Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-10-15 / 30. szám

10 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1995. OKTÓBER 29. Fogház-centenárium Az idő eljárt a börtön felett... No nem arról van szó, hogy esetleg szükségtelenné vált ez az intézmény. Erre még várni kell a tökéletes társadalom megvalósulásáig. Az viszont tény, hogy Szekszárdon a büntetés-végrehajtási intézet keréken száz évvel ezelőtt nyerte el mai formáját, azaz ekkor adták át rendeltetésének a Béla király téren található épületet. Ha ezek a falak mesélni tudnának! - szokták emlegetni ilyenkor a mondást, ez alkalommal ez az óhaj máris valóra válik. Az elmúlt száz évre kiterjedő visszatekintésünkben Kertes Sándor bv. alezredesnek, az intézet parancsnokának a centenáriumra készített összeállításából idézünk néhány érdekfeszítő történetet. Az építkezés. 1894 augusztusától számítva három hónap alatt tető alatt volt az épület. Eközben lezajlott a város első sztrájkja és minő érdekes, pont a börtön építésének kapcsán. Egyes források szerint azért, mert az építkezés fővállalkozói kevesebbet fizettek a szekszárdi munkásoknak, mint az itt dolgozó szegedieknek. Az első szökés. (Tolna Megyei Közlöny, 42. szám, 1902. október 16. „A Szegzárdi Királyi Törvényszék fogházának egyik második emeleti czellájából vasárnap éjjel Kátai Imre elítélt rab megszökött. A szökést Kátai úgy követte el, hogy lombfűrészszel czellája ablakának vasrácsozatából egy ágat elfűrészelt és azt összecsavarva kötélen a fogház udvarára ereszkedett. A szíjdarabokat, mint cipész, lassan gyűjtötte öszsze a fogházban. Az udvarból azután úgy menekült ki, hogy a magas kőfalat megmászta és az utcára leugrott." Karácsony. (Tolnamegyei Újság, 1932. január 1.) „Az elmúlt év december hó 24-én este fél hatkor megható ünnepély folyt le a fogházban. A pompásan feldíszített karácsonyfa körül összegyűltek a letartóztatottak. A fa mellett egy hatalmas asztalon vitéz tardoskeddi Benke Józsefné tábornokné gondoskodásából összegyűjtött szeretetcsomagok tornyosultak. Petz Huber belvárosi kántor harmónium játéka mellett a letartóztatottak karácsonyi énekeket adtak elő, majd egy nő és egy férfi elítélt szavalt alkalmi költeményt. Könnyekig megható jelenet volt, amikor egy visszaeső bűnös saját kezdeményezéséből, remegő hangon, társai könnyezése mellett mondott köszönetet dr. Gaál Dezső ügyészségi elnöknek a megértő bánásmódért, a róluk minden alkalommal emberi gondoskodásért." Egy „elvetemült gonosztevő". (Tolnamegyei Újság, 1941. augusztus 13.) „Szabó Vendel 27 éves gazdasági cselédet többrendbeli lopás miatt a Szekszárdi Törvényszék három évi dologházra ítélte. Szabó a folyó évben került feltételesen szabadságra, amelyet arra használt fel, hogy nyomban a régi mesterségét folytassa. Hamarosan kézrekerült a javíthatatlan betörő, akit folyó hó 12-én állítottak a törvényszék fotárgyalása elé. Mikor az elítéltet tárgyalása után a fogházba vissza akarták kísérni, az elvetemült gonosztevő a lépcsőházban egy marék sót vett elő a zsebéből és azt a kísérő fogházőr szemébe vágta, majd megszökött. A fogházőr riasztó lövéseket adott le, mire a járókelők a gyors futással menekülni akaró fegyencet a Báthory utcában elfogták és átadták a fogházőröknek, akik visszaszállították a fogházba." Ferikéből Feri bácsi lett