Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-03-19 / 11. szám

, SZEKSZÁRDI 1995. MÁRCIUS 19. H§ARNAP Ha I csak az elmúlt hetet nézzük, hányan keresték meg azzal, hogy támogassa valamelyik rendezvényt? - Óvoda, iskola, szeretetszolgálat, triatlon... pontosan nem is tudom, nyolcan, tízen. Ez alapjában a profilnak köszönhető és a szekszárdiaknak, ha mód van rá szívesen adok. - Már megbocsásson, de nem kerül ez sokba a cégnek? - Megítélésem szerint ez az egyik legolcsóbb reklám. A tévében, médiákban százezer forint alatt nemigen állank szóba az emberrel, így sokkal kevesebb pénzzel mégis forog a név és még segít is az ember. Hogy mi tesz bennünket tönkre, egy biztos: ez a fajta adományozás nem. Bár a részvényesek ezt az arányt is sokallják. - Hogyan tudja őket meggyőzni? - Az elmúlt időszak bizonyítja, hogy az érveimet elfogadják. Ez a fajta tevékenység, amit a cégünk végez, a bor forgalmazása, meggyőzés és hit kérdése. A fogyasztó nem ért hozzá, nem tudja melyik bor miért jó vagy rossz, egyszerűen .elhiszi vagy nem hiszi el a hozzá eljuttatott információt. k Lehetőségem volt nemrégiben az Egyesült Alla"mokban tölteni három (!) napot. Ott egy boltban hatvanféle chardonnayt árusítottak és megkérdeztem a boltostól, hogy melyiket veszik le a polcról az emberek. Hogy melyiket? - volt a válasz. Hát azt, amelyiket bedumálják nekik. Az emberek 99 százaléka nem tud különbséget tenni, csupán, ha passzol az ízlésvilágával, elfogadja a szakember vagy a reklám súgását adott bor esetében. A másik tényező a sznobizmus. Eszerint például a francia bor csak jó lehet, nem meri azt mondani, hogy nem ízlik, ha a társaságban mindenki dicséri. - A szakembernek persze könnyű, de egy laikus, a fogyasztó miből állapíthatja meg, hogy melyik bor a csapnivaló és melyik a királyi nedű? - Ez ízlés kérdése, de természetesen létezik egy technika, amellyel tesztelhető a bor is. Hátránya egyébként a sörrel szemben, hogy az utóbbinál léteznek ipari paraméterek, amelyek határán belül kell maradni, például a Pilsner sör ugyanolyan San Franciscóban, Tokióban, míg a chardonnay egész más ízvilágot mutat Kaliforniában, Spanyolországban vagy Magyarországon. A fogyasztó azt hi| heti, hogy becsapják, mert a spanyol lágy, édes, oxidált mondjuk a magyarországival szemben. Tény, hogy azokban az országokban emelkedett a borfogyasztás, ahol jól élnek az emberek. Hiszen ennek szertartása van, ízlelni kell, megadni a módját. Hollandiában tapasztaltam például, hogy egy borbírálatnál 150 Guldent, a mi viszonyaink szerint nagy pénzt fizettek fejenként az emberek azért, hogy részt vehessenek, megtanulhassák a borbírálatot. Ez egy elegáns dolog, rangja van arrafelé. - Nos, ami a statisztikát illeti, arra azt hiszem Magyarországon sem panaszkodhatunk: hiszen emelkedik kis hazánkban is a borfogyasztás. - Igen, de ez sajnos nem a polgárosodás jele. Nálunk a 12-13 maligános hordósborok vagy ami még durvább, kannásborok fogynak, mert ezzel érik el a legrövidebb idő alatt a kívánt droghatást az emberek. Szó sincs minőségi- borfogyasztásról. Ennek következtében pedig az, hogy az alacsony alkoholtartalmú, de minőségileg ellenőrzött asztali borok forgalmazása gyakorlatilag nullára csökkent, mert 75 forintért nem veszik meg azt, amit a zugkimérésekben és a piacon negyvenvalahányért megkapnak. A másik véglet az, amit direkt marketing címén egyes külföldi cégek csinálnak: 17-20 ezer forintért adnak egy-egy karton bort, valami betanult szöveg kíséretében, szakmailag nevetséges paraméterekkel... Mégis vannak - anélkül, hogy megbántanék bárkit - olyan sznobok, akik vesznek belőle. - Mit tesznek Önök azért, hogy hasonlóképpen odajussanak a fogyasztókhoz? - Amit mi '88-ban elsők között elkezdtünk: minőséget tükröző címkével álltunk elő, tudatos marketingmunkát végeztünk. Mindenhol ott vagyunk egy kicsit, a Ott élvezik a bort, ahol jól élnek. Harminckét éve találkozott a szőlőés borszakmával, a Garay János Gimnázium szőlész-borász szakközépiskola