Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-06-25 / 24. szám

4 SZEKSZÁRDI I 1995. JÚNIUS 25. Szekszárdi történetek Régi bajok Csendes sztrájk. A szekszárdi piac megrendszabátyozása követ­keztében az elárusítók, kik jogsére­lemnek tartják, hogy a tojást, zöld­séget, stb. meghatározott árban tar­toznak adni, maguk között arra a megállapodásra jutottak, hogy áruikat nem hozzák piacra: Ennek következtében a tojás, zöldbab, borsó nagyon megritkult a szek­szárdi piacon. Ez azonban ne igen aggassza se a vevőközönséget, se a hatóságot. Az ármegállapításhoz szigorúan ragaszkodni kell és biz­tosra vehető, hogy a piaci elárusítók csendes sztrájkja hamarosan véget ér, mert a tojást, zöldséget el kell adni, mert különben megromlik, hasznavehetetlenné válik. * Nincs fa. A sok "nincs" között nemsokára érzékenyen fogja sújta­ni Szekszárdot a fahiány. Már most sem lehet kapni egy árva szilánkot a fakereskedésekben, s azok is akik eleve gondoskodtak faszükségle­tükről a szálkai és más közeli er­dőkben, a nagy fogathiány miatt képtelenek a fáikat behozatni, mi­vel ölenként csekély huszonnégy ko­ronát követelnek az eddigi tiz-tizen­egy korona helyett. Már most jó len­ne a város faszükségletéről hatósá­gilaggondoskodni. Nem lehet tűrni, hogy ezen a téren is kiuzsorázzák a lakosságot. Van az államnak elég erdeje, hozasson a város pár száz ölet, ezenkívül - a sürgős aratási munkák elvégeztével - rendszabá­lyozza meg az uzsorás fuvarosokat. * Rézgálichiány. Az egész megye területéről jönnek a folyamodvá­nyok, hogy a szőlőtulajdonosok lát­tassanak el a második permetezés­hez szükséges rézgáliccal. Ez a kí­vánság a legjogosultabb, de sajnos nem lehet tudni, hogy az államnak van-e még rendelkezésére requirált rézgálic? Egyes üzletekben már kapható nem requirált rézgálic, ter­mészetesen kilónként háromkoro­nás árban. Minthogy Szekszárdon még van itt-ott egy kis termésre kilá­tás, felhívjuk a polgármester figyel­mét, hogy sürgősen tegye meg a lé­péseket az irányban, hogy Szek­szárd, ha lehetséges kapjon rézgá­licot. (1915.) * Hamarabb szabadulnak fel a ta­noncok. A behívások során most sor­ra került tizennyolc éves ifjak között számos tanonc van, kik iparossegédi felszabadulásukat még nem nyerték el. Minthogy ezekre nézve rendkívül nagy hátrányokkal járna bevonulá­suk, amennyiben a bevonulással ta­noncszerződésük megszűnne az illető szakmában, a bevonulásig eltöltött idő kárbavész, az iparos szakszerve­zeti tanács előterjesztésére a kereske­delmi miniszter ki fogja mondani, hogy az iparhatóságok, illetve ipar­testületek mindazokat az iparosta­noncokat, akik tanoncidejük egyhar­madát már letöltötték, most szaba­dítsák fel. (1915.) _ )ük e _ A főváros nem az ország Egy kedves hölgy Albionból Jött, látott és győzött Sarah Rowland Jones, a budapesti brit nagykö­vetség első titkára, aki politikai és gazdasági ügyekkel foglalkozik, csi­nos, szemüveges, kissé őszülő, közvetlen, tájéko­zott, jó humorérzékkel megáldott walesi és a hé­ten járt Szekszárdon. Azt is a városházán mondta el Ko­csis Imre Antal polgármester köszön­tője után, hogy ismerkedni jött a tolnai megyeszékhelyre, hisz jól tudja, a fővá­ros nem az ország. Nemcsak a hivata­los politika szintjén kívánják megis­merni hazánkat, hanem közvetlenül is, ezért jó alkalom erre ez a látogatás. Az első titkár bevezetőjében arról szólt, hogy Nagy-Britannia támogatja az Európai Unióhoz való csatlakozási tö­rekvésünket, majd Csáki Béla alpolgár­mestert hallgatta meg, aki az oktatási rendszer eredményeit, gondjait tárta elé. Nem késett a vendég kérdése: a tá­jékoztató után azonnal azt tudakolta, milyen hatással van a kultúrára és az oktatásra a Bokros-csomag. A válasz­ban a polgárok által már ismert, meg­változott központi támogatások, lét­számleépítések szerepeltek. Fodor Miklós alpolgármestertől arról érdek­lődött