Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-10-15 / 30. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASARN4P 1995. OKTÓBER 15. Kulissza Az országos kerékpáros szövetség em­berei most aztán pironkodhatnak... A napokban Kolumbiában befejeződött vi­lágbajnokságra a talán nem teljesen ok nélkülfavorizált pályaversenyzőnek kifi­zették a több százezerre rúgó költségeit, míg az országútiaknak a kiküldetésre egy árva petákot sem adtak. Mondván, ők csak turisták lennének, márpedig erre nincs pénz. Végül is a potenciális ország­útijelöltek közül Bodrogi és Szekeres va­lamilyen módon összeszedte a pénzt, és... Nem várt módon bizonyítottak - vissza­szerezvén az országúti szakág honi be­csületét. Szekeres a világhírű profikat is felvonultató, 227 tagú mezőnyben az elő­kelő hatvanharmadik helyen futott be a közel 180 km-es országúti versenyen. Ami olyannyira rangos, hogy kapásból öt olimpiai kvótát jelent a magyar or­szágúti kerékpársportnak, ennyien in­dulhatnak a jövő évi atlantani olimpián. A szövetségi pénzen utaztatott pályások pedig betliztek, nincs a kezükben atlan­tai repülőjegy. Azt viszont nagyon reméljük, hogy a szekszárdi kerékpársport jelenlegi Nu­mero I-nek, aki az idén többször bizonyí­tott - a hazai rendezésű rangos nemzet­közi viadalokon rendszerint ő volt a szű­kebben vett élmezőnyt maguknak kibére­lő külföldiek után a legjobb magyar-mi­hamarabb a zsebében lesz az a bizonyos repülőjegy. Jó esélye lett volna már erre most Dél-Amerikában, s mint az kiszi­várgott, a szekszárdi klub és a mögötte álló Bici Tour vállalta volna a tetemes költségeket, de elvi okokból - mivel az országutat eleve mostohagyerekként ke­zelték odafönt - elzárkóztak. Mintha már ilyesmire lett volna precedens, a szekszárdi bringa Pálinkás korszaká­ban... Libanonból jött a center „Szeretnék a Szekszárdon segítem" Leste, várta reménykedve a KSC Szekszárd a budapesti Nyugati pá­lyaudvaron a Tisza Expresszt: vajon rajta van-e az az orosz, ukrán, kirgiz, lit­ván avagy éppen fehérorosz center, amelyekről bizonyos menedzserek be­széltek, mi több, közülük néhányat már be is ígértek. A Tisza Expressz jött annak rendje s módja szerint, csak ép­pen az a hórihorgas vagy éppen nagy­darab kosaras nem szállt le róla. Persze az elnök urat nem abból a fából farag­ták, aki csak úgy beletörődik a helyzet­be: ő valamit ígért Guóth Ivánnak és a közvéleménynek. Az első próbálkozás nem jött be, Butenkó megmérettetett, de könnyűnek találtatott. ...És most itt van egy magabiztosnak tűnő, mosoly­gós, szemtelenül fiatal (22) bolgár leányzó, bizonyos Ivanova Pavlina. Azt mondja, világ életében center volt. Ami kedvező előjel - nem kell erre a posztra ki-, illetve átképezni. Ivano­vánk aztán gyorsan labdát vesz a kezé­be, könnyed laza és csukott szemmel ziccerez. Gyorsan kiderül, a labdával különben is tegező viszonyban van. Guóth mester persze arcmimikájával tudtomra adja: csak csínján a pozitív jelzőkkel, váijuk meg az éleslövészetet. Hogy erre meddig kell várni, azt ponto­san nem lehet tudni: a bolgár szárma­zású hölgy ügyei rendezve, mindenben megállapodott a KSC-vel, de a játéken­gedélye még a libanoniak, pontosab­ban a bejrútiaknál van. Mindegy... Ha tíz napon belül nem érkezik meg, a ma­gyar szövetség saját hatáskörében el­járhat. A Szombathely elleni meccsig meg kell jönni - mondjuk, mondják... Közben átesik első magyarországi in­terjúján. - Szófiai vagyok, 12 éves korom óta kosarazom. 18 évesen a Levszkim Szpartak felnőtt csapatában is szóhoz jutottam, sőt, bekerültem a bolgár vá­logatottba, több nemzetközi kvalifiká­ciós meccsen selejtezőkön játszottam. A Levszkitől eligazoltam egy másik szófiai csapathoz, melynek September Könnyebb lesz lefogyni... Czanka súlycsoportot vált Végül is számára kudarccal végződő Európa-bajnokság után - nem az el­ső és nem az utolsó fogyasztási kínokat át-, illetve megélve - Szekszárd leg­híresebb sportolója, a súlyemelő Czanka Attila feltette magának a kérdést: mi lenne, ha felhagyna a 64 kg-os kategóriával, s fölmenne a hetvenkilósok mezőnyébe? Konzultált az edzőkkel, a szövetséggel, meghányta-vetette a kérdést magában is vagy ezerszer, majd letette a voksot az új kategória mel­lett. A dolog érdekessége, hogy itt versenyez erdélyi honfitársa, Feri Attila, aki utána települt át és az utóbbi időben