Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-10-15 / 30. szám

1995. OKTÓBER 15. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 11 Lupus et agnus Múlt héten, a tujafák kivágását nehezményező írásunkban hibát ejtettünk. A latin lupus szó helyett tupus jelent meg lapunkban. Ezt tette szóvá egyik olvasónk. „Ad rivum eundem lupus et agnus venerant. S. c. superior stabat lupus, longeque inferior agnus. (Egyazon patakhoz mentek a farkas és a bárány. Történt, hogy feljebb állt a farkas, távolabb lejjebb a bárány.) A folytatást ismeijük. A farkas elfogadható indok nélkül megszólította a Í

iárányt, pusztán azért, hogy elpuszítsa, mert ő volt az erősebb. Az ember ugyancsak elfogadható indok nélkül nemcsak akarta, de el is pusztította a tujafákat, mi vei ő volt az erősebb. Talán a két eset körülményeinek azonossága miatt idézett a cikk szerzője a fenti latin anekdotából, ám ezt az idézetet sajnálatosan elírták a Szekszárdi Vasárnap V. évfolyam 29. számának 16. oldalán. Tisztelettel javaslom, amennyiben egyetértenek velem, a következő lapban nyerjen helyesbítést az elírás, mert ilyen az én megkopott emlékezetem miatt megtörténhet egy magánlevélben, de a nagy nyilvánosság előtt nem. Tisztelettel (név és cím a szerkesztőségben) egy idős szekszárdi lakos, akinek a fenti művet kellett lefordítania magyarra az érettségi vizsgán a Notre Dame zárda pécsi római katolikus Szent Erzsébet Leánygimnáziumában ezelőtt 48 esztendővel." | Mea culpa, mea maxima culpa!Remélem, pontos az idézet. A szerk.) Szót kér az olvasó A „lóverseny" győzteséhez Azt mondják, nem a győzelem, a részvétel a fontos. Ezt persze nem a győztesek mondják, de nyihoghatná Béri Balogh Ádám lova, a hűséges Murza. A minap az egyik nagy kiválóságú szekszárdi városatya már egykori létezését is kétségbe vonta, de jó tűkéhez illően nem ismerte a néphagyományt sem. Mi az neki? Mese, semmi több. A közgyűlés azonban kiváló történelmi ismereteivel lóhosszal szavazta meg a Lajos király utca elnevezést. Örvend ilyenkor a jó polgár, mindaddig, amíg nem gondolkozik. Mert ha azt teszi, bizony megbánja. Igaz, hogy a rendelet meghatározza, úgy kell a nevet adni, ahogy azt a személy életében használta, de jobb, ha az elegáns zsákutca mégsem számmal viseli a nagy uralkodó nevét. Illetve, bocsánat, hogyan is van ez? Az a húszéves ifjú, aki beleőszült a vadászatba, gondba és tivornyába, az, aki elsápadt, amikor egyszer az életben nem könyvből hallott a harcról, hanem ott állt a második vonalban, akinek ideje alatt az ország maradék erejét is felemésztették, aki többet költött kedvenc majmaira, mint az összes végvárra együttvéve?! Igen, ő a hős, aki a „lóverseny" győztese lett lóhosszal. Nagy pechje szegénynek, hogy ott, amikor kellett volna, éppen nem jött neki össze - futás közben. Mert hát „Ekként halni kínos" még Kisfaludy Károly Mohácsa szerint is. Ott bizony rossz lóra tett, de a városatyák végre igazságot osztottak: a lónak nem jár, Lajosnak jár. Csak így per Lajost emlegetnek, se nagy, se kicsi, se második, semmi, hiszen a Lajos régi ismerősünk. Megérdemel egy zsákutcát a városatyai bölcsesség szerint. Zrínyi Miklós egyszerűbben fogalmazott: „nézzük meg a mi Lajos királyunkat a szorgalmatlanság hová tette... Hiszen esztelenség, hiszen gondatlanság volt, sem maga, sem török erejét meg nem tudni, idején neki nem készülni, több segítségeit meg nem várni, hanem egy Tomori Pál személyére, mint egy istenre mindeneket bízni, és tízszer annyi ellenséggel megütközni, semmi elébb való praemeditatio (előre való gondolkodás) nélkül, hanem csak mint vak veréb magát az utolsó szerencsére bízni... Lajos király tudós volnál a magad kárárul". Már mi is azok vagyunk: ilyen érdemtelenül még a vak veréb is utcát kapott. A néphagyomány meg éije be Murzával. Vagy legalábbis bizonyos testrészével. -ős -bor Sporttámogatás a költségvetésben A méltán népszerű NB. I-es kézilabdások elnöke, Horváth Ferenc a csapat sorsának megnyugtató rendezéséről nyilatkozott a Tolna Megyei Vasárnap szeptember 16-i számában. Szóvá tette, hogy - idézem - „a város mindösszesen 11 milliót fordít sporttámogatásra a több mint másfél milliárdos költségvetésből". Megértem a jeles sportszakember aggodalmait, mert - bár az említett 11 milliónak háromszorosát költi az önkormányzat erre a fontos feladatra, jó volna nagyobb összeggel gazdálkodni. Szekszárd költségvetésében majdnem 36 millió forint sporttámogatás célú kiadás szerepel, ennek fele a sportcsarnok működési költségeit egészíti ki. Másfél millió a diáksport és turizmus külön támogatása és 11,5 millió forint kerül elosztásra az egyesületek között. Szintén az egyesületek számára kínál bevételi lehetőséget az iparűzési adókedvezmény, amely ebben az évben valószínűleg meghaladja az 5 millió forintot. A ráfordítás teljes összegéből 1,9 millió forint - egy lakosra évente 50 forint - az ún. országos normatív támogatás. A fennmaradó mintegy 34 millió a város adófizetőinek a pénze. Egyesületeinket természetesen elsősorban az érdekli, hogy a nekik szánt 11,5 millió forint miként volna növelhető. Reményeink szerint elérhető cél, hogy az egyesületeknek szánt sporttámogatás növekedési üteme haladja meg az önkormányzat költségvetésének emelkedési ütemét, és így 4-5 éven belül érje el az éves költségvetés 1,5-2%-át. Kaczián János Cseh Tamás ismét Válaszok a nekünk címzett kérdésekre (Teszem ezt a Szekszárdi Vasárnap hasábjain, hisz - a legutóbbi lapszámban - ott kaptuk őket!) A kezdésről A koncertet a ZUG szervezte, s azt terveztük, hogy a helyszín is itt lesz. Az elővételben elfogyott jegyek számából, és az érdeklődésből ítélve azonban látszott, kicsi lesz a ZUG. Ekkor sietett önzetlenül segítségünkre a Gyermekek Háza. Köszönet érte! Azoknak, akik már előre megvették a jegyüket (400 Ft), sajnos már nem tudtunk szólni, így megkértem Cseh Tamást, kezdjenek később, hogy azok se késsék le a kezdést, akik először a ZUG-ba mennek. A jegyárakról Nem volt olcsó! Azt azonban tudni kell, hogy még így is kedveztek nekünk annyit, hogy mi intézhettük a hangosítást, pedig ők csak saját hangosításukkal dolgoznak. Ezenkívül köszönettel tartozunk azoknak is, akik anyagilag támogatták a rendezvényt, és azoknak, akik ingyenes munkájukkal segítették a szervezést és a lebonyolítást, így nyolcvankilenc után újra volt Cseh Tamáskoncert Szekszárdon. A koncert utánról A koncert után a ZUG-ban egyetlen „beszéd" sem hangzott el. Az igaz, hogy felidéztük a régi közös élményeinket, s beszélgettünk a világ dolgairól, és ők válaszoltak mindenkinek, akinek kérdése volt hozzájuk. Igaz, ehhez fel kellett jönni a ZUG-ba. Én ezt nem tartom túl nagy áldozatnak! Sok embert megkérdeztem a koncertről és a cikk(i)ről. A koncert tetszett nekik, a cikkről az a véleményük, hogy egy sértett ember írta. Szerintem is. Gyanítom, a „színházi öltözőnek kinevezett tárgyalóban" történt valami. „Cseh Tamást nem érdeklik a kérdések." Nem lehet, hogy a kérdésekben volt a hiba? Sokat töprengtem például azon, hogy mi lehetett a kérdés, amire Másik János azt kérdezte vissza: „Téged nem szólított meg az este?" Összegezve: én nagyon örülök, hogy létrejöhetett a koncert, s százkilencvenkilenc embernek szereztünk egy jó estét, és hogy a műsor végén „alig ötperces taps" csattant. A szervezők nevében: Dicső Zsolt * Az értékes gondolatokat tartalmazó levelet köszönöm. Örülök, hogy a cikk írója humorosan fogta fel a kérdéskört. Viszont mélyen meg vagyok sértve, hogy sértettnek tart. Hazafi Zsolt