Negyven év a kormánynál Másfél millió kilométer balesetmentesen Manapság nem nagy érdem, ha valaki elmondhatja magáról, hogy több évtizede ugyanazon a munkahelyen dolgozom. Az a korosztály azonban amibe Mencő Ferenc, a megyei önkormányzat gépkocsivezetője tartozik, felvállalja ezt, sőt büszke rá, mert úgy lett nevelve, hogy ha választottál valamit magadnak és azt hivatásodnak tekinted, amellett tarts ki becsülettel jóban-rosszban. Mencő Ferenc 15 évesen került a volt megyei tanács autószerelő műhelyébe mint tanonc, majd a szakmunkásképző intézet elvégzése után - autó-és motorszerelő szakon végzett - 19 évesen gépkocsira került, s azóta, 35 éven át hivatásos gépkocsivezető, ahogy viccesen mondani szokták, a kormánytóljött. Alig van ember a városban aki ne ismémé, hisz munkahelyén oktatóként sok száz embert tanított meg vezetni, hivatásos és „uri" sofőröket. Méltán lehet büszke arra, hogy tanítványai mind sikeres vizsgát tettek, s arra is, hogy a közlekedésben balesetmentesen állják meg helyüket. Mencő Ferenc jó tanító volt, ezt e sorok írója is tanúsíthatja, s sok más bot kezű és bot lábú ember akiket oktatott. A 35 év alatt „mentek" alatta a kocsik. Emlékszik még az elsőre, amely egy GAZ 69-es terepjáró volt, aztán egy minisztertől „örökölt" csodaszép C 370-es Pobedára, majd jöttek a Warsavák, Polski Fiatok, Mercedesek, Volgák, s legutóbb egy Volkswagen Golf. 100 éves az állami anyakönyvezés (II.) Anyakönyvi nyiivántartás mint állami feladat Anyakönyvi törvényünk kifejezetten kimondja, hogy az anyakönyvek vezetése állami feladat. A rendelkezés kiemeli e feladatnak az állam szempontjából való jelentőségét. Az állam ennek megfelelően igen nagy súlyt is helyez az anyakönyvek pontos, megbízható, kellően megvizsgált adatok alapján való vezetésére. így az anyakönyvek vezetésére, őrzésére, azokból megfelelő okiratok kiállítására külön eljárási szabályok vannak. Ezek a szabályok eltérnek más kezelési, igazgatási, eljárási szabályoktól. Szigorúbb nyilvántartási rendelkezéseket tartalmaznak, ezzel is rámutatva az anyakönyvek jelentőségére. Az anyakönyvben foglalt adatok és tények hitelességét biztosítja, hogy mindenfajta bejegyzést csak meghatározott okirat, bejelentés, illetőleg az adatoknak ajogszabályban meghatározott igazolása mellett lehet teljesíteni. Az anyakönyv által tanúsított adatok, más nyilvántartások, kimutatások alapját is képezik. Az anyakönyvi nyilvántartás jelenti egyrészt az említett adatoknak a rögzítését, az anyakönyvezendő esemény bekövetkezésekor: tehát születéskor, házasságkötéskor, haláleset alkalmával, másrészt pedig jelenti ezeknek a nyilvántartásba vett adatoknak a folyamatos helyesbítését, tehát a változások, módosulások, kiegészítések, kiigazítások átvezetését. Az anyakönyvek vezetéséhez az állam sokoldalú érdekén kívül jelentős érdekei fűződnek az állampolgároknak is, akiknek az adatait az anyakönyvekben nyilvántartják. Vitathatatlanul fontos érdekei fűződnek ugyanis az egyes állampolgároknak is ahhoz, hogy életük három nagy eseményét nyilvántartsák, ezzel a létrejövő rokoni kapcsolataikat igazolhassák. Gondoljunk például az öröklésre, ahol a leszármazást az anyakönyvi kivonatok egyszerűen és közvetlenül tanúsítják. Az anyakönyvezés kötelessége nemcsak a magyar állampolgárokra terjed ki. Ha az anyakönyvezendő körülmény: születés, házasság, halál Magyarországon következett be, azt magyar anyakönyvbe kell bejegyezni akkor is, ha a személy, akire vonatkozik, külföldi állampolgár, illetve hontalan. Az anyakönyvi nyilvántartás tehát a teljesség igényével lép fel. Ez azt jelenti, hogy valamennyi magyar állampolgárra vonatkozó, illetőleg Magyarországon történt anyakönyvezendő eseményt nyilvántartanak. A magyar állampolgárok külföldön történt anyakönyvi eseményei is anyakönyvezésre kerülnek itthon. A fentiekben említettem, hogy az anyakönyvi nyilvántartás állami feladat és a teljesség igényével lép fel. Abból a célból, hogy ezek a követelmények megvalósuljanak, az anyakönyvi bejegyzéseket hivatalból kell teljesíteni. Az állam tehát nem azokról vezet nyilvántartást, akik kérik, hanem mindenkiről, akire a bejegyzés vonatkozik. Vannak rendelkezések, amelyek adatszolgáltatási kötelezettséget írnak elő, így a születés bejelentésére az az intézet köteles, ahol a születés történt, a haláleset bejelentésére ahol a haláleset történt. A házasságnál ilyen kötelezettség nincs, hiszen az anyakönyvvezető közvetlenül működik közre, a házasságot hivatalból jegyzi be az anyakönyvbe. Sas Erzsébet anyakönyvvezető Ő nemcsak vezette a kocsikat, de szerette és féltette is őket. Csakúgy mint az embereket, akiknek élete rá volt bízva. Az, hogy mennyire vette komolyan hivatását mi sem bizonyítja jobban, mint a közel másfél millió kilométer, amit balesetmentesen vezetett le. Minden hivatásnak, szakmának van egy követendő igazsága, ha valaki azt hosszú évekig, évtizedekig szeretné jól csinálni. Mencő Ferenc hivatásos gépkocsivezetőnek a következő: Mindent látni, hallani, ugyanakkor semmit sem látni, semmit sem hallani. A közlekedésben kivédeni mások szabálytalanságát, a vezetést olyan tökélyre fejleszteni, hogy az előtte, mögötte, mellette haladó járművek mozgását nemcsak látni, de előre érezni. Nemhiába tanította és nemcsak művelte ezt a szakmát. Mencő Ferenc békés, családját szerető ember. „Minden érdem a feleségemé - mondja - hisz ő vállalta a terheket helyettem a családban, a gyermeknevelés^ ben, amikor távol voltam. S bizony ez soi szor megesett. A kötetlen munkaidőből a a kezdés volt biztos, a hazaérkezés sosem. Türelmesen viselte a sok távollétet, csak azért izgult, hogy bármilyen későn is, de egészben éljek haza." Közben felnőttek a gyerekek, egy fia egy lánya van, ahol a két unoka is a hétvégeken sokat van a nagyszülőknél. Mencő Ferenc nagy állatbarát, „birtokán" jól megférnek afácánok, a kutyák, vadkacsák, macskák egymás mellett. Úgy mondja, ha nyugdíjba megy, minden idejét a hegyen tölti majd és sosem néz az órájára. A beszélgetés vége felé mosolyogva mondja: „Kétfelé köteleztem el magam egy életre, ugyanabban az évben, s mindkettőt azóta is úgy szeretem mint az elején. Akkor nősültem, amikor az első kocsira ültem. Amikor a munkahelyemre kerültem Ferike voltam, s ma? Feri bácsi lettem..." Mencő Ferenc elmondhatja, hogy bár elmúltak az évek, ő munkahelyén és családjában is mindig szeretettel és odaadással helytállt. Október 16-án, azaz hétfon lesz négy évtizede, hogy első és utolsó munkahelyére belépett. Isten éltesse, élje meg egészségben a nyugdíjaskort, s utána még sok-sok évet birtokán, családja és kedvenc állatai között. Sas Eizsébet