Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-11-06 / 44. szám

4 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1994. NOVEMBER 6. !—­A vasút visszalép(?) Húsz éve Tolnában jókora vi­hart kavart, hogy meg akarták szüntetni a régi, elavult, drágán felújítható és kihasználatlan vas­útvonalat Dombóvár, Tamási és Lepsény között. Akkor, úgy hírlik, az a bűvös kijelentés, hogy megmaradása honvédelmi érdek, megőrizte ezt a sínpárt, viszont később, az egy­szerű gazdasági érdek mégis ki­vonta a forgalomból az arra járó vonatokat. Már lassan két éve, hogy Dombóvár, Tamási és Me­zőhídvég között nem zakatol­nak a szerelvények, szünetel ott a forgalom, és - bár, nem bontják, de nem is javítják a vas­pályát - buszok viszik arra az utasokat. Emiatt nem hallatszik panasz. A napokban viszont felborzol­ta a kedélyeket, hogy a MÁV Rt. száznál is többmilliárdos adóssá­gának mérséklése miatt meg­szüntetnek további vonalakat. Előbb kilencszáz kilométernyi mellékvonalat, majd a racionali­zálás második lépcsőjeként még háromezer kilométernyi szárny­vonalat. Hogy melyikeket, arról majd később döntenek. Az viszont valószínű, ha ezekre a sínbontásokra sor ke­rülne, megszűnne Tolnában is a vasút jó része. Valószínű, hogy a Bátaszék és Pécs közötti vona­tok is leállnak, s talán önkor­mányzati kezelésbe adnák a báta­szék-sárbogárdi vonalat is. Ez utóbbi azt jelentené, jobb eset­ben is, hogy Szekszárd felé nem a MÁV, hanem valami új gazda helyi érdekű szerelvényei fut­nának a síneken. Azt az átlag­ember el sem tudná képzelni, hogy csak úgy megszűnne itt a vasút. A megyei önkormányzat elnö­ke, Príger József bármelyik meg­oldást képtelenségnek tartja. Nemcsak azért, mert a megyének nincs a vasút helyettesítésére pénze, hanem, mert ha lenne, akkor sem tudná megoldani ezt a feladatot. Hasonló a véleménye az uta­soknak is, és nem csak azért, mert 111 év alatt a vasút szerves tartozéka lett a városnak, hanem mert elképesztő kavarodást okoz­na, ha ez a nagy múltú cég, a MÁV, egy újnak adná át az egé­szet. Bús Károly, a MÁV Rt. üzlet­igazgatóságának vezetője azt mondta, még csak arról született döntés, hogy megindul a vizsgá­lat, végignézik a vonalakat, de az önkormányzatokkal közösen. És itt szerepet kap majd a megyei önkormányzat is, mert szerinte akkorra már - az új választásokat követően - újra visszakapja több régi jogát és feladatát a megye is. Azt pedig hangsúlyozta, nem születik semmiképpen elhamar­kodott döntés. És, bár dönteni, jogilag a közlekedési tárca felada­ta lenne, horderejét tekintve minden bizonnyal vagy a kor- A mány, vagy a parlament határoz™ a vasútvonalakról. - sz 1 ­Tízéves a Szekszárdi Kamarazenekar Egy évtizede már annak, hogy Thész László tanár úr, a zeneis­kola akkori igazgatója, néhány lelkes vonós tanár és a városban fellelhető, vonós hangszereken játszó pedagógus, orvos, mérnök és régész összehívására szánta el magát. „Alakítsunk egy kis kama­razenekart" - mondta szerény mosolyával. E felszólítás nem egy fellángolásból fakadó „felkiál­tás" volt, hanem egy nagyon is kiszámított, megfontolt előkészí­tés utáni megbeszélés. Kiszámított, mert eleve meg­határozott körvonalak mentén haladt az előkészítés, hiszen Föl­desi Lajos hegedűművész Jelen­léte" már fémjelezte a „gondolat" komolyságának lehetőségét. A zene szeretete szinte azon­nal megbarátkoztatta az egymást alig ismerő embereket. Mivel ez az ismeretség csak a felszínen je­lentkező találkozási pontok ösz­szessége volt csupán, ám ez elve­zetett a zenebarátságig az elmúlt tíz esztendő munkája nyomán. Koncerteket adott a zenekar Szekszárdon, a megye valameny­nyi városában, s nagyon sok falu­jában is az évek folyamán. E mellett eljutott az együttes Buda­pestre - rangos pódiumra -, a volt Jugoszláviába, s még az Eiffel-torony árnyékában, Párizs­ban is fellépett önálló esten. Elkészült első CD-lemezük is, mely méltón reprezentálja reper­toárukból válogatott zenei anya­gainak a „muzsikához" való szo­ros kötődését, s szeretetüket a harmóniák világához. Mi a titka ennek az amatőr együttesnek? - Amatőrök a szó igaz értelmében. Szeretnek együtt muzsikálni, szeretik a ko­molyzenében megfogalmazott mély emberi érzések dús özönét. Szeretik az emberi érzéseknek, zeneszerzők által megfogalