Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-05-05 / 9. szám

3 1996. MÁJUS 19. , SZEKSZÁRDI VA SARNAP Vérfagyasztó fogyasztó után Boldog keddet! Ha az asztal beszélni tudna... Egyesület a lakható Szekszárdért! A napokban bejegyzett Lakható Szekszárdért Egyesület már két olyan akciót is maga mögött tudhat, ami arra jogosítja, hogy terveivel a város nyilvánossága elé lépjen. A múlt hét szombati napján a Skála előtt lebonyolított Vérfagyasztó fogyasztó nevű program a tiszta környezet, a hét eleji Boldog keddet! elnevezésű rendezvény pedig a jobb közérzet iránti igényét népszerűsítette a lakosság körében. - Idén, a millecentenárium évében és hosszabb távon is arra törekszünk, hogy a szekszárdi polgárokban megfogalmazódott gondok és gondolatok teret kapjanak - vázolta az alapvető célkitűzéseket Halmai Gáborné, az egyesület titkára. - Legyen egy olyan fórumunk, mely segítséget adhat a közös megmozdulásokhoz, túllépve a megszokott „állami" ^ffnden, hierarchián. Egy lakható város persze csak akkor jöhet létre, ha egyrészt a benne lakók igényekkel állnak elő, másrészt pedig ha az adott önkormányzat reagál erre az igényekre. Az egyesület az elkövetkező időkben meghatározott rendszerességgel kíván körüljárni egy-egy problémát, méghozzá olyan fórumokon, melyeken a lakosság is kifejtheti véleményét. A közös álláspont kialakítása után kezdődhetne az egyeztetés, a megoldás megkeresése azzal az önkormányzattal együtt, melynek természetesen nem nélkülözhető a partneri szerepe. Komoly segítséget vár az egyesület azoktól a diákoktól is, akik mint a Szekszárdi Középiskolások Szövetségének (SZEKSZ) tagjai kértek részt a munkából. Mint Szabó Zsófia elmondta, a SZEKSZ a mozgosítást vállalta, kiváltképp az ifjúság esetében. Bíró Katalin pe^fcgógus pedig a még fiatalabb generáVérfagyasztó fogyasztó: nem bántja a szemét? ciót, az általános iskolások körét próbálja bevonni a kezdeményezésbe. A sikerhez persze nem mindig elég csak a jó szándék. Fusz György, az egyesület elnöke a pénzügyi háttérről adott tájékoztatást. - A várostól 2 millió forintot kaptunk az úgynevezett zöld autó tervünkre. A buszbontóból beszereztünk egy tetejétől megfosztott járművet, s ezek után Sulyok Balázs barátommal együtt nekiálltunk megvalósítani az ötletünket, mely a város környezetvédelmi feladataira hívná fel a figyelmet. A busz stílszerűen nem motorral működne, reméljük, nagyon sokan vállalkoznak majd arra, hogy adott esetben velünk együtt odébb tolják. Arra is számítunk, hogy jut pénz más rendezvényeinkre is, ehhez az kell, hogy programjaink figyelemfelkeltőek és érdemiek legyenek. Az egyesület kimondva-kimondatlanul is reménykedik abban, hogy a szimpatikus megjelenítés esetén a polgárok élnek az iparűzési, illetve a személyi jövedelemadó adta támogatási lehetőséggel: hiszen a saját jólét nem választható el a közvetlen és tágabb környezet megóvásától, szebbé tételétől. * A Lakható Szekszárdért Egyesület következő rendezvénye a SZEKSZ támogatásával: május 9-e, csütörtök 19 óra. Szekszárd, Prométheusz park. Diákszerenád általános és középiskolások részvételével. Ezt követően május 18-án, szombaton a nagy forgalmú utak mentén a diákok táblákkal vonulnak fel. Leszedik a város házainak falairól a régi plakátokat, s megoldást keresnek annak érdekében, hogy a falfelületek tiszták maradjanak. Lezáiják az utat, hogy a Garay térről a Zöld autót be lehessen tolni a Prométheusz parkba Egy rendreutasítás, két vélemény Nemcsak a „nagy" parlamentben, hanem a „kis" városi közgyűlésen is előfordul, hogy komolyan összezördülnek egymással a képviselők. A legutóbbi ülésen