Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-11-06 / 44. szám

4 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1994. NOVEMBER 6. !—A vasút visszalép(?) Húsz éve Tolnában jókora vihart kavart, hogy meg akarták szüntetni a régi, elavult, drágán felújítható és kihasználatlan vasútvonalat Dombóvár, Tamási és Lepsény között. Akkor, úgy hírlik, az a bűvös kijelentés, hogy megmaradása honvédelmi érdek, megőrizte ezt a sínpárt, viszont később, az egyszerű gazdasági érdek mégis kivonta a forgalomból az arra járó vonatokat. Már lassan két éve, hogy Dombóvár, Tamási és Mezőhídvég között nem zakatolnak a szerelvények, szünetel ott a forgalom, és - bár, nem bontják, de nem is javítják a vaspályát - buszok viszik arra az utasokat. Emiatt nem hallatszik panasz. A napokban viszont felborzolta a kedélyeket, hogy a MÁV Rt. száznál is többmilliárdos adósságának mérséklése miatt megszüntetnek további vonalakat. Előbb kilencszáz kilométernyi mellékvonalat, majd a racionalizálás második lépcsőjeként még háromezer kilométernyi szárnyvonalat. Hogy melyikeket, arról majd később döntenek. Az viszont valószínű, ha ezekre a sínbontásokra sor kerülne, megszűnne Tolnában is a vasút jó része. Valószínű, hogy a Bátaszék és Pécs közötti vonatok is leállnak, s talán önkormányzati kezelésbe adnák a bátaszék-sárbogárdi vonalat is. Ez utóbbi azt jelentené, jobb esetben is, hogy Szekszárd felé nem a MÁV, hanem valami új gazda helyi érdekű szerelvényei futnának a síneken. Azt az átlagember el sem tudná képzelni, hogy csak úgy megszűnne itt a vasút. A megyei önkormányzat elnöke, Príger József bármelyik megoldást képtelenségnek tartja. Nemcsak azért, mert a megyének nincs a vasút helyettesítésére pénze, hanem, mert ha lenne, akkor sem tudná megoldani ezt a feladatot. Hasonló a véleménye az utasoknak is, és nem csak azért, mert 111 év alatt a vasút szerves tartozéka lett a városnak, hanem mert elképesztő kavarodást okozna, ha ez a nagy múltú cég, a MÁV, egy újnak adná át az egészet. Bús Károly, a MÁV Rt. üzletigazgatóságának vezetője azt mondta, még csak arról született döntés, hogy megindul a vizsgálat, végignézik a vonalakat, de az önkormányzatokkal közösen. És itt szerepet kap majd a megyei önkormányzat is, mert szerinte akkorra már - az új választásokat követően - újra visszakapja több régi jogát és feladatát a megye is. Azt pedig hangsúlyozta, nem születik semmiképpen elhamarkodott döntés. És, bár dönteni, jogilag a közlekedési tárca feladata lenne, horderejét tekintve minden bizonnyal vagy a kor- A mány, vagy a parlament határoz™ a vasútvonalakról. - sz 1 Tízéves a Szekszárdi Kamarazenekar Egy évtizede már annak, hogy Thész László tanár úr, a zeneiskola akkori igazgatója, néhány lelkes vonós tanár és a városban fellelhető, vonós hangszereken játszó pedagógus, orvos, mérnök és régész összehívására szánta el magát. „Alakítsunk egy kis kamarazenekart" - mondta szerény mosolyával. E felszólítás nem egy fellángolásból fakadó „felkiáltás" volt, hanem egy nagyon is kiszámított, megfontolt előkészítés utáni megbeszélés. Kiszámított, mert eleve meghatározott körvonalak mentén haladt az előkészítés, hiszen Földesi Lajos hegedűművész Jelenléte" már fémjelezte a „gondolat" komolyságának lehetőségét. A zene szeretete szinte azonnal megbarátkoztatta az egymást alig ismerő embereket. Mivel ez az ismeretség csak a felszínen jelentkező