Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-02-19 / 7. szám

8 , SZEKSZÁRDI WASAR1AP 1995. FEBRUÁR 19. Ecsettel és távcsővel a természetben A szekszárdi madarászok meghívására az elmúlt héten érdekes és izgalmas előadást tartott városunkban a hód­mezővásárhelyi festőművész és ornitológus, Lelkes Ist­ván. A sokoldalú természetbúvárral, a réti sasok avatott szakértőjével még az előadás előtt beszélgettünk szerkesz­tőségünkben. szet. Én nagyon szerettem a világ­tól elvonulni és szemlélődni a kör­nyezetben. Apám is ilyen volt. Na­gyon szép könyvtárat gyűjtött, benne Hermán Ottó: A madarak hasznáról és káráról, s számomra döntően ez adta az alapvető él­ményt. Apám rendkívül sokoldalú ember, sokat vitt bennünket kirán­dulni. A ragadozómadarak látvá­nya engem olyan szívdobogással töltött el, amikor keringtek az égen. Valami megmagyarázhatat­lan, mintha atavisztikus dolog len­ne. Középiskolás koromban soly­másztam is, akkor még jobban megismertem ezeket a madarakat. Már diákkoromban a Madártani Intézet külső munkatársa lettem, s aztán amikor Vásárhelyen is meg­alakult a Magyar Madártani Egye­sület helyi csoportja, titkárnak, majd elnöknek választottak, s azóta is betöltöm ott ezt a tisztet. Nem vagyok végzett biológus, de igyekszem alaposan utánanézni annak, amivel foglalkozom, hogy dilettáns dolgokat ne csináljak. Na­gyon régóta dédelgetett kedven­cem a réti sas, ez a legnagyobb európai sas. Az Országos Réti Sas Védelmi Bizottság Csongrád me­gyei területi megbízottja vagyok. Ez a munka elsősorban a nagyobb létszámú telelő állomány figye­lemmel kísérése, összeszámlálása, a fészkelés elősegítése, téli etetés, és mindenféle védelmi feladat. - Sok réti sas van még Magyaror­szágon? - Valamikor a Duna mentén is rengeteg költött. Az erdők kivágá­sa, a mocsarak lecsapolása, a fo­lyók szabályozása, a szabad irtás puskával és vegyszerekkel folya­matosan oda vezettek, hogy a múlt században még több száz párt - Művészcsaládból származik. Onnan a késztetés, ami elindította a művészetek felé? - Dédapámig, nagyapámig tu­dom visszavezetni a tehetséget, a család mindkét ágán ügyes rajzo­lók, kézművesek voltak. Apám, anyám aztán már képzőművész lett. A családból négyen - húgo­mat kivéve - képzőművészeti gim­náziumot végeztünk, majd mind az öten a Képzőművészeti, illetve az Iparművészeti Főiskolán tanul­tunk. Én festő és murális szakon, egyik öcsém ötvös és belsőépítész, de mint tipográfus és fotós is ered­ményes. Másik öcsém ipari forma­tervező, csomagolástervezéssel, plakáttal foglalkozik. Legkisebb öcsém a főiskolán textilszakon végzett, ma inkább fest, de beje­lentett találmánya is van. Húgom szintén belsőépítész. És testvé­reim gyerekei is elindultak a kép­zőművészeti pályák felé. - Festő szakon végzett. Már akkor elkötelezte magát az állatfestészet, madárfestészet mellett? - Valahol olvastam egyszer: is­merem az embereket, tehát szere­tem az állatokat. Gyerekkorom­ban általában mindig olyan helyen laktunk - több helyen is -, a város szélén, ahol már körülvett a termé­Érdekességek a madárvilágból • Vízszintes repülésben a leggyorsabb madár a sarlósfecske, óránként 170 km-es sebességgel is tud repülni. A vándorsólyom vízszintesen „csak" 130 km/órás sebességgel repül, amikor azonban vadászrepülésben ereszkedik le a föld felé, 350 km/órás gyorsasággal szeli a levegőt. • A legmagasabbra repülő madár állítólag a hattyú. Csapatokban repül, és akár 8000 méter magasra is felemelkedik. Expedíciók azonban már a Hima­lája fölött, 8700 méter magasan is látták átröpülni vadludak, darvak, gólyák egész raját. Az egerek, amelyeket az expedíció tagjai magukkal vittek, ebben a magasságban már mozdulni sem tudtak. • A legnagyobb madár a strucc. Feje akár 2,7 méter magasságig is felérhet. Re­pülni azonban nem tud. A földkerekség legmagasabbra nőtt röpképes mada­rai a darvak. Némelyik darufaj egyedei kis híján 2 méter magasak. • A legkisebb madár a kolibri. A csőre hegyétől a farkáig 6 cm hosszú, a súlya pedig még 2 gramm sincs. A legtöbb kolibri képes másodpercenként 80 szárnycsapást is tenni. Fiókáit is „röptében" eteti, olyan sűrűn csapdos a szárnyaival, hogy szinte megáll a levegőben. • Az összes madárfaj közül csak a galambok és a flamingók etetik begytejjel a Bókáikat. • A varjakat minden más madárnál fejlettebbnek, alkalmazkodóképesebbnek és intelligensebbnek tartják. Csókákkal és hollókkal végzett etológiai kísér­letek azt mutatták, hogy bizonyos körülmények között ezek a madarak ötig vagy hatig el tudnak „számolni", az intelligencia mérésére szolgáló feladato­kat jobban oldják meg, mint a papagájok. • A legkitartóbb vándormadár a sarki csér. Grönlandon fészkelő állományai végigrepülnek Afrika nyugati partvonala mentén, folyamatosan délre tartva megkerülik az Antarktiszt, és 50 ezer km-t maguk mögött hagyva térnek vissza a fészkelőhelyre. Az amerikai pettyes lile viszont a nyílt óceán fölött fepül 3600 km-t, amíg Alasz­kából eljut téli szállására, a Hawaii-szigetekre. 88 órán keresztül kell órán­ként 40,9 kilométeres sebességgel repülnie ahhoz, hogy újra szilárd talajt érezzen a lába alatt. számláló állományból 1970-ben ta­lán 4-5 pár ha volt az országban, és volt olyan év, hogy egyetlen fiókát sem sikerült felnevelni. - Hol maradt meg ez a néhányÉV - Somogyban. Ott volt a legalKal­masabb élőhelyük, most is ott van belőlük a legtöbb. Akkor már na­gyon úgy nézett ki, hogy búcsút mondhatunk a réti sasnak, aztán ki­vontak bizonyos növényvédő és dú­vadak mérgezésére használatos sze­reket, kezdték védetté tenni az erdő­ket, beszüntették a légköri atomrob­bantásokat, így a stroncium 90 már nem befolyásolta a madarak ivari működését (magtalan tojások), víz­háztartását. A védelem megindult, nagyon szép eredményeket sikerült országosan elérni, mert a tavalyi mérleg már 44 pár volt, és évente 25-30 fióka repül ki. Ma már általá­ban sikerül az erdővágás előtt egyez­tetni az erdészetekkel, de éppen ta­valy a Dráva egyik szigetén a tsz hét végén kivágatta a réti sasos erdőt. - És gyakran az erdőtulajdont is... A privatizáció sokat árthatott l a téren. - Éppen ezért egyesületünk most Somogyban már három halastó egy­séget vett meg a körülöttük lévő ha­talmas erdőkkel együtt, a biharugrai halastavakon is többségi részesedé­sünk van, azóta a madárvilág hallat­lanul felszaporodott. És a vidrát is védeni kell ugyanezeken a helye­ken. Ezek a jószágok a 2-3 kilós hala­kat is kiemelik, a tógazdák meg a ki­csiket is irigylik. De a természetvé­delemnek nemcsak ráfizetéses jelle­ge van. Most alakul az ökoturizmus, a Somogy Természetvédelmi Szer­vezet pl. megkapta az önkormány­zattól a somogyifajszi kastélyt, me­lyet vendégfogadásra is alkalmassá tesznek. Jövőre állítólag Fülöp her­ceg jön oda, ígéret van rá. A tavak környékén szakavatott vezetéssel bejárásokat, madarásztáborokat szerveznek, s ugyanakkor a tógaz­dálkodás is megy, de úgy, hogy ott a vidrának is, a sasnak is jut. Nagyon érdekes, hogy Erdélyben a pásztor, ha felhajt 100 juhot a hegyekbe, ak­ii l«P

Next

/
Oldalképek
Tartalom