frenetikus sikereket ért el, többek között a lökésben a tavalyi világbajnokságon győzött, és varsói érmével ő mentette meg a mundér becsületét az idei EB-n. Reméljük, nagy csata lesz a két erős legény között, melynek igaz hasznát a magyar súlyemelés láthatja, vagyis az olimpián ebben a kategóriában lesz két éremre is jó emberünk. Czanka tehát döntött, de erre a kérdésre a közelgő kínai VB ad majd egzakt választ: irány a hetven kiló vagy vissza a régebben Európa-bajnoki címeket hozó régi súlycsoportba... volt a neve. Tavaly pedig éltem azzal a lehetőséggel, hogy külföldre mehetek, így jutottam el Libanonba, ahol a Bej­rut csapatánál eltöltöttem egy évet. - Ennyi elég is volt az arab világból? - Erre most nem mondhatok sem­mit. Talán szívesen maradtam volna, de eddig szólt a szerződésem, a többit a valamikori jugoszláviai menedzserem intézte, így kerültem ide Szekszárdra. - Elégedett ezzel. - Igen, mert nálam a szerződéseknél nem az az elsődleges szempont, hogy csak anyagilag legyen minden jó. Fiatal vagyok, szeretnék még sokat fejlődni, hogy jó játékos legyek. A Szekszárdban, úgy látom több igen jól képzett játékos van, remélem, tudok majd segíteni a cen­tergondokkal küzdő csapaton. - Mennyi volt a meccsátlaga az ara­boknál? - Úgy meccsenként a 12-15 pontot meg szoktam dobni. Egy elég erős baj­nokságban. Jemcsenkó, Gontareva, Szelivcsztct va után - legalább ezen a szinten, mj^h a korábbi volt szovjet centerek - fol^^ tassa Pavlina Ivanova!... Igencsak téma lett szerte Dél-Du­nántúlon, az NB III. Dráva-csoport­jának vonzáskörzetében a jobbára fiatal erőkből álló UFC Szekszárd csapatának a menetelése. A Kniesz­legények az ötödik fordulóban kap­ták el azt a bizonyos fonalat: megtört az elátkozott góliszony Balatonke­resztúron és 3-2-re nyertek, megálljt parancsoltak Szekszárdon a duna­szentgyörgyi Limexnek (4-2), majd a már nem egyszer meglepetést okozó Balatonlellének adták tudtára: ki a jobb (3-1). Az egyáltalán nem romos állapotban lévő pécsi postásoknak a Mecsek alján rúgtak egy kilencest (9­2), nyerni tudtak (2-1) ott - Balaton­földváron - ahol eddig keveseknek sikerült, legutóbb pedig a Sellyével úgy bántak idehaza (4-0), mint az a bizonyos macska az egérrel. NB III-as szinten szellemes, ügyes, látványos technikai megoldá­sokkal fűszerezett támadófutballt mutat be ez a több tehetséget is fel­Kell a PVSK skalpja is UFC: Nyerni és szórakoztatni... vonultató saját nevelésű játékosokból álló gárda. Nem csoda, hogy a legutób­bi hazai találkozóra már annyian voltak kíváncsiak, mint annak idején az NB II­ben. Merre tovább? Meddig nőhetnek még azok a bizonyos fák az egykori Dó­zsa-stadionban? - Egyáltalán nem vagyunk elájulva magunktól - mondja az edzőséget még a borús napokon közkívánatra elvállaló edző, Kniesz Mátyás. - Csendesen, szerényen örülünk a sikersorozatnak, annak, hogy munkánk értelme hétről hétre jelentkezik. - Evés közben mennyire nőtt meg a csapat étvágya? - Kétségtelen, hogy megnőtt, de ró­zsaszínű álmokat nem kergetünk. Ma­rad az alapcélkitűzés, hogy az első nyolcban kell végezni, a többit majd meglátjuk. Legbelül azért ennél konk­rétabbra gondolunk, de korai kimon­dani, hisz nemcsak erényeinkkel, hanem hibáinkkal is tisztában va­gyunk. - Erre a szurkolók azt mondják: ennyire azért nem kell szerénykedni, ők már arról elmélkednek, hogy az UFC nem csak üldözőbe veszi, de meg is skalpolja az elsőségen marakodó két kiemelt baranyai gárdát, a DD Gáz-t és a PVSK-t. - Hogy végül is hol végzünk majd a hátralevő huszonegy forduló után, ez még igencsak a jövő zenéje, de... A mostani sikersorozatot azzal tud­nánk igazán hitelesíteni, ha már va­sárnap újabb hazai mérkőzésen el­kapnánk a PVSK-t. Mert hallottam azért olyan hangokat is, hogy azért megy nekünk, mert jobbára gyen­gébb csapatokkal találkoztunk. A ki­jelentés semmiképpen sem állja meg a helyét, hiszen azokon az iksszel végződő meccseinken, amelyeken a Komló és a Beremend volt az ellen­fél, a futballt nem ők, hanem mi ját­szottuk. - Játszik az UFC a szó igazi értel­mében. - Amire büszke vagyok, hiszen a játékosanyag ismeretében mind ide­haza, mind idegenben egy kockáza­tot felvállaló, nyíltsisakos támadójá­tékot kérek, amivel nem csak nyerni tudunk, hanem kiszolgáljuk a kö­zönséget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom