Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-06-25 / 24. szám

4 SZEKSZÁRDI I 1995. JÚNIUS 25. Szekszárdi történetek Régi bajok Csendes sztrájk. A szekszárdi piac megrendszabátyozása következtében az elárusítók, kik jogsérelemnek tartják, hogy a tojást, zöldséget, stb. meghatározott árban tartoznak adni, maguk között arra a megállapodásra jutottak, hogy áruikat nem hozzák piacra: Ennek következtében a tojás, zöldbab, borsó nagyon megritkult a szekszárdi piacon. Ez azonban ne igen aggassza se a vevőközönséget, se a hatóságot. Az ármegállapításhoz szigorúan ragaszkodni kell és biztosra vehető, hogy a piaci elárusítók csendes sztrájkja hamarosan véget ér, mert a tojást, zöldséget el kell adni, mert különben megromlik, hasznavehetetlenné válik. * Nincs fa. A sok "nincs" között nemsokára érzékenyen fogja sújtani Szekszárdot a fahiány. Már most sem lehet kapni egy árva szilánkot a fakereskedésekben, s azok is akik eleve gondoskodtak faszükségletükről a szálkai és más közeli erdőkben, a nagy fogathiány miatt képtelenek a fáikat behozatni, mivel ölenként csekély huszonnégy koronát követelnek az eddigi tiz-tizenegy korona helyett. Már most jó lenne a város faszükségletéről hatóságilaggondoskodni. Nem lehet tűrni, hogy ezen a téren is kiuzsorázzák a lakosságot. Van az államnak elég erdeje, hozasson a város pár száz ölet, ezenkívül - a sürgős aratási munkák elvégeztével - rendszabályozza meg az uzsorás fuvarosokat. * Rézgálichiány. Az egész megye területéről jönnek a folyamodványok, hogy a szőlőtulajdonosok láttassanak el a második permetezéshez szükséges rézgáliccal. Ez a kívánság a legjogosultabb, de sajnos nem lehet tudni, hogy az államnak van-e még rendelkezésére requirált rézgálic? Egyes üzletekben már kapható nem requirált rézgálic, természetesen kilónként háromkoronás árban. Minthogy Szekszárdon még van itt-ott egy kis termésre kilátás, felhívjuk a polgármester figyelmét, hogy sürgősen tegye meg a lépéseket az irányban, hogy Szekszárd, ha lehetséges kapjon rézgálicot. (1915.) * Hamarabb szabadulnak fel a tanoncok. A behívások során most sorra került tizennyolc éves ifjak között számos tanonc van, kik iparossegédi felszabadulásukat még nem nyerték el. Minthogy ezekre nézve rendkívül nagy hátrányokkal járna bevonulásuk, amennyiben a bevonulással tanoncszerződésük megszűnne az illető szakmában, a bevonulásig eltöltött idő kárbavész, az iparos szakszervezeti tanács előterjesztésére a kereskedelmi miniszter ki fogja mondani, hogy az iparhatóságok, illetve ipartestületek mindazokat az iparostanoncokat, akik tanoncidejük egyharmadát már letöltötték, most szabadítsák fel. (1915.) _ )ük

e _ A főváros nem az ország Egy kedves hölgy Albionból Jött, látott és győzött Sarah Rowland Jones, a budapesti brit nagykövetség első titkára, aki politikai és gazdasági ügyekkel foglalkozik, csinos, szemüveges, kissé őszülő, közvetlen, tájékozott, jó humorérzékkel megáldott walesi és a héten járt Szekszárdon. Azt is a városházán mondta el Kocsis Imre Antal polgármester köszöntője után, hogy ismerkedni jött a tolnai megyeszékhelyre, hisz jól tudja, a főváros nem az ország. Nemcsak a hivatalos politika szintjén kívánják megismerni hazánkat, hanem közvetlenül is, ezért jó alkalom erre ez a látogatás. Az első titkár bevezetőjében arról szólt, hogy Nagy-Britannia támogatja az Európai Unióhoz való csatlakozási törekvésünket, majd Csáki Béla alpolgármestert hallgatta meg, aki az oktatási rendszer eredményeit, gondjait tárta elé. Nem késett a vendég kérdése: a tájékoztató után azonnal azt tudakolta, milyen hatással van a kultúrára és az oktatásra a Bokros-csomag. A válaszban a polgárok által már ismert, megváltozott központi támogatások, létszámleépítések szerepeltek. Fodor Miklós alpolgármestertől