Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-05-05 / 9. szám

6 , SZEKSZÁRDI VA SARNAP 1996. MÁJUS 19. Mit ivott Kuncze Gábor? Természetesen bort ivott, süt, nem is egy-, hanem többfajtát. Ugyanis a belügyminiszter április 26-i szekszárdi munkalátogatása keretében, Kocsis Imre Antal polgármester, Csáki Béla és Fodor Miklós alpolgármesterek társaságában elsétált a régi megyeháza udvarán található borkúthoz is, ahol már egy asztalon ott sorakoztak a város legismertebb szőlősgazdáinak, termelőinek flaskái. Kuncze Gábor először a kútból folyó nedűt ízlelte meg, majd sorban - illő mértéktartással - végigkóstolta a pohárba töltött borokat. Miután elismeréssel nyugtázta az 1993-as évjáratú chardonnay, majd az ugyancsak ezen évből származó rose (kékfrankos-merlol) értékeit, elmesélte vendéglátóinak, hogy nagyapja is foglalkozott a borral, lévén annak idején Balaton-felvidéki gazda. Kuncze Gábornak kiváltképp ízlett a tavalyi kadarka, el is beszélgetett a termelővel, Vesztergombi Ferenccel, többek között az iránt érdeklődve, hogy mennyire köti le idejét a szőlővel, a borral való foglalatosság. Remélem, mindenki kocsival van - jegyezte meg nem kis derültséget kiváltva a belügyminiszter, miután sort kerített az 1993-as bikavérre. Ezután a szintén '93-as cabernet sauvignon következett, s a borkóstolót a három éve palackozott merlot zárta. Miért maradt el a majális? Sok szekszárdi meglepetéssel vette tudomásul, hogy idén elmaradt Szekszárdon a május elsejei majális, jóllehet ez a rendezvény minden esetben sok érdeklődőre számíthat. Péti Imre, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének Tolna Meszei Képviseletének vezetője az alábbiakat közölte lapunkkal: - Már a tavalyi évben is gondok merültekfel a szervezőmunka előkészítése terén. Személy szerint nem igazán láttam a civil szervezeteket, a szakszervezeti alapszervezetek és a helyi önkormányzat összefogását. Nem is beszélve arról, hogy egy színvonalas rendezvényhez minimum két-háromszázezerforint kell, s ez sem volt biztosítva ez alkalommal. Miután mi nem kizárólag a szakszervezeti tagoknak kívánunk majálist rendezni, hanem a városnak is, ezért úgy gondolom, közös a felelősségünk. Ám a szakszervezet nyilván nem mehet és nem is megy erőszakoskodni a városhoz, hogy mikor kapunk már pénzt... De hadd mondjam el, hogy a pártoktól is vártam volna valamilyen gesztust, hiszen a majális végül is politikamentes kikapcsolódás. Kocsis Imre Antal, Szekszárd polgármestere a város nevében is sajnálkozásának adott hangot amiatt, hogy a szakszervezet nem szervezett programot május elsejére. - Eddig mindig támogattuk - pénzzel is - a majálist, s ez alkalommal sem lett volna másként. Már amennyiben megkerestek volna bennünket. Ám idén ez ügyben semmiféle támogatási kérelem nem érkezett hozzánk... Világvégi ásatás a Marquises szigeteken Dr. Antoni Judit azon szerencsések közé tartozik, akik megvalósíthatták gyermekkori álmukat: eljutott arra a szigetre, mely csak hosszas keresgélés után található meg az atlaszon. A tőlünk legalább 20 ezer kilométerre található csendes-óceáni Marquises szigetekről van szó, dr. Antoni Judit ugyanis - ahogy az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola kollégiumában tartott előadásából kiderült - ásatásokat folytatott ezen a területen. A székesfehérvári Szent István Múzeum etnográfusa a magyar fül számára érdekesen csengő Nuku Hiván, illetve Tahuatán kutatta azt, hogy az őslakók több száz éve miért is hagyták el a szigetek belsejét, s költöztek a partvidékre. - A szó szoros értelmében az őserdő kellős közepén dolgoztunk bennszülött segítőinkkel - idézte fel expedíciójának néhány érdekes epizódját dr. Antoni Judit, aki egyébként egyetemista diplomamunkáját is Óceánia településtörténetéről, erről a Magyarországon enyhén szólva nem túl gyakorta választott disszertációs témakörről írta. - Persze, jogos a kérdés, hogy egyáltalán mit is kerestünk arrafelé. Nos, ha nem láttam volna, én sem hittem volna, hogy milyen különleges tárgyi emlékek rejtőznek a trópusi erdő mélyén. Dr. Antoni Judit nemcsak temetkezési helyeket, hanem egykori, már évszázadok óta elhagyott, bazalttömbök alkotta falvakat is feltárt az első pillantásra áthatolhatatlannak tűnő dzsungelben. A régészeti munkát mivel errefelé nem élnek - szerencsére nem akadályozták meg sem ellenséges törzsek, sem vadállatok. Viszont rendkívüli kellemetlenségeket okoztak az erdőirtás, meg az ásatás idején is azok az apró kis légy formájú rovarok, melyek veszedelmes csípésükkel mély hegeket ejtenek az európai ember bőrén. Vagy lehetne említeni az ugyancsak veszélyes, kj^É zel két centiméter széles, húsz cent^^ méter hosszú mérges százlábút, melyet a bennszülöttek érzékletes módon kis halálnak neveznek. Szerencsére dr. Antoni Judit egyikkel sem kötött közelebbi ismeretséget, s maradt ideje alaposan megvizsgálni az elköltözés rejtélyét. A legelfogadottabb elmélet szerint az őslakók az európai ember elleni védekezés miatt választották lakhelyül a tengerpartot. így időben észrevehették a pusztulást hozó fehérek érkezését, s képesek voltak a védekezésre vagy a visszavonulásra. Persze tudni kell azt is, hogy ez a taktika nem igazán vált be: míg négyszáz évvel ezelőtt a becslések szerint 80 ezer lehetett a sziget lakossága, addig a század húszas éveire ez a szám lecsökkent 3 ezer főre, s most sem töU^ 8 ezernél. A többiekkel végeztek IV európaiak által behurcolt betegségek vagy a lőfegyverek...