dr. Tollár Tibor (FKGP) illette kemény kritikával Németh Zoltán (SZDSZ) viselkedését. Mi is történt voltaképpen? - Napirend előtt bejelentettem, hogy szeretnénk kérdést feltenni, illetve interpellálni több fontos témakörben: - idézte fel az eseményeket dr. Tollár Tibor. - Mondandómat még nem fejeztem be, amikor Németh Zoltán képviselőtársam elkezdte verni az asztalt, mint egy jelezve, hogy elege van a beszédemből. Ezt én persze rögtön kikértem magamnak, hiszen a közgyűlésen jogom van felszólalni, s nem tűröm el, hogy velem szemben bárki is így viselkedjen. Elismerem, azt is mondtam, hogy ez közgyűlési terem, nem pedig az SZDSZ székháza, ahol ő otthon van. Ám ezt a megállapításomat most is fenntartom, hiszen egyrészt illő lenne udvariasan viselkedni az idősebbel szemben. Másrészt pedig ugyanolyan képviselő vagyok, mint Németh Zoltán, sőt én egyéni választókörzetbőljutottam be, ő pedig csak pártlistáról. Németh Zoltán némileg másként emlékszik az esetre. - Dr. Tollár Tibor napirend előtt már vagy tizenöt percig beszélt egy-két konkrét ügyről, tehát egyáltalán nem a szervezeti és működési szabályzatnak megfelelően. Ekkor kopogtam az aszalón, mintegy jelezve a polgármester úrnak, hogy mi lesz az SZMSZ betartásával? Még véletlenül sem néztem dr. Tollár Tibor felé, s az SZMSZ betartására vonatkozó jelzésemet amúgy sem tekintem olyan ügynek, amit meg kellene beszélnem vele. Dr. Tollár Tibor meglehetősen durva hangnemben rendreuatasított, ám nem reagáltam, s most sem kívánok reagálni viselkedésére. Bezonsi vélemény: Túl sok a külföldi áru Ha valaki mostanában hivatalos ügyben Szekszárd francia testvérvárosába, Bezonsba utazik, egészen biztosan találkozik a programokat szervező Patrícia Pilate-tal, az ottani önkormányzat ceremóniamesterével. A hölgy azonban most - a múlt héten - hatodmagával együtt egy hétig Szekszárddal ismerkedett. Tapasztalatairól kérdezve azt kértük tőle, hogy a jó mellett a kevésbé jó élményeit is ossza meg velünk. - Rendkívül tetszett az, hogy a magyarok mennyire megőrizték hagyományaikat, folklórművészetüket. Ez nálunk, Franciaországban már nem igazán jellemző. Ugyancsak kellemes meglepetést okozott számunkra az a vendégszeretet, ahogyan fogadtak bennünket. Ez - be kell vallani - nagyrészt ugyancsak kiveszett a francia emberekből. Negatívum? Legfeljebb az, hogy túl rövid ideig maradhattunk Szekszárdon... - Nem gondolja azt, hogy mi, magyarok túlságosan is hajszolt életet élünk a franciákhoz képest? - Egyáltalán nem. Éppenséggel azt tapasztaltuk, hogy itt az emberek kora délután befejezik a munkájukat, s utána a családjuknak élhetnek. Franciaországban, kiváltképp Párizsban ez meszsze nincs így. - De azért önöknél jóval magasabb az életszínvonal, az emberek jóval többet keresnek, nem? - Igen, nálunk jóval magasabb a kereset, de jóval magasabbak az árak is. S erről jut eszembe, egyvalami mégsem tetszett Magyarországon: az, hogv a nyolcvanas évekhez képest, amikor először jártam itt, most elárasztották az üzleteket a külföldi termékek. Remélem, ez nem sorvasztja el a magyar gazdaságot. No, és azt is „fájdalommal" nyugtáztuk, hogy a magyar borok legalább olyan finomak, mint a franciák. - Lesz-e folytatása mostani látogatásuknak? - Természetesen, sokkal inkább, mint bármikor máskor. Szeretnénk visszajönni, amilyen gyorsan csak lehetséges. S addig is, amíg visszaérkezünk, helyettünk is itt lesz júliusban a Duna menti Folklórfesztiválon a bezonsi néptánccsoport. S jövőre várhatóak az igazán nagy megemlékezések, találkozók, hiszen 1997-ben ünnepeljük a testvérvárosi kapcsolatok megteremtésének a 30. évfordulóját.