arról érdeklődött ezután, hogy kik vettek részt a privatizációban, jelen van-e és rhilyen mértékben Szekszárdon a brit tőke, támogatja-e az önkormányzat és hogyan a külföldi befektetőket, illetve a hazai bortermelőket. A kielégítő válasz utolsó gondolatköréhez, a borhoz, Kocsis Imre Antal fűzött kiegészítést, mondván, megvan a nagyüzem, a kisüzem, de hiányzik a középső szint, vele a marketing, valamint a pinceszövetkezet is. A szakmai részt megszakítva nyilatkozott a Szekszárdi Vasárnapnak is Sarah Rowland Jones, aki elmondta, 1992. szeptemberében érkezett Budapestre, de előtte tanult magyarul Londonban, ugyanis a diplomáciai szolgálat tagjainak nagyon fontos az illető ország nyelvének ismerete, mivel úgy sokkal könnyebb tárgyalni, jobb a megértés - tolmács nélkül is. Lehetetlen nyelv a magyar - nevette el magát -, nehéz volt megtanulni. Arabul is beszélek kicsit, de az könnyebb. Egyébként a nagykövetségen majdnem minden szakember jól beszél magyarul - mosolygott, majd munkatársunk kérdésére válaszolt. - A napokban járt önöknél a magyar ipari miniszter és angol kollégájával találkozott többek között. Az erről szóló híradások azt emelték ki, Anglia érdeklődik a magyarországi privatizáció iránt, másrészt pedig jelentős terepe az önök országa a mi exportunknak. Mostani szekszárdi látogatásának mikor él-^^ vezhetjük a hasznát mindketten? ^B - Bár a gazdasági osztályon dolgozom, de tudom, a kereskedelmi osztály nagyon energikus, támogatja a két ország kapcsolatát, mi próbáljuk erősíteni a befektetéseket. Ismereteink szerint a magyar oktatási rendszer nagyon jó, a termelést nézve pedig az mondhatom, ha valaki exportálni akar, akkor állandó jó minőség kell ahhoz. A brit kormány különösen szeretné segíteni a magyar privatizációt a közszolgáltatások terén. A szekszárdi tapasztalataimról majd a követségen referálok, és várhatóan haszna is lesz mindkét félnek. Ezek mellett pedig kíváncsi voltam az önök városára is. Nos ez a kíváncsiság kielégíttetett, hiszen megnézte a vendég a várost, a kereskedelmi szakközépiskolát, az Aranyfíirt Mezőgazdasági Szövetkezetet és a mezőgazdasági rt.-t is. V. 3i fotó: -ka-j^ M, lint tudjuk, van közrend és közbiztonság. Mégpedig megfelelő. Az utóbbi években sok a bűncselekmény, az utcai rablásoktól kezdve a betörésekig, sőt ha a lakás tulajdonosa otthon van, megölik, kegyetlenül agyonverik, mielőtt az értékeket összeszednék, vagyis az a bizonyos közrend és közbiztonság már nem is annyira jó. Ha pedig csak a közrendet nézzük, például Szekszárdon, ahol egyébként általában nem olyan súlyos a helyzet, mint sok más, nagyobb városban, nem olyan mértékű a bűnügyi fertőzöttség, nos, Szekszárdon a közrend gyakorta elviselhetetlen, legalábbis a városközpontban. Ehhez le kell szögeznünk, hogy a közrendet, a köznyugalmat nem csak rablásokkal lehet megsérteni, tönkretenni, hanem súlyosan garázda „szórakozással" is. Például az olyan bandák, amelyek a Művészetek Háza és a Babits művelődési ház közötti téren, a lakóház ablakai alatt ordítoznak egész éjjel, ittasan, mert a közelben hozzájutnak italhoz, tehát akik ezt művelik, minden korábbi kérés ellenére, azok egyszerűen lehetetlenné teszik 5060, vagy - nyáron a nyitott ablakok miatt - még ennél is több ember pihenését, alvását. De a városközpontban más helyeken is, főként a Tambov presszó környékén, a nagy téren, hasonló lármától szenvednek, ott már sok százan, a különbség csak az, hogy az éjjeli ordítozásokat irtózatos erejű motorberregés váltja fel időnként, vagy egy-egy kismotor éles, ezért kibírhatatlan hangja. Az elkövetők, tehát a garázdasággal „alaposan gyanúsítható" fiatalemberek - hétköznapi megfogalmazásban: azok a szemétládák - persze mindig biztosak lehetnek benne, hogy megússzák büntetlenül. (gemenci)