Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-06-25 / 24. szám

1995. JÚNIUS 25. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 3 Kevesebb, mint tíz évet ért megFusz György és Kiss Ildikó alkotóházaspár díszkútja a Liszt Ferenc téren. Jó! emlékszünk rá, amikor 1986 tavaszán átadták és minden órában várták az arrajárók, hogy felcsendüljön a zene, jó volt elidőzni a közelében, a csobogó vizet figyelni. Aztán először elnémult, majd évek múltán a víz tünt el, letörtek darabok a kútból, a végső ítéletet az a vandál ember mondta ki, aki a már elkerített alkotás tartóelemeit is megrongálta. Ezután lebontásra ítéltetett és mintegy újra kellett volna készíteni a díszkutat. Fusz Györgyöt ma sem hagyják érintetlenül a történtek: „Tíz év eltelt, én is másként gondolom..." Ahol az élet része a művészet c . ^k-Jzerettük a kutat és sajnáljuk. ^•\nnak idején is felajánlásból, az anyagár töredékéért készítettük el, hiszen egy Szekszárdon élő embernek nem mindegy, hogy a munkáját láthatja saját városában. Már két éve szó volt arról, hogy fel kell újítani a szétrombolt kutat, idén elkülönítette a szekszárdi közgyűlés a pénzt és mellé lehetett tenni a Képző és Iparművészeti Lektorátus pályázati összegét, 250 ezer forintot. Ez a maximum, amit új munka elkészítése esetén nyújt a lektorátus támogatásként. - Az összeg, gondolom egyfajta szakmai elismerést is jelent. - Természetesen zsűrizésre került a terv, 2 millió forintra értékelték az alkotást. Ennyi pénzt nem lehet itt előteremteni, így a szerződésben is megerősítettem a város vezetőinek: ezért az összegért mindenképpen el* ^cészítem az új kutat, jóllehet csupán ^Pq bronzöntésre elegendő. Bízom abban, hogy a városlakóknak legalább annyira szívügyük lesz, mint nekem. - Jellemzően mai magyar tünet, hogy rögtön a pénzzel kezdtük, pedig legalább ennyirefontos, hogy mire vállalkozik, milyen kutat álmodott meg? - Az eltelt tíz év alatt én is másként gondolkozom, sok mindent másként csinálok. Ezt a változást tükrözi az új alkotás. Ez egy kő alapzaton álló masszív, életnagyságú bronz plasztika, körülötte vastag vízfüggöny. A figura már végleges a fejemben, de jó néhány szerkezeti megoldásban, részletkérdésben még változtatok. Például nem döntöttem el, milyen legyen az alap, honnan folyjon ki a víz... - Befolyásolja, ötleteket adhat a római tartózkodása? Talán nem árulunk el titkot, egy hónapot töltött az „örök városban " és a hét végén újabb hónapra indul vissza... - A Római Magyar Akadémia művészeti ösztöndíjával tölthetek két hónapot Rómában, ezt nem munkára nyertem el, hanem szakmai tapasztalatszerzésre, töltődni nagyszerű lehetőség. Egy hónap arra volt elég, hogy végigjárjam a nevezetes helyeket, tereket, épületeket. Szó szerint jártam, mert gyalog mentem mindenhová, úgyhogy egyegy napi program túrával is felért. Valóban láttam használható, gyakorlatba is átültethető ötletet, de inkább Róma egésze fogott meg. A kultúrát, a művészetet úgy használják, ahogyan kellene. Mindennapos, az élet része, ettől ilyen izgalmas a modern olasz művészet is. A főiskolán művészettörténetet tanítok, sok mindent láttam most eredetiben. Egyre jobban izgat a középkor, a kora keresztény művészet. - Érdekes összehasonlítási alapot jelenthet ez az élmény a korábbi svájci benyomásokkal. Mintha meleg és hideg találkozna egy helvütt... Mit gondol erről? - Egy svájci kisvárosban, Bielben volt'alkalmam a tavalyi év második felében féléves ösztöndíjat eltölteni ami alkotói lehetőség volt, ottani bemutatkozással, kiállítással. Talán azért, mert francia területen voltam, ezt a hideg országot, ridegnek tartott nációt nagyon emberközelinek ismertem' meg. Nyugalom, tisztaság, rendezettség, szemben Róma lüktető forgalmával, zsúfoltságával. Mégis ugyanaz a minőség. Az építészet, a kultúra az élet szerves része. Fontosak az emberi kapcsolatok, fontos az, hogy leüljenek az ismerősök egy pohár sör mellett, beszélgessenek, meghallgassák egymást, és ne a tévé előtt a fotelben igyák meg ugyanezt. Törzshelye van mindenkinek és még beszélgetnek az emberek. A problémák itthon vannak. - Igen, nemcsak az emberi kapcsolatokban, de a gazdasági, finanszírozási területen is. Hazatérve biztosan nekilát a díszkút elkészítéséhez és mellette a pénzgyüjtéshez... - Ötlet szirttjén él még az elképzelés, hogy nem egyszerű támogatókat keresek, olyan sokan teszik ezt manapság, hanem valamit szeretnék viszonozni is ezeknek a mecénásoknak. Gondoltam, hogy kisebb méretű kerámia, vagy bronz plasztikát kapnának a nagyobb támogatók, a kút kicsinyített mását. Az is fontos dolog, hogy a Víz'-Part alapítványon keresztül célirányosan mozoghatna a támogatási összeg, valóban láthatná bárki a felajánlott pénz gondos kezelését. - A részletekről ezek szerint később számolhatunk be, addig is jó utat a csodálatos Rómába! Takács Zsuzsa fotó: kafl Eltűnt „a Tudás Fája" Egy évvel ezelíítl a tanévzáró ünnepségen Dávid O. Trotter, a Holnap Iskolája Alapítvány elnöke a szekszárdi diákoknak egy kis fát ajándékozott e szavak kísérelt hun: „Úgy nöjjetek, erősödjelek a tudásban, szeretetben és hilben, mint ez a fácska!" A gyerekek nevelték, gondozták a fát. Amikor cserepéi kinőtte, egy kék hordóba ültették, amelyen ott állt a felirat: „Scool of Tomorrow". Télen az épületben tartották. figyelték fejlődését. A jó idő beköszöntével a félárnyékos udvarra vitték, s gyakran kitették „napozni" az iskola elé. Egyszer azonban hiába akarták behozni. A gránátalmafa eltűnt. Lehet, hogy csak gondjába vette valaki, még csodálkozva is, hogy így sorsára bízták. Talán már virágaiban is gyönyörködhet. A tanévzárón azonban, amikor az iskola diákjai elmúlt évi eredményeikről adtak számot, nagyon hiányzott az iskola jelképévé vált kis csemete. - nj -