Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-03-13 / 10. szám

1994. MÁRCIUS 13. , SZEKSZÁRDI US4RNAP 3 Köztéri szobraink A szépség csak színvonallal meggyőző - A legújabbakról. II. világháborús emlékmű? - Igen jó, mert nagyon kifejező. Benne van a mai kor szelleme. Itt jegyzem meg, kicsit visszakanyarodva, hogy fájdalmasan lírai az egykori zsinagóga melletti mementó is. Tere van, mint a világháborús emlékműveknek, mint ahogy a temetőkben Pásztor János és Mattioni Eszter alkotásainak is. M, J a véleménye művésznő, általában a köztéri szobrokról? - Nehéz kérdés. Ahány mű, annyiféle megítélés, de tekintsünk kicsit vissza. A reneszánsz szellemiségében lett a szobor önálló, független alkotás, akkor ^itt le az épületek faláról a terekA valóság, az ember felé fordulás ez esetben azt kívánta, hogy a művész meijen hinni a szemének, már ne csak a középkori kánonok szerint dolgozzon, ahol is a kollektív műhelyekben névtelenek voltak a mesterek. Az antik bölcsőben, az életigenlő, déli, nyitott szemléletű világban válhatott valaki igazi egyéniséggé, erővel, tehetséggel és nagy akarattal. Természetesen ez minden művészeti ágra és a tudományra is vonatkozik. Nem véletlen, hogy az igazi, felelősségteljes képzőművész etika és életrajzírás is e korban fejlődött ki. Nagyon nagy teljesítményre törekedtek minden területen. Az urak, a mecénások pedig tehetség híján, de pénz birtokában, nagy megrendeléseket ads ezzel önmagukat is kiemelQP. sőt versengtek a legjobb művekért. - Ebben a században a képzőművészetben az összes korszak tükröződik. Úgy tűnik, mindent szabad. - A kortárs művészek egyéniségük, felfogásuk, technikájuk folytán olyannyira különböznek egymástól, hogy most már valójában mindent szabad. Felszabadult és sokszínűvé vált az egyén, vele a képzőművészet. - Mit mond a szekszárdi szobrokról? - A legrégebbiek a klasszikus és a romantikus stílust és főként a polgárosodás jegyeit viselik magukon. Már a reneszánszban megkezdődött a portrészobrászat, a polgár ünneplése, így természetes, hogy Garayt, Szekszárd híres szülöttét Szárnovszky Ferenc eklektikus klasszicista stílusban mintázta meg. A talapzaton lévő nőalak viszont romantikus, Köllő Miklós alkotása. Összességében szép kompozíció. Az Orbán Antal készítette első világháborús emlékmű, a Bajtársak, az ilyen jellegű művek közül az egyik legszebb. Szakmailag ezt érzem a legjobbnak. Aztán figyelemre méltó Konrád Sándor Bezerédj mellszobra, hiszen ő kőfaragóként kezdte és eléggé jó szobrász vált belőle. Korrekt alkotás. A mába lépve Lese

: nyei Márta I. Béla szoborkompozíciója és Borsos Miklós Liszt mellszobra érdekes. Persze minden egyéni megítélés kérdése. Karakteres megoldásúak ezek a művek. - Mi a helyzet a szocreállal? - Rövid időre, de nyomot hagyott. Jellemzője volt a heroizmus, a győzelmi erő kifejezése és a csúnyaság. Oroszországból indult ki, kifejezi a munkáshatalom nagyságát. Ott azelőtt az uralkodó osztály ízlése nagyon kifinomult volt, kulturált, hát akkor ez ne legyen az, mondták. Nem rossz szobor Makrisz Agamemnon 19-es emlékműve. Hagyni kell, maradjon. A kort nagyon jól kifejezi. Ami viszont nagyon nem tetszik, az Tar István Bőségszobra. Hát az olyan aránytalan! Nem is önálló, hanem Kerényi Jenő utánérzés. Kerényinek olyan jó, erőteljes stílusa volt, hogy sokakra hatott. Tar utánozta, gyengén, ügyetlenül, az egésznek szétesik az arányrendszere. Aztán Kiss István szobra a lelátónál. Közelről nézve van részletszépsége, de szerintem nem gondolta át jól, hogy mutat az elgondolása messziről. Én furcsa zűrzavart látok. szobra a szülőház udvarán. Színvonalas munka. Varga Imre Prométheusza a szocreálból való kilépés és egyfajta győzelem felette. Egyáltalán az, hogy ebbe a betonvilágba a térrel, a rusztikussággal, a hegesztett elemeivel betörhetett. - Janzer Illyés szobra? - Korrekt, azt mondjuk. Megpróbált az adott helyzetben mini teret teremteni a szobor köré. Számomra túlságosan naturalista így, szinte dupla életnagyságban. Talán talapzattal ki kellett volna emelni. Nagyon nehéz lehetett megcsinálni. - Háry-szobor? - Aranyos. Tetszik. Kifejezi az obsitos szeretetteljes életkedvét, vidámságát, játékosságát. Kedves játékszobor. - Találka tér? - Nagyon kedves. Korunk szélsőségei között ez most tényleg elmegy. Kiss Ildikó alkotása léleküdítő. Olyan mintha egy gyermekfestmény kelt volna életre. Bármennyire szidják is a polgárok, előbb-utóbb el kell fogadniuk, hogy ilyen is van. A szellemisége tetszik. (Folytatás a 8. oldalon.) Zűrös dolgot. Kiss Kovács Babits alakja is Kerényit utánozza, némi manírral. Egészen más világ Farkas Pál Babits Részlet Orbán Antal Bajtársak című első világháborús emlékművéből A Művészetbarátok Társasága utóbbi összejövetelét a köztéri szobrászat elemzésének szentelte. A szobrokról esett szó, amelyek mellett mi szekszárdiak is nap mint nap elmegyünk, szeretjük és nem szeretjük némelyiket, ragadványneveket adunk nekik, s olykor egy-egy pillanatra rájuk feledkezünk. Szomorúan konstatáljuk, ha a Gemenc Szálló előtti szarvasnak éppen újra letörik az egyik agancsát; ha a szegény Babits-szobor melletti fák lombkoronáján túl élénk a „madárjárás"; ha az első világháborús szoboralak kezébe sörösüveget tesznek reggelre, vagy ha halottak napján az emlékmű talapzatán égő gyertyáról gyújt rá valaki. Bizonyos viselkedési normákkal nem lehet mit kezdeni, de azért nem ez a jellemző. „Nem azt mondom - tűnődik el beszélgetőtársam, Cyránski Mária szobrászművész hogy michelangelói alkotások vannak a városban, de néhány, »vájt szeműnek- gyenge műtől eltekintve, nem rossz az összkép." Jólesik ezt hallani. Mi, emberek jövünk és elmegyünk, a szobrok pedig életünk mozdulatlan, néma szemtanúi maradnak.