diákjaként. Módos Ernő nemcsak a pályán maradt, de a Kertészeti Egyetemről a nevezetes villányi borvidék borászati üzemvezetőjeként, '82-ben hazatérve a Szekszárdi Borászati Közös Vállalat ügyvezetőjeként igazi szakmai karriert tudhat magáénak. Az 1990-ben átalakult Aliscavin Rt. ügyvezetőjeként ma is azt teszi, mint évtizedekkel korábban: a szekszárdi történelmi borvidék arculatának formálását. Az Alisca borrend alapító tagja, a borkultúra kuratóriumában tevékenykedik és mindenfajta sport elkötelezett híve. nagy világrendezvényeken azonban nincs lehetőségünk részt venni. Tudomásul kell venni, hogy az az árfekvés, amelyben a mi termékeink megjelennek, nem kellenek tömegével. De figyelje csak meg, Szekszárdon nincs szekszárdi bora boltokban. És itt nem hazabeszélek, nemcsak az ALISCAVIN borairól van szó; Vesztergombi-pince, Vida Péter vagy a PROBUS Kft. borai sincsenek. Nem rendelnek belőlük a kereskedők, annak idején kicsit provizórikus eszközökkel, de minden boltban kellett tartani a volt kereskedelmi osztály utasítására. - Persze, itt elsősorban a szemléleti váltás szükségességéről van szó, ugye? - Spanyolországban egy borúton vettünk részt, egész napi kóstolás után kitikkadtunk, este egy pohár sört kértünk volna az étteremben. Amikor elmondtuk a rendelést, a pincér felháborodását nem titkolva kérdezte: itt, a bor hazájában mindenféle árpalét inni?! Az ellenpélda: a kézműveskamara delegációja járt itt nem régen és a Holsten étterembe hívtam meg őket, kértem volna egy üveg bort. Az első muskátli ízű, édeskés volt, ami egy speciális tartósítószer következménye, visszaküldtem. Más nem volt, kértem folyóbort,' az meg ecetes, ihatatlan volt. Maradtunk a sörnél. Megjegyzem, alig száz méterre a borpince, akár mindennap egy kannával lehetne hozni néhány litert... - Mondja, mekkora kárt okoznak Önöknek, illetve a borral hivatalosan foglalkozóknak az illegális kimérések? - Ma a borforgalom 70 százaléka fekete vagy szürke kereskedelmen keresztül folyik. 1 milliárd forint a fogyasztásiadó-bevétel, a statisztikák szerint 8 milliárd a szőlőérték, vagyis ebből a nagyságrendből bor lesz, de valahol nem a hivatalos csatornán, durván 5-6 milliárd forint bevételtől esik el az állam. Védelmet kellene nyújtani a becsületes termelőknek, ha nem is a fináncvilágot sírom vissza, de tenni kellene valamit. Sokkal szigorúbb hatósági ellenőrzés és szankcionálás szükséges. - Az elmúlt néhány év kritikus volt az Aliscavin számára, átvészelték ezt az időszakot? - Kritikus ma is. Nagy mennyiségű, 70 ezer hektó folyóbort exportáltunk 1992-ben Németországba, egy vegyes vállalat lehetősége kínálkozott, aztán amikor a palackozást kezdtük volna, a partner nem tudott pénzt letenni. Vagyis a befolyt haszonból nem forgatott vissza egy márkát sem, árproblémára hivatkozva elállt az üzlettől. A németek egyébként nagyon jól ismerik a magyar viszonyokat, sokkal jobban kihasználják, a legnyomottabb árakat fizetik, mondjuk az angolokkal, amerikaiakkal szemben. Azt azért látni kell, annyira telített a borpiac, hogy itt egy év alatt ugrásszerű, akár 1 millió palack felfutás is csak álom, óriási pénzzel lehetne csak elérni. Az • ALISCAVIN részvényeinek 54 százalékát a Paksi Dunamenti Tsz vásárolta meg, most a tendencia az, hogy a paksi feldolgozóval együtt különválna... Itt a környéken 400-500 hektár szőlőterület van, amelynek nincs feldolgozóháttere, így Szekszárd, Sióagárd, Bonyhád, Öcsény, Decs területéről szállíthatnának. Nyolcmillió liter a tárolóterünk és elsősorban a rugalmasság az, amellyel a gazdák felé fordulunk, akár 15 hektós munkát is vállalunk. - Saját szőlője van? - Igen, 1300 négyszögöl. Ebből 360 tőke rajnai rizling, a maradék 60 százaléka kékfrankos, ez adja a bor gerincét, savtartalmát, Merlot a lágyságot, a bíbor kadarka a színt, a zweigelt a mennyiséget. Bikavért készítek belőle. - Sióval tudományosan telepített? - Igen, tudatosan. Bár elsősorban pihenésnek szántam, ez ma már inkább feladat. TAKÁCS ZSUZSA • Fotó: -kafi-