Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-10-01 / 29. szám

10 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1995. OKTÓBER 29. 100 éves az állami anyakönyvezés Az anyakönyvi nyilvántartás jelentősége Az államnak ahhoz, hogy valamenynyi feladatát, így a gazdasági-szervező, kulturális-nevelő feladatait elláthassa, rendszeres adatszolgáltatásra van szüksége, mind személyi, mind vagyoni vonatkozásban. Ezeknek az adatoknak a rögzítése és folyamatos, rendszeres, napra kész állapotban tartása érdekében szükséges, hogy az állam megfelelő nyilvántartásokat vezessen. E nyilvántartások alapján lehet megállapítani a tényleges helyzetet, a konkrét intézkedésekhez szükséges adatokat. Ilyen nyilvántartás például egy vagyonleltár is, ilyen egy névjegyzék, amelyet rendszeresen vezetnek. Általános jellegű, fontos személyi nyilvántartás a választói névjegyzék, vagyoni a telekkönyv vagy a földnyilvántartás. A személyekre vonatkozó nyilvántartások közül legátfogóbb jelentősége van az anyakönyveknek, amelyek az állam személyi nyilvántartási rendszerének alapját képezik. Az anyakönyvek tartják nyilván a születésre, házasságkötésre és a halálesetekre vonatkozó adatokat, és így általában a személyi állapotra vonatkozó adatok nyilvántartására szolgálnak. Az állam többé-kevésbé mindig feladatának tekintette bizonyos nyilvántartások vezetését. így személyi vonatkozású nyilvántartások már az ókori Egyiptomban és Rómában is voltak. Ezeknek katonai, illetőleg pénzügyi szempontból volt jelentőségük. Ezek alapján állapították meg és vetették ki az adót, ezek alapján állították fel a katonai egységeket stb. Természetesen semmi közük sincs a modern értelemben vett anyakönyvekhez, mert nem tartalmaztak születésre, házasságra, halálesetre vonatkozó adatokat, csupán nyilvántartották azokat a személyeket, akikre adózási, illetőleg katonai szempontból szükség volt. Személyi nyilvántartásokat vezetett az egyház is, azonban pusztán abból a célból, hogy a saját tagjait nyilvántartsa. Ez a nyilvántartás kezdetben a keresztelésekre, majd a temetésekre vonatkozott. Később azonban nőtt ezeknek a nyilvántartásoknak a jelentősége, minthogy az egyház a házasságkötéseket is nyilvántartotta, és a vallás által megállapított házassági akadályok (pl.: leszármazási, sógorsági kapcsolat) megállapítására most már elengedhetetlenné vált a keresztelések nyilvántartása, amely nyilvántartások természetesen a szülők és így a leszármazott adatait is tartalmazták. Az állam felismerte az egyházak által vezetett személyi nyilvántartások nagy jelentőségét. Ez a tény vezetett azokhoz az intézkedésekhez, amelyek először az egyházak által vezetett anyakönyvekben olyan adatok feltüntetését kívánták, amelyek az állam érdekét is szolgálták (pl.: a keresztelés időpontja mellett a születés időpontjáTörténelmi áttekintés (I.) nak feltüntetése), továbbá elismerték az egyház okiratainak közokirati jellegét, végül az anyakönyvezést állami feladattá tették. Az anyakönyveket nálunk, Magyarországon is az egyházak vezették 1895. október 1-jéig. Az állam azonban már ezt megelőzően is milyen jelentőséget tulajdonított az egyházi anyakönyvek vezetésének, s a benne foglalt tények, és az általa tanúsított adatok nyilvántartásának, azt bizonyítja az az 1827ből származó törvényi rendelkezés, amely szerint az egyházak kötelesek az anyakönyvet két példányban vezetni, és az egyik példányt év végén a megyei (városi) levéltárnak, tehát állami és nem egyházi - hatóságnak átadni megőrzés végett. Ezt követően az anyakönyvezés 1895-ben nálunk kizárólagos állami feladattá vált, ami azt jelenti, hogy ha az egyházak vezetnek is anyakönyveket, 1895. október l-jétől ezek nem minősülnek közhitelű nyilvántartásoknak, mert a születések, házasságkötések, illetőleg a halálesetek közhitelű tanúsítására csak az állami anyakönyvek hivatottak. Más kérdés, hogy bizonyítékul az egyházi anyakönyvek 1895. október 1. után is felhasználhatók, ha az állami anyakönyvekkel valamilyen okból nem lehet a vonatkozó adatot (születés, házasság, halál) tanúsítani. így a háborús események során megsemmisült anyakönyvek pótlásáig volt bizonyos lehetőség egyes személyi adatoknak egyházi anyakönyvi kivonatokkal való igazolására is. Az utóbbi években nagyon sokan gondolják úgy, hogy szeretnék tudni, kik voltak az őseik, ezért úgymond „divatos" lett a családfa felállítása. Természetesen ez nagy türelmet, rengeteg utánjárást igénylő kutatómunka, amelyben az állami anyakönyveken kívül az ügyfélnek szüksége van az egyházi anyakönyvek nyilvántartására is, amelyek pontosságukban és precizitásukban is elődei az állami anyakönywezetésnek. A szekszárdi anyakönyvi kerületben 1895. október 1. után bejegyzett adatok ma már történelmi jelentőségűek. Azok a személyek, akiknek születése, házasságkötése és halálesete először került be az anyakönyvekbe, már nem élő személyek. A születési anyakönyvbe elsőként Simon Takáts Ferenc neve került, aki 1895. október l-jén született. A házassági anyakönyvben 1895. október 22-én Nagy István és Sághi Erzsébet házasulok írták alá a házassági anyakönyvet, a halotti anyakönyvbe 1895. október 1jén Vig János halálesete került bejegyzésre, mindhárom bejegyzést dr. Hirling Ádám anyakönyvvezető látta el és írta alá. A 100 éves állami anyakönyvezés megemlékezésére indult sorozatunk következő részében az anyakönyvi munka sokoldalúságáról, az évtizedek során bekövetkezett változásokról olvashatnak a kedves olvasók. Sas Erzsébet anyakönyvvezető A szerzőnek, SAS ERZSÉBETNEK a Szekszárdi Polgármesteri Hivatal anyakönywezetőjének a magyar állami anyakönyvezés centenáriuma alkalmából Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke eredményes, jó munkájáért, három évtizedes államigazgatási tevékenységéért a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjét adományozta. Bonsai, avagy a liliputi növényvilág Sohasem hittem volna, hogy még a méltóságteljes tölgyfát is le lehet kicsinyíteni nagyaságának töredékére, úgy egy kisebbfajta fikuszméretre. Am a múlt héten a Babits Mihály Művelődési Ház társalgójában tartott bonsaikiállitáson látványosan - azaz bárki által megtekinthetöen - bebizonyosodott, hogy a törpenövény-nevelés művészei nem ismernek lehetetlent. - A bonsai magyarul azt jelenti, hogy edényben nevelt - tudtuk meg a helyszínen tartózkodó Csapó Ferenctől, aki az intézmény bonsaiegyesületének vezetőjeként fogadta az elragadtatott látogatókat. - A szó ugyan japán eredetű, de ez a fajta foglalatosság a közhiedelemmel ellentétben mégsem a felkelő Nap országának, hanem Kínának a találmánya. Az edényben nevelés több ezer éves hagyományra tekinthet vissza, s ebben az esetben nem is csak kertészkedésről, hanem jóval többről, vallásról és filozófiáról van szó, a zen-buddhizmus természetközeliségéről. - Azaz a keleti bölcsesség egységes egészként szemléli az embert és a természetet? - Annyira, hogy a kínai ember szerette volna a saját hajlékának közelében tudni az általa messzemenően tisztelt természet növényeit, azokat is, melyek nagyságuk miatt már kiszorultak kertjéből. így kezdték el edényben nevetni a fákat is, miután rájöttek arra, hogy egy kis cserépben a fa is jóval kisebb lesz a megszokottnál. Európában - ahol érdekes módon nem a kerti, hanem a szobai nevelés terjedt el szinte kizárólagos módon - eleinte gyanakodva figyelték a bonsait, sokan azt hit-, ték, hogy valamiféle különleges kezelésiI valami titok lappang mögötte, de erről szó sincs. - Gyakorlatilag bármelyik növény alkalmas a miniatürizálásra? - Bármelyik fásszárú növény, még a mamutfenyő is, pedig az a világ legnagyobb fája. Megjelelő gondozás után 4050 centiméteresre kicsinyíthető. - Termést is hoznak a bonsai-gyümölcsfák? - Igen, de a termés - ha ezen gyümölcsöt értünk - már minden esetben megközelíti, sőt, eléri az eredeti nagyságot, nyilvánvalóan az „utódok"biztosítása érdekében. A magról kelt növény csak akkor lesz életképes, ha a mag normális, szokásos méretű. - Létezik-e virág bonsai? - Nem, a világon mindenütt a fákat nevelik ilyen formán, legfeljebb Japánban van bambusz- avagy fü-bonsai. De mindent összegezve a lágyszárú növényeknek nincs helyük a bonsai között. - Mi lehet a bonsai nálunk is tapasz-m talható, növekvő népszerűségének a tit-\ ka? - Egyrészt talán még mindig újdonságnak számit nálunk ez afoglalatosság. Másrészt a bonsai egy darab egzotikus természetet jelent otthonunkban: olyan növényi együttest, mellyel foglalkozni, törődni kell, tehát az ember akarva-akaratlan társként kezeli a bonsait. Egy egzotikus liliputi fa