozzájuk hívatlan élete kockáztatása nélkül be nem juthat. Ugyanis egy jól megtermett és több mint mérges kutya vigyáz a házra és lakóira. Nos, ez a több mint mérges kutyus a gazdi nem kis csodálkozására nyugisan ült és hitetlenül tekergette a fejét. Mint véreb, felmondta a szolgálatot. Csak egy villámlábú alakot láthatott, aki az egyik pillanatban itt volt, most meg már hűl a helye. A nyomozók értesítették kollégáikat, hogy megszökött a Madárka (stílusosan fogoly), induljanak Dombori irányába. Addig ők megtartják a házkutatást. Madárka szülei is teljesen megdöbbentek, amikor meghallották, mivel gyanúsítják fiukat. De a nyomozók is hamar megértették, miért volt olyan viharos a fiatalember távozása. A sok-sok műszaki cikk mellett, igazi desszertként megtalálták a fabunkót is. A szülők elmondása alapján megtudták a haverok nevét és sorban összegyűjtötték őket. A kiadott körözés meghozta gyümölcsét, Madárkát nemrég látták a homokos Duna-parton sétálni. A nyomozók módszeresen átfésülték a környéket és fohászkodtak, hogy ők kaphassák el a fiatalembert. Végre megpillantották az egyik szórakozóhely teraszán. Kölcsönös volt a felismerés, az öröm már nem annyira. A Madárka már pattant volna, de még felállni sem volt ideje. Czink őrnagy úr (akiről tudjuk, hogy amatőr kardiológusnak már bevált) megirigyelte Madárka technikáját és a mozgó rendőrautóból párducként vetette magát üldözöttjére. Az akció lehengerlő volt, kivívta vele kollégái csodálatát is. A fiatalok bevallották a benzinkút és a kutas elleni támadást, no meg a betöréseket is. 117 rendbeli bűncselekményt követtek el, több millió forintos kárt okozva. A bíróság a maga módján értékelte a fafaragványukat, a fabunkót is. Büntetésükből azóta már bizonyára szabadultak, a rendörök azóta nem hallottak róluk. Reménykedjünk, hogy van jó út és arra vissza is lehet térni. V. Ganszler Beáta Illusztráció: Sziráki Zsolt