Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1996-06-02 / 11. szám
1996. JÚNIUS 2. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 3 Lúgos: a választás napja Virgil Turran^, ^^^^^^^^^ aki már többször is járt Szekszárdon, ez alkalommal otthon készült a megmérettetésre. így a lugosi önkormányzat egyik képviselőjét, a magyar nemzetiségű Mailander Erzsébetet kértük egy kis esélylatolgatásra, különös tekintettel a magyar esélyekre. Beszélgetésünk itt vett váratlan fordulatot. « É,n már csak egy hétig vagyok képi, ugyanis nem indulok. Miért nem? Nincs szükség magyarokra a lugosi önkormányzatban? - De igen, csakhogy itt nem a magyarságról van szó. Hanem arról, hogy egy nőnek nagyon nehéz egy ilyen testületben dolgoznia. Lúgoson még nem igazán kifinomultak a dolgok, s aki tisztességesen be akarja tartani a törvényeket, azt elnyeli a gépezet. - A magyarság egységesen lép fel a választáson? - Sajnos nem. A magyarság szervezetileg ott is kettészakadt. Én is kiléptem a helyi RMDSZ vezetéséből, mert nem érvényesült a közös irányítás. Egyébként is azt gondolom, hogy nem az küzd igazán a magyarságért, aki az Pfingstfestival! Az évek múlásával egyre látványosabban bebizonyosodik, hogy a szekszárdi németség által szervezett Pünkösdi Fesztivál (Pfingstfestival) nemcsak a megyeszékhely lakóinak igazi ünnepe. Ez a rendezvény nagy esemény a város környékén, sőt, a határokon túl is. Már csak azért is, mert ez a fesztivál azon találkozók közé tartozik, melyeken a testvérvárosok képviselői is örömmel jelennek meg. így történt ez most is, a hétfőn zárult négy nap idején, amikor is Becse és Bezons polgármestereivel, Bietigheim-Bissingen főpolgármesterével, valamint Lúgos és Tornio küldötteivel találkozhattak a szekszárdiak. És természetesen számos érdekes programmal, zenével, tánccal, a temesváriak révén színházi bemutatóval, s ami egyáltalán nem lebecsülendő: sok sörrel... Frank a bankban? szakot — - Gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt nehéz a helyzetünk, szinte mindenki megérzi a süllyedést. Munkanélküliség, lakáshiány... Nálunk, Bezonsban is jelenleg 1800 ember van munka nélkül. Bevételeink, forrásaink apadóban vannak, éppen ezért bármennyire is igyekszünk, nehéz segíteni a lakosságon. - Mint önkormányzati vezető, miben látja a megoldást? - Átmeneti megoldásként egyrészt csökkenteni kellene a munkaórát, úgy heti 35 órára. Ezzel párhuzamosan pedig magasabb munkabért kellene fizetni. - De véleménye szerint honnan lehetne beszerezni a magasabb munkabérhez szükséges többletet? - Ó, Franciaországban nagyon sok pénz van, csakhogy ez nem kerül forgalomba. Éhelyett főleg a bankszámlákat, illetve a tőzsdét gyarapítja. Azt kellene elérni, hogy ez a hatalmas tőke a gazdaságba áramoljon. Persze, ez nemcsak a mi problémánk, az az egységesülő Európa közös gondja. első sorban a mellet veri. Most, hogy itt vagyok Szekszárdon, a zsebpénzemből magyar könyveket veszek. Azokat otthon elolvasom, majd ingyenesen továbbadom a rászorulóknak. Úgy érzem, ezzel itt és most sokkal többet teszek a magyarságért, mintha belevetném magam a politikába. Főpolgármester esküvőn, fesztiválon és színházban Becsén minden csendes Í galábbis a felszín ám hogy mi van a . ben? Nos, erre a kérdésre nem túl sok biztatót tudott válaszolni Huszágh Endre, jugoszláviai testvérvárosunk polgármestere. - Fogy a magyarság, a vagyonosabbak, a fiatalabbak elhagyták a délvidéket, így Becsét is. - Ez azt jelenti, hogy gazdasági-szellemi szempontból egyaránt lefejeződhet a magyarság... - Pontosan, ez már azt hiszem, sajnos be is következett. S ettől kezdve nehéz bármit is tenni. Csak a remény maradt meg számunkra, mert muszáj megváltoznia a helyzetnek. - Engedélyezett-e a magyarlakta településeken, így például Becsén magyar feliratok elhelyezése? - Ez lehetséges, azért még távolról sem értük el a kolozsvári helyzetet, ahol leparancsolták a magyar feliratokat az épületekről. A nyílt nacionalizmus szerencsére nem tapasztalható. Persze, azt azért nem írhatjuk ki, hogy Becse, csak azt, hogy Becsej. Tehát a szerb megnevezést írhatjuk ki magyarosan. - Magyar óvoda, iskola? - Mindkettő van, s létük nagyon fontos számunkra. Sajnos fogynak a magyar gyerekek, az utolsó években a szerb gyerekek már többen voltak. - A szekszárdi önkormányzattal együttműködve nagyobb esélye lenne az előrelépésnek? - Feltétlenül, erről már korábban is beszélgettünk szekszárdi vendéglátóinkkal. Ám a lelkesedés kevésnek bizonyult, főként azért, mert nálunk, Jugoszláviában még megoldásra vár néhány fontos kérdés, például a vámügyekkel kapcsolatban. A jó szándék megvan, van érdeklődés is mindannyian bízunk a jobb időkben. Ha valakinek, úgy Manfréd Listnek igazán szívélyes fogadtatásban volt része Szekszárdon, hiszen BietigheimBissingen főpolgármestere még egy esküvőre is ellátogathatott. A Béla király téri katolikus templomban ugyanis „partnervárosi" házasságot kötött egymással a szekszárdi kórház jelenleg Bietigheim-Bissingenben dolgozó ápolónője, Száraz Éva, valamint az ugyancsak ott élő Lars Lehmann. A főpolgármester, valamint Kocsis Imre Antal polgármesterjelenlétében megkötött frigy igazolta azt a régi mondást, mely szerint a szerelem nem ismer határokat. - Őszintén mondom, lassan már formalitás számunkra a meghívás - jelentette ki Manfréd List, aki egyébként egyfajta rekordot is magáénak mondhat, miután éppen negyedszázada áll városa élén. - Nagyszerű érzés, hogy bármikor jöhetünk ide, Szekszárdra: minden esetben már régi ismerősök, barátok fogadnak bennünket. - Beszélgetésünk helyszíne a Deutsche Bühne, ahol nemrég fejeződött be az előadás. Mi a véleménye a Montmartre-i ibolya című darabról? - Fantasztikus élményt nyújtott. A zenéről, a színészekről, a rendezésről egyaránt felsőfokban tudok beszélni. Ráadásul otthon, Németországban még nem is láttam soha, úgyhogy itt, Szekszárdon ez a darab számomra premier volt. No, és még mindig nincs vége a jónak, hiszen innen megyünk tovább a pünkösdi fesztiválra.