ezután, hogy kik vettek részt a privatizációban, jelen van-e és rhilyen mértékben Szekszárdon a brit tőke, tá­mogatja-e az önkormányzat és hogyan a külföldi befektetőket, illetve a hazai bortermelőket. A kielégítő válasz utol­só gondolatköréhez, a borhoz, Kocsis Imre Antal fűzött kiegészítést, mond­ván, megvan a nagyüzem, a kisüzem, de hiányzik a középső szint, vele a mar­keting, valamint a pinceszövetkezet is. A szakmai részt megszakítva nyilat­kozott a Szekszárdi Vasárnapnak is Sa­rah Rowland Jones, aki elmondta, 1992. szeptemberében érkezett Buda­pestre, de előtte tanult magyarul Lon­donban, ugyanis a diplomáciai szolgá­lat tagjainak nagyon fontos az illető or­szág nyelvének ismerete, mivel úgy sokkal könnyebb tárgyalni, jobb a meg­értés - tolmács nélkül is. Lehetetlen nyelv a magyar - nevette el magát -, ne­héz volt megtanulni. Arabul is beszé­lek kicsit, de az könnyebb. Egyébként a nagykövetségen majdnem minden szakember jól beszél magyarul - mo­solygott, majd munkatársunk kérdésé­re válaszolt. - A napokban járt önöknél a magyar ipari miniszter és angol kollégájával ta­lálkozott többek között. Az erről szóló híradások azt emelték ki, Anglia érdek­lődik a magyarországi privatizáció iránt, másrészt pedig jelentős terepe az önök országa a mi exportunknak. Mos­tani szekszárdi látogatásának mikor él-^^ vezhetjük a hasznát mindketten? ^B - Bár a gazdasági osztályon dolgo­zom, de tudom, a kereskedelmi osztály nagyon energikus, támogatja a két or­szág kapcsolatát, mi próbáljuk erősíte­ni a befektetéseket. Ismereteink sze­rint a magyar oktatási rendszer nagyon jó, a termelést nézve pedig az mondha­tom, ha valaki exportálni akar, akkor ál­landó jó minőség kell ahhoz. A brit kormány különösen szeretné segíteni a magyar privatizációt a közszolgáltatá­sok terén. A szekszárdi tapasztalataim­ról majd a követségen referálok, és vár­hatóan haszna is lesz mindkét félnek. Ezek mellett pedig kíváncsi voltam az önök városára is. Nos ez a kíváncsiság kielégíttetett, hiszen megnézte a vendég a várost, a kereskedelmi szakközépiskolát, az Aranyfíirt Mezőgazdasági Szövetkeze­tet és a mezőgazdasági rt.-t is. V. 3i fotó: -ka-j^ M, lint tudjuk, van közrend és közbiztonság. Mégpedig megfele­lő. Az utóbbi években sok a bűn­cselekmény, az utcai rablásoktól kezdve a betörésekig, sőt ha a la­kás tulajdonosa otthon van, meg­ölik, kegyetlenül agyonverik, mielőtt az értékeket összeszed­nék, vagyis az a bizonyos közrend és közbiztonság már nem is annyi­ra jó. Ha pedig csak a közrendet nézzük, például Szekszárdon, ahol egyébként általában nem olyan súlyos a helyzet, mint sok más, nagyobb városban, nem olyan mértékű a bűnügyi fertő­zöttség, nos, Szekszárdon a köz­rend gyakorta elviselhetetlen, legalábbis a városközpontban. Eh­hez le kell szögeznünk, hogy a köz­rendet, a köznyugalmat nem csak rablásokkal lehet megsérteni, tönk­retenni, hanem súlyosan garázda „szórakozással" is. Például az olyan bandák, amelyek a Művészetek Háza és a Babits mű­velődési ház közötti téren, a lakóház ablakai alatt ordítoznak egész éjjel, ittasan, mert a közelben hozzájutnak italhoz, tehát akik ezt művelik, min­den korábbi kérés ellenére, azok egyszerűen lehetetlenné teszik 50­60, vagy - nyáron a nyitott abla­kok miatt - még ennél is több em­ber pihenését, alvását. De a város­központban más helyeken is, fő­ként a Tambov presszó környé­kén, a nagy téren, hasonló lármá­tól szenvednek, ott már sok szá­zan, a különbség csak az, hogy az éjjeli ordítozásokat irtózatos erejű motorberregés váltja fel időnként, vagy egy-egy kismotor éles, ezért kibírhatatlan hangja. Az elköve­tők, tehát a garázdasággal „alapo­san gyanúsítható" fiatalemberek - hétköznapi megfogalmazásban: azok a szemétládák - persze min­dig biztosak lehetnek benne, hogy megússzák büntetlenül. (gemenci)

Next

/
Oldalképek
Tartalom