Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-02-19 / 7. szám

1995. FEBRUÁR 26. w szekszárdi VASARNAP 9 kor azt mondja, 90 juhom van, mert eleve be van kalkulálva, hogy 10 a farkasé meg a medvéé. Ez valami ősi, de a mai napig élő medve- és hát természettisztelet. - És nálunk milyen a szemlélet? Mindent nem vehet meg az egyesüle­tük. - Természetesen. A szemléletfor­málásért is dolgozunk. Most, hogy kitört ez a vad kapitalizmus, most semmi sem szent. Somogyban lelőt­ték a vadőrt, leszúrták a halőrt, aki el­kapta a vadorzókat. Talán az ökotu­rizmus segít majd az érintetlenül maradt, nagyon szegény falvak la­kóin, mert a házakat ki lehet adni. A szakmai turizmus háromszor annyi pénzt hoz, mint az átlagturizmus, ugyanakkor kevesebb a gond vele. A boronkai tájvédelmi körzetbe pl. be­telepítettek bivalyokat, hoznak egy kis szürke gulyát, rackanyájat. A csil­lesíneken, amin a haleledelt hord­Í ták, kis ülőhelyekkel ellátott csillét )iúz egy ló, megcsinálták a rétisas­megfigyelőkunyhót, onnan lehet a madarat kukkerolni, fényképezni, filmezni. Helyreállítják a vízimalmot és őrölnek majd vízi energiával, ol­csóbban, mint a hivatalos malmok. A környező gazdák jobban járnak, nem beszélve arról, hogy a vízima­lom nem szennyezi a környezetet. Ezek mind olyan dolgok, amikben pénz rejlik. Mert réti sast is elég egy­szer látni az életben, a szabadban, és az ember beleszeret, ottragad. Ó, hát az valami döbbenetesen szép ma­dár. Hatalmas. Két és fél méter a ki­terjesztett szárny fesztávolsága. Ki­rályi madár valóban. Ugyanakkor olyan, mint a kék madár, megfogni sosem lehet, mert annyira félénk. Elég egyetlen egyszer bemenni a fészke közelébe, különösen a költési idő kezdetén, fölszáll, kihűl a tojás, .és hiába is ül már vissza. De sokszor ^végleg otthagyja háborgatott fész­két. Messziről szabad csak nézni őt, távcsövön át. - Akkor nem is lehet gyűrűzni, vagy nem is kell? - Nemigen, bár azért, mikor már nagyobbak a fiókák, megpróbál­koznak különböző színű gyűrűk­kel, illetve nagy színes műanyag la­pokat erősítenek a szárnyra betűk­kel vagy számjelekkel. Keveset tu­dunk a réti sasok életéről. Most a biharugrai halastavaknál láttak szí­nes gyűrűs példányt, talán megtu­dunk majd róla valamit, azt bizto­san, hogy hol gyűrűzték, honnan jött. De az ideérkező madarak leg­többjén én még sosem láttam gyű­rűt. A legtöbb telelő réti sas a Hor­tobágyon van, nemegyszer 50 is él egy erdőn. Az már valami. Életem­ben egyszer láttam egyszerre nyolc réti sast a levegőben, azt nem fo­gom elfelejteni. Nagy sárkányok, nagy sötét lepedők. Egy-egy pél­dányt itt a Sió torkolatánál is meg lehet figyelni táplálkozás közben. Érdemes kimenni miattuk. - A madarászás mellett sok min­den mással is foglalkozik. Vásárhe­lyen szervezi a nemzetközi soly­másztalálkozókat, ide járnak a világ solymászai. - Ha csak lehet, mindig mint a kultúra teljességébe illesztett vala­mit szemlélem ezeket a kérdése­ket. És ugyanakkor mindig a szé­pészetet is nézem, az esztétikai emberformáló, embernevelő erőt. A solymászat első ábrázolása több mint 3 ezer évvel ezelőttről szár­mazik, azóta számos műalkotáson szerepel. A találkozóinkon nem­csak vadászat van, hanem csodála­tos fölszerelések, sapkák, béklyók, öltözetek, de természetesen ma már terepjárókkal viszik a madara­kat. Hubertus-misét is szoktunk tartani ebből az alkalomból. Sze­retnénk megcsinálni a világ első solymászmúzeumát a városban. - Úgy tudom, zenél is. - Tévéfilmet is írtam a vadász­kürt történetéről, magam is ját­szom ezen a hangszeren. De írtam már gyászmisét is. Igaz, nem a ze­nét. Engem annyira megrázott a pörbölyi tragédia, elkezdtem egy verssorozatot írni, meg fekete-fe­hér tusrajzokat készíteni. Aztán Rózsa Pál zeneszerző írt belőle egy 35 perces gyászmisét. A budapesti városháza dísztermében volt a be­mutató, Sapszon Ferenc vezé­nyelt, Csengeri Adrienne énekelte az anyaszerepet. Sajnos Pörbölyről senki nem jött el, válasz sem érke­zett a hívásra. Most állítólag Ka­posváron tanulják és eljönnek vele majd Szekszádra és Bátaszékre is. - A vásárhelyi lovasélet vezetője, a lovasiskola létrehozója, művészeti vezetője. Istállódekorációt, nyereg­takarókat, zászlókat, felvonulások rendjét tervezi. Kicsit régies, avult dolgoknak tűnnek. Múltba merengő ember Ön? - Nem így van. Tagja vagyok a Nemzetközi Ipari Formatervezési Design Szimpozionnak is - a zseny­nyei kastélyban szokták rendezni ­és ott is éveken keresztül előadáso­kat tartottam. Nekem legalább any­nyira szívügyem a haladás, és imá­dok minden technikai eszközt, és mindent használok is. A civilizáció nem káros, ha okosan használjuk, sőt. Ugyanolyan szívesen kimegyek autóval is a terepre, mint lóháton. A madármegfigyeléseken is a legmo­dertiebb technikai eszközökkel dol­gozom, éjszakai kamera, adóvevő a solymok lábán és egyebek. Úgyhogy a múltjelen és jövő ilyen szempont­ból is szerves egység. - Zöld ruha, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tú­zokemblémás nyakkendője. Öltözé­ke egyenruha vagy egyszerűen eze­ket a színeket kedveli? - Szeretek így öltözködni, nem idegen az egyéniségemtől. Ha az ember kimegy a természetbe, zöld gumicsizma, még zöldebb ing, zöld vadászkalap - ezek kellenek, hogy észrevétlenül mozoghasson a környezetben. így bele is olvad a természetbe, és ez bizonyos fokú alázat is, ami nélkül nem lehet. Mi vendégek vagyunk a világon, nem a világ urai, mint sokan hiszik, hogy a világ arra való, hogy ked­vünkre tegyünk vele, amit aka­runk. Nem kérem, ugyanolyan vendégek vagyunk a világon, mint a legkisebb fűszál. Születünk, va­gyunk, aztán elpusztulunk. - Köszönöm a beszélgetést. UDUD TERÉZ Santiago Talán negyvenéves lehet, szí- ; kár, csontos arcú, magas férfi. , Szakállas. Kezében hatalmas reklámszatyor, benne száraz ke- ; nyér, fél par cipők, elhasznált, fe- \ kete étolaj, cigarettacsikkek. Mindig ugyanazt az útvonalat járja, ugyanabban az időben. Ki­való ismerők a környék SZE- « METKEPZES1 szokásainak: ' tudja, melyik ház kukáiban lapul \ élelmiszermaradék, melyikében \ rongyok, kidobott, használhatót- \ lan eszközök. Az erre lakók jól ismerik - már kora hajnalban útnak indul, csak elképesztően koszos nad­rágjának ülepe látszik ki a konté­nerekből, mtgő elmélyült gondos­sággal kutat a nejlonzacskók, j rothadt gyümölcsök, buggyant • húslevesmaradékok között. A \ hasznos leletekkel nem sokat te­ketóriázik, a roppant szatyorban pillanatok alatt jó szomszéddá lesz fogmosópohár, penészes sercli, csirkecsont és - ki tudja, milyen megfontolásból - néhány kiegett villanykörte. Egy jókora zsák alól barna ka­bátujj kandikál ki. Noha meglepi a valószerűtlenül nagy zsákmány lehetősége, mohón rangatni kezdi a kilógó szövetet. A szemétszállító mélyéről rozsdabarna zakó kerül elő - a bélését régen elvesztette, valószínűleg házimunka, szerelés során viselhették. Nézi, forgatja az új ruhadara­bot, megfontoltan kostolgatja te­kintetével. Óvatosan belebújik, a kiskabát éppen jó. A komor, szakállas férfi fel­emelkedik a konténerben, ami így derekáig ér. Kihúzza magát, vé­gigsimít a zakó hajtókáján, egy pillanatra tükör lesz körülötte az egész világ, új ruhát kapott. Elégedetten matat tovább a koszban szatyomyi serclivel, csir­kelábbal, koromfekete étolajjal, villanykörtékkel. Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni. -ógyé PÁLYÁZAT Szekszárd Megyei Jogú Város jegyzője pályázatot hirdet a Szekszárd Megyei Jo­gú Város Polgármesteri Hivatala közgazdasági irodavezetői állásra. Pályázati feltételek: • közgazdaság-tudományi egyetemi vagy számviteli főiskolai végzettség, • legalább 5 éves szakirányú szakmai gyakorlat. A pályázati határidő: 1995. február 28. A pályázathoz mellékelni kell: - kézzel írott önéletrajzot, - részletes szakmai önéletrajzot, - a diploma (diplomák) hiteles másolatát, -három hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt. A pályázattal kapcsolatban felvilágosítást nyújt munkaidőben dr. Palkó László (Szekszárd, Béla tér 8.). Telefon: 419-628.

Next

/
Oldalképek
Tartalom