Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-11-06 / 44. szám

1994. NOVEMBER 6. , szekszárdi USARNAP 3 „Mint egy sokszögű kristály" A DunaPARTMűvészeti Társaság és a Művészetek Háza rendezésében kiállítás nyílt és kétnapos szimpóziumot tartottak a Művészet szabad útjai címmel. Az előadók között volt művészetpszichológus, kritikus, művészettörténész, festőművész, teológus, művészeti író, zeneszerző, és itt volt Gyurkovits Tibor író is, azaz a mindenes: színész, rendező, szerkesztő és ceremóniamester egy személyben. Ismert nagy gesztusaival, átható tekintettel és szívesen nyilatkozik. Talán még most is mondaná: elő kell venni indián varázsvesszőket, latin íráspálcákat, Dosztojevszkij epileptikus rángásait, né0í7• tamtamot és elektronikus sípjainkat - ráolvasással, késsel, ugatással, tapogatózó holdbogárral, de meg kell menteni valamit. A hitünket. Valaki az órájára mutat. Ertjük. • zt a társaságot Fábián Gyöngyvér fesE

tőművésznőn keresztül ismerem, becsülöm őket, s hívásukra érkeztem a szekszárdi szimpóziumra előadást tartani. Képviseltetett itt minden. Festészet, irodalom, szobrászat, építészet, zeneművészet, sőt a teológia is szerepelt. Minden oldalról, mint egy sokszögű kristály, megcsillogott a 20. század művészete. Izgalmas volt, nagyon izgalmas. Várjon, hadd mondjam tovább. Először is itt van egy jó kiállítás, jó nevekkel. Aztán ez a zsinagógából átalakított gyönyörű épület, ami bármelyik fővárosnak a becsületére válnék. Végül, magam is úgy tértem vissza Szekszárdra, mint aki közel húsz évig hazajárt, hiszen itt tartották a gyermekirodalmi konferenciákat, szép emlékekkel vagyok fűszerezve. Nem is beszélve arról, hogy Szekszárdnak az egész belső tere így az őszben világít, kiragyog, s boldog vagyok, hogy ismét kalaplevéve tiszteleghetek Babits emléke előtt. Na ezzel együtt ez a kétnapos beszélgetés már egy kicsit a 21. század felé mutató művészetről szólt. - Ami örök... - A lényeg nem változik. Az őskortól örökké vörös fonalként húzódik végig, mindig ugyanazt mondja, kísérti. Isten, szerelem, van-e értelme az életnek, vannak-e igazságtalan hatalmak és igazságosak-e, s hogy hogyan lehetne megkerülni a halált. Minden művészet erről szól, más-más megnyilvánulási formában. Nos ez volt a témánk. Közben meg itt van ez az én örök nosztalgiám Szekszárd iránt. - Személyes kötődései is vannak? - Sok író-olvasó találkozón vettem részt, nagyon kedves családoknál vendégeskedtem és azok az éjszakák és nappalok, borozgató esték beragyogják a költészetet. - A megyei könyvtár Illyés Gyula nevét viseli ezentúl. Önt Illyés felesége, Kozmutza Flóra is tanította a Gyógypedagógiai Főiskola Lélektanszékén. Milyen volt a kapcsolatuk? - Előbb a főiskolán tanultam pszichológiát nála, aztán megint csak Flóra segítségével az Eötvös Lélektan Szakán képződhettem, olyannyira, hogy tizenöt évet töltöttem el e kóros pályán, ebből nyolc évet a Lipótmezőn, zárt női és pavilonos férfiosztályon, mint klinikai pszichológus. Illyés Gyulánénál írtam a szakdolgozatomat, aztán tanársegéd lettem. Nagyon közel kerültem hozzá. Illyésről pedig azt mondhatom, hogy férfi volt, s azért használom ezt a szót, hogy férfi és nem ember vagy író, mert ő tölgyfából faragott férfi volt. Illyést lehetett szeretni vagy nem szeretni, de megkerülni nem lehetett. Amíg ő élt, olyan jelzőpont volt, amihez nemcsak az irodalom, de a magas politika is alkalmazkodott. Nem ő ment látogatóba Kádárhoz és Aczélhoz a nyolcvanas évek közepén, hanem fordítva. És mindig, amikor befejezték a beszélgetést, gondolván, hogy az kellemesen telt, (na Flóra hozz még egy kis pörköltet, légy szíves, vagy csinálj egy kis szalonnás rántottát), akkor azt kérdezte Illyés, hogy na és mi van az erdélyi magyarokkal? Ilyen író és költő kell ma is a porondon, akinek megvan az a tekintélye, hogy feltehesse a kérdést, mi van az erdélyi, felvidéki, vajdasági magyarokkal? - Piarista gimnáziumi évei után, annak megszűntével állami középiskolában tanul, ahol minden óra előtt megcsinálta a szcénát, mivel azok rendre úgy kezdték, hogy Gyurkovics, menj ki! Jó sok lyukas órája lehetett. Ez most egy közkedvelt versfejtő tévéműsor neve, amelyet gondolom szívesen szerkeszt Mészöly Dezsőékkel. - Egyenesen pótolhatatlan műsor. Nem filozofál, hanem rajong a versekért. Mindenki külön egyéniség. Színész, író, irodalomtörténész együtt. Bármilyen változások történhetnek, a műsor marad. A Lyukasóra című lapban is olyan irodalmat szeretnénk közreadni, ami modern, de olvasható. - Milyen az élete? - Nagy feszültségben élő ember vagyok. Van bennem két Gyurkovics, és ezek küszködnek egymással. Mi mind visszük tovább anyánkat és apánkat, hurcoljuk magunkkal, miközben egyre inkább ők leszünk. Hány génsugallatt! - Ki a legfontosabb? - Jézus. Most is elmondom. Nagyon szeretném, ha egyszer a gangon végigsétálna, becsöngetne a IV. emelet 2/A-ba és azt mondaná, na, Gyurkovics, itt vagyok. - Megjelenhet akárki személyében is. ' en, mert azt tanította, hogy aki egyet , Í

R ezek közül befogad, az engem fogad be. I Az emberben jelenik meg közöttünk az r Isten. így tessék befejezni. S hogy mi marad meg? A röpülés. Isten kaijába röpülni, mint annak idején Zamárdiból biciklivel, elengedett kormánnyal - a semmibe. Németh Judit fotó: -kafi-