Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-09-17 / 28. szám

14 , szekszárdi VASARNAP 1995. SZEPTEMBER 17. Nem ismeretlen Kővári László a szekszárdi szőlősgazdák körében, hisz maga is foglalkozik a szőlővel, aztán pedig végzettségét tekintve is köze van hozzá - több mint húsz éve szaktanácsadó talajerő-gazdálkodási kérdésekben részt vett a Tolna Megyei Vállalkozói Központ szőlő és bor projektjének a kidolgozásában és a Tolna Megyei Agrárkamara egyik alelnökeként is köze van az említett témához. Meggyőződéssel vallja, hogy a szekszárdi bor jövőjét tekintve a hegyközségeknek fontos szerep jut. Elég, ha csak a területkiválasztásra, a telepítések előtti talaj-előkészítésre, az új telepítések összehangolására, a fajtaválasztékra, a tápanyag-gazdálkodás helyretételére, a művelésmód megválasztására, illetve a fajták tulajdonságai alapján történő terhelésre gondolunk. Ez egyik sem lehet öncélú, hiszen mindig a végterméket, a bort kell szem előtt tartani, annak kell alárendelni mindezt. De tud segíteni a hegyközség a meteorológiai adatgyűjtéssel, .az előrejelzéssel, fajtára, betegségre, kártevőre adaptált növényvédelmi tanácsadással, azért, hogy a termelő jó minőségű alapanyagot tudjon átadni a szőlész-borásznak. Természetesen meg kell teremteni ehhez az érdekeltséget is, amihez a legjobb motiváció az ár. A borkészítéshez sok víz szükséges, de nem a borhoz, hanem az edényhez - mosolyog Kővári László, aztán a tisztaság fontosságára tér át, s arra, hogy ismerni kell a bor úgymond paramétereit: a szeszfokot, a savtartalmat, a pH-ját stb. Sok jó szakember összeállásával képzeli el a pinceszövetkezetet, tevékenységük eredményeként pedig a minőségi bort. Cél a palackozott ital, mert nem hamisítható, megfelelő módon szűrt, megoldható a palackos erjesztés és ez a palackozás már védjegyként is funkcionálhat. A szekszárdi bor imázsát növeli az a tény, hogy ismét használható a bikavér név, csak a hegyközségnek kellene kidolgozni ennek a paramétereit, hogy ne vegyes vörös legyen. Ugyancsak fontos feladat a jövő szempontjából annak az elérése, hogy a körzet feldolgozóinak, illetve termelőinek a tárolókapacitását növeljék a jelenlegi kétszeresére-háromszorosára, mert így a különleges évjáratok minőségét kiemelten lehet kezelni, az ingadozásokat pedig meg lehet oldani. Hátráltató a birtokméret, ugyanis sok a nem árutermelőjobb marketing kellene, meg kell a megfelelő reklámhordozókat találni és a városi kereskedőket érdekeltté kellene tenni abban, hogy árulják a szekszárdi bort. A kertbarátkör, a borút program, a bor és kultúra alapítvány, a mezőgazdasági kombinát, a mezőgazdasági szövetkezet, az Aliscavin segít, most már a sörhöz viszonyítva árán is kezelik a bort, aminek az említett lépésekre alapozva van jövője. -élHírnevet kell szerezni a szekszárdi bornak! Eredmény egy-két éven belül A napokban tartotta alakuló ülését a Szekszárdi Hegyközség. A szervezet előkészítő bizottságának elnökét. Mészáros Pált, a hegyközség hasznáról kérdeztük. - A megalakult szervezet cé|ja a szőlőművelés érdekeinek előmozdítása, a bortermelés színvonalának emelése, termékei piacképességének javítása, v alamint a korszerű származás- és minőségvédelem meghonosítása. Az Európához való csaUakozáshoz feltétlenül szükséges egy olyan szervezet, mely összefogja a gazdák érdekeit - Milyen hasznát látják majd a termelők e szervezetnek? - Inkább hosszú távon jelentkezik a haszon. Jelen pillanatban, a megalakulás után csak kötelezettségeik lesznek a gazdáknak. Tagdíjat kell fizetni és igen szigorú szabályokat kell betartani. Nyilván, hogy egy olyan rendszer után, amikor minden értelemben szabad volt a borkészítés minden módja, ez kötöttséget és bizonyos áldozatvállalást jelent. A gazdák részéről a bizalmat megkaptuk, hiszen a szekszárdi hegyközségnek már több mint hatszáz termelő és felvásárló a tagja. - Nem nagy teher-e a gazdák számára egy újabb szervezet „eltartása"? - Úgy gondolom, hogy nem, hiszen minimális anyagi hozzájárulást kérünk a gazdáktól. Szeretnénk, hogy a hegyközségi szervezeten keresztül jobban, magasabb értéken tudják éltékesíteni a szekszárdi gazdák boraikat Ennek megfelelően csak azok látják m^jd a hegyközség hasznát, akik részt is vesznek a szervezet munkájában. Azt hiszem, hogy a becsületes termelők érdekeit védik a hegyközségi előírások. A bornak megfelelő hírnevet kell szerezni. - Milyen kötöttséget jelent? - A szőlőművelés és a borkészítés pontosan le van szabályozva a hegyközségi törvényben. Például aki nem műveli meg teriiletét, arra bírságot szabhatnak ki, esetleg a költségére, helyette teszik rendbe a szőlőt Egyéb más esetben is eljárhat, hasonlóan, mint egy önkormányzat - Mikor látják majd hasznát a hegyközségnek a szőlőtermelők? - Szerintem egy-két év múlva lehet az eredményekre számítani. A hegyközség megalakulása az első lépcsője annak a folyamatnak, melynek hasznát maguk a gazdák érzik m<yd. Garay Előd Egészséges szőlő, tisztaság és megfelelő hordókezelés A minőségről Tatán nem túlzás azt állítani, hogy id. Töttős Pál közismert személyiség Szekszárdon. Szülei és nagyszülei is nagy szőlősgazdák voltak, a szőlőmüvelés és a borkészítés mesterségét édesapjától teste el. Az egyetemen az állattenyésztéstan mellett növénytermesztést is tanult, így az elmélet és a gyakorlat ötvözése segítette abban, hogy Szekszárd egyik neves bortermelője legyen. Öt kérdeztük a régi idők szőlőműveléséről. - A peronoszpóra elten nem kellett védekezni a szőlőkben, hiszen ez a betegség nagy ritkán fordult elő. Főként a lisztharmat ellen permeteztünk, akkor még igen egyszerű szerekkel. Szekszárd jellemző szőlőfajtája a kadarka volt, mely világhírűvé tette e tájat. Az a vörösbor is, amit Liszt Ferenc rendszeresen a pápa asztalára hordott, kadarka volt. Ezenkívül a szekszárdi dombokon a szlankát, és a fehér szőlők közül az illatos olaszrizlinget találhattuk meg a leggyakrabban. Más szőlőfajták kisebb arányban voltak jelen. Ez az arány húsz évvel ezelőtt változott meg, ekkor ugyanis elkezdték telepíteni a kordonos típusú szőlőket. Elteijedt a Sopronból származó kékfrankos, valamint a merlot és a cabemet. - Milyen volt akkor az értékesítés? - Nos, ezt az állami felvásárlás jellemezte. Nem kellett a gazdáknak gondoskodni az eladásról. Itt a probléma az volt, hogy a felvásárló egyeduralkodó volt a piacon. Egy pozitív példa: 1958ban 25 hektoliter vörösbort adtam el. Ezt az utolsó cseppig a brüszszeli világkiállításra szállították ki és ott a látogatók fogyasztották. Annyira ízlett nekik, hogy nem tudták az igényeket kielégíteni, így további 20 hektolitert vásárolt tőlem az állam. Az bizonyos, hogy - mint azt dr. Heller Farkas, egy igen nagy tudású professzorom mondta - „gazdaság csak ott van, ahol gazda is van, és az állam nagyon rossz gazdának minősül". - Mekkorák voltak a földterületek, hogy művelték azokat? - Általában az volt az íratlan szabály -amely ma isjellemzi ezt a borvidéket -, hogy csak az számít igazi szekszárdinak, akinek valamekkora szőlőterülete van. A kisebb parcellák a néhány száz négyszögölnél kezdődtek. A nagyobb szőlősgazdák több hektár, kizárólag hagyományos telepítésű szőlővel bírtak. A megművelés igazodott az úgynevezett gyalogszőlőhöz. Kézzel, gyakran véres verejtékes munkával. A nagyobb szőlősgazdák munkáját azonban sokszor segítette a vincellér, aki természetben kapta fizetségét. - Ón szerint mi a jó borkészítés titka? - A bornak mindig jó minőségű és egészséges szőlőből kell készülnie, ügyelni kell a tisztaságra, és a harmadik legfontosabb a hordókezelés, mert ha akármilyen jó szőlőt termelnek a gazdák a rossz hordókezelés mellett jó boruk soha nem lesz. Garay Előd Tettek a kadarkáéit Mi más juthatna a szekszárdi embernek - az irodalmat kedvelőnek - ilyenkor szeptember közepén eszébe, mint Babits Mihály Szüret előtt című verse? A költő és bor kedves városában nem nehéz idézni a sorokat, mert a szőlőhegyi látvány miatt kicsit magunk is költővé válunk. Nem véletlen, hiszen a szépség fogva tart. „Sötétzöld színű és tömött a tő, / egy-egy vörös levéllel néha tarka; / édesen lankad, érve csüggedő, / kékes fürtjével a nemes kadarka. / Oly mézes-forró s drágán töppedő, / mint szenvedélyes szerető vad ajka; / s várakozásban ég a hegytető, / s mosolyog a Nap, a lángtejű dajka." És mi más juthatna a szekszárdi embernek - a vers mellett/helyett a szőlőt is kedvelőnek - ilyenkor szeptember közepén eszébe, mint amiről a város egykoron elhíresült, s ha nem a kadarka? Volt is, van is - mondja Módos Ernő, az Aliscavin Rt. ügyvezető igazgatója, - öt évvel ezelőtt alakítc^k ki az Aliscavin egy 10,5 hektáros törzsültetvényt^n az 43 gazda tulajdonában van. Olyan génbázis ez, ami nemes és fűszeres kadarkából tudja biztosítani a szaporítóanyagot a szekszárdi borvidéknek. Hála istennek, a magángazdaságokban nem vágták ki a kadarkát - hangsúlyozza Módos Ernő -, és ha megfelelő feltételeket teremtünk, akkor nem is vágják ki. Ehhez egy lépés volt, hogy kiemeltük a közepes árfekvésből és most a cabernethez, a merlothoz, valamint a sauvignonhoz igazítottuk az árát, ami 35-40 forint kilónként. A cél ezzel is a nagy volumenben való megjelenés biztosítása. Megjelenés? Általában ez szekszárdi probléma, ugyanis a megyeszékhely üzletei képtelenek arra, hogy csökkentett mennyiségben - négy-ötféle szekszárdi borról van szó - vásároljanak és kirakjanak néhány palackkal. A Villányi Szőlő-Bor Kft., valamint a budafoki Promontorvin Rt. szervezésének eredményeként lehet egy-két fajtát látni a megyeszékhely üzleteiben - mondja Módos Ernő -, s hogy többet, hazait miért nem, azt a boltvezetőktől kellene megkérdezni. Mondják, hölgyeim, uraim! Miért? - ékes