Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-09-17 / 28. szám

1995. SZEPTEMBER 17. 15 Inteijú Kemp Zsuzsával A bor és a szerelem dalnoka A régi, nehéz időknek akadtak gyönyörű pillanatai. Élt egy ember a Krisztus előtti VI. században, aki elutasította a haragot, a sötét hatalomvágyat, a hadi dicsőséget. Bizony annak idején is tűntek el és születtek birodalmak a vérontás jegyében és uralkodtak mindenható türannoszok az igaz bölcsességet adó tájakat leigázva. A pillanat örömében megmártózó ember, Anakreón a gyönyör italáról, a borról énekelt, pedig el kellett menekülnie az öldöklő perzsák elől. Ő nem volt vakmerő - Abdéránál, az ütközetben még a pajzsát is eldobta -, csupán esendő volt, mint oly sokan. így történt aztán, hogy Athénben fényes dalai az erőszak helyett a szerelmet, a méreg helyett a bort zengték. Eképpen gondoljunk egy pohár bor mellett a pusztítás helyett az örömre, a napsütötte dombok alján a régi görögökre, s ha hangolunk, a szép szavú Anakreónra! Őrá, aki mai borkultúránk egyik ősi forrása. GACSÁLYI JÓZSEF ANAKREÓN: BORDAL Nosza rajta! Mégse zúgva, dübörögve és dobogva, sivitozva, mint a szittya, csak igyunk mi móddai-okkal, vigadozva szép dalokkal. (Devecseri Gábor ford.) A REGGELI Gyere, gyermek, add a korsót, hadd iszom ki egyhuzamban; bele tíz pohár vizet tölts, bele öt pohárnyi bort önts, hogy az illemet ne sértsem, csak örömmel iddogáljak. Megvirradva, a reggelim egy kis gyönge kalács volt, ittam nagy kupa bort is, és lantom pengetem én most, halk hangon neki szól dalom, édes, szép szeretömnek. (Gacsályi Józsefford.) GYŰLÖLÖM Gyűlölöm azt, aki telt kupa mellett bort iszogatván háborút emleget és lélekölő viadalt. S kedvelem azt, aki bölcs és Aphrodité meg a Múzsák szép adományairól zengve szeretni tanít. (Radnót

i Miklós ford.) - Mikor és hogyan kerül kapcsolatba egy képzőművész a szekszárdi borrenddel? - Az Aliscavinnel való kapcsolatom 1987-ben kezdődött. Ez az év volt a szőlő és a bor nemzetközi éve. Rómában, egy világtalálkozón azt az érmet is bemutatták, amit erre a rendezvényre készítettem. Úgy hiszem, a szekszárdi borrend nagy dicsősége, hogy ezen a találkozón megnyerte a szőlő és a bor városa címet. - Mit ábrázol ez az érme, ami azóta a borrend jelképe lett? - Az egyik felén félkörben a felirat: ^Ba szőlő és a bor nemzetközi éve ^^987.". Középen a szekszárdi domboldalakat ábrázolja a szőlő motívummal. A másik oldalán Probus római császár arcképe látható, aki meghonosította Pannóniában a szőlőt. - A borrend megrendelésére egy különösen szép tárgyat formázott meg. Mit ábrázol és mi a rendeltetése? - Római kori szarkofág mintájára készülő ajándéktartó. Ebbe minőségi palackozott borok kerülnek. A szarkofág két külső szélét szőlőfürt és inda motívumok díszítik, utalva a belső tartalomra. - Mit érzett, amikor megtudta, hogy a Nagy Tanács szavazata alapján borrendi lovaggá ütik önt? Természetesen csak azután, hogy kiállta a három próbát. - Két héttel előbb tudtam meg a hírt és madarat lehetett volna fogatni velem. Olyan boldog voltam, hogy mindenkinek, akivel csak találkoztam ez alatt a két hét alatt, azonnal elújságoltam. Úgy érzem ma is, hogy képzőművész munkámban ez egy olyan állomás •

és elismerés, amiért érdemes volt ezt a nem könnyű utat megtenni. - Mondana valamit erről a nem könnyű útról? - Egyszerre jelentkeztem az Iparművészeti Főiskolára és a bölcsészkarra. Az utóbbira vettek fel és azt végeztem el. Salgótarjáni lévén úgy kerültem Szekszárdra, hogy egyetemi éveim alatt megismerkedtem férjemmel, Leposa Dezsővel, akinek - matematikus lévén - kitűnő állást ajánlottak a szekszárdi kórház számítógépközpontjában. Ez 1974-ben volt, akkor lakást kaptunk és megszületett Balázs fiunk. Zsófia lányunk rá két évre. A gyerekek születése után az első munkahelyem a Palánki Rehabilitációs Intézet volt, ahol pedagógusként dolgoztam. Nagyon érdekes és izgalmas munka volt. - A képzőművészet hogyan kapcsolódott akkori életéhez? - Folyamatosan foglalkoztam festéssel, 18 éves korom óta. Egy idő után otthagytam a palánki munkahelyemet, hogy kitanuljam a fazekas szakmát ami sokkal nehezebben ment, mint gondoltam -, amit eszköznek tekintettem, hogy a további terveimet megvalósíthassam. Állás nélkül voltam, a kísérletezgetéseket, azt, hogy kényszer nélkül próbálkozhassam, akkor és ma is, kimondottan a segítő, megértő családi hátteremnek köszönhetem. - Azóta sok kiállítás, tárlat fémjelzi Kemp Zsuzsa alkotói munkáját. Felsorolna belőlük néhányat? - Szekszárdon 1986-ban állítottam ki először. Salgótarjánban 1987-ben. Majd egy közös kiállítás következett 1989-ben a főiskolán, az Art Kontakt. Ismert és kiváló művészekkel együtt állíthattam ki, közülük talán kettőt megemlítenék, Bakó László szobrászművész, Hájas Ferenc grafikus. Az elmúlt két évben több külföldi kiállításon is megmutathattam magam. - Műhelyében a kisplasztikáktól a festményekig, a modern használati tárgyaktól az igényes kerámiákig szinte minden megtalálható. Hogy alakult a kapcsolata a borrenddel, ahová három évvel ezelőtt lépett be? - Minden évben részt veszek a nagyszerű hangulatú borászbálon, ahol szorítok az újonnan avatott tagoknak, s kerámiákból készült tombolatárgyakat ajándékozok a bálozóknak. Az évek során egyre jobb barátságba kerülök a lovagrend idősebb tagjaival és egyre inkább látom, mekkora tudás, szakértelem és munka áll annak szolgálatában, hogy a szekszárdi borok kiváló minősége megmaradjon. -Ez évjanuárjában berlini kiállítására, úgy tudom, nemcsak a kerámiákat vitte magával. - Az Aliscavin Rt. kiváló palackozott vörösborokkal szponzorálta a kiállításomat, s jó szívvel mondhatom, hogy a szekszárdi borok legalább olyan sikereket arattak, mint a kerámiák. - A hétköznapi életben milyen a kapcsolata a lovagtársaival? - Baráti köröm és kollégáim körében nem mulasztom el, hogy ittjártukkor megismertessem okét a legfinomabb szekszárdi borokkal. Éppen néhány hete keramikus kollégáimmal Horváth Józsi bácsi tanyáján töltöttünk felejthetetlen órákat. - Akinek ily sok a kötődése a szekszárdi borhoz, művel-e szőlőt? - Bár lovaggá avatásomkor esküt tettem, hogy szőlőmet becsülettel művelem, plántálom, ha úgy hozta is a sors, hogy szőlőm nincsen, boraink jó hírét, becsületét amerre csak járok, itthon és külföldön hirdetem. SAS ERZSÉBET Fotó: ÓTÓS RÉKA A lovagi próba egy pillanata