találkozási pontok öszszessége volt csupán, ám ez elvezetett a zenebarátságig az elmúlt tíz esztendő munkája nyomán. Koncerteket adott a zenekar Szekszárdon, a megye valamenynyi városában, s nagyon sok falujában is az évek folyamán. E mellett eljutott az együttes Budapestre - rangos pódiumra -, a volt Jugoszláviába, s még az Eiffel-torony árnyékában, Párizsban is fellépett önálló esten. Elkészült első CD-lemezük is, mely méltón reprezentálja repertoárukból válogatott zenei anyagainak a „muzsikához" való szoros kötődését, s szeretetüket a harmóniák világához. Mi a titka ennek az amatőr együttesnek? - Amatőrök a szó igaz értelmében. Szeretnek együtt muzsikálni, szeretik a komolyzenében megfogalmazott mély emberi érzések dús özönét. Szeretik az emberi érzéseknek, zeneszerzők által megfogalmazott szépségeire való rácsodálkozás lehetőségét, szeretik a legféltettebb belső ének megszólalásait, hiszen minden zene valahol egy-egy saját érzés felcsendülése. Csupán a sok „magán-érzés" együttes megszólaltatása lehet a cél, s ez az a kapocs, mely mindennél erősebb köteléket jelent az amatőregyüttesek világában. Ám, hogy ezek a „szeretetek" valóban úgy szólaljanak meg, ahogyan ezt a zeneszerzők megálmodták, ahhoz a madocsai portáról elindult fiatal művész - Földesi Lajos - adta és adja ma is a tudásán alapuló segítséget. Thész tanár úr sajnos már az „örök muzsika világából" tekint le megálmodott együttesére, de az általa kiválasztott zeneművészeti főiskolai tanár, önzetlenül és csakis a muzsikán keresztül megélhető rajongással viszi a stafétabotot tovább. A tízesztendős kamarazenekar - úgy tűnik - már túl jutott az amatőröket „kísértő" buktatók időszakán. Ugyan az alapító tagok közül sokakat elszólított máshova az élet, ám az együttmuzsikálás élménye, a zene által összefűzött barátságok mindig vissza-visszahozzák egy-egy koncertre őket, hogy zengjen a daloló hangszerek csodája, hogy újból és újból találkozzon a húrok nyújtotta örök és feledhetetlen élmény. Ez várható most november 7én este a Művészetek Házában, hiszen a világ egyik legtehetségesebb hegedűművésze - Ruha István - érkezik Erdélyből, hogy a zenekarral együttmuzsikálva adjon művészetéből egy soha el nem feledhető élménycsodát. Rosner Gyula Emléktábla a főkapitányságon A szolgálatteljesítés közben elhunyt rendőrök emléktábláját avatták mindenszentek napján a megyei főkapitányság előcsarnokában. Tolna megyében hatan vesztették életüket 1961 és 1994 között: Nagy István, Rácz József, Szinger János, Keszler Márton, ^^ Turóczi Endre, Boros Levente. hozzátartozók és a rendőri állomány vezetőinek jelenlétében tartott ünnepségen Berta Attila megyei főkapitány leplezte le a táblát, majd baptista, evangélikus, katolikus, metodista és református lelkészek imát, könyörgést mondtak az elhunytakért. Fekete lyuk Nem is annyira lyuk, mint inkább gödör, mégpedig jókora. Szakember ásta. igazi méretes, fél úttestnyi túrás a Bezerédj utcában - jó gödörhagyomány szerint már vagy kéthetes. Előtte terelötábla, útszűkület jelzés, s hogy az éj sötétjében remekül megbúvó mélyedésbe ne zuhanjon figyelmetlen közlekedő, a terelötábla elé gondos kezek egy lámpást helyeztek. Ami nein világított. Nosza, jött egy lángelme - aki nemcsak leleményes, de felettébb lelkiismeretes is volt -, és azonmód megoldotta a világításproblémát. Elvitte a lámpát. A ly uk viszont ott maradt. Kommentár nincs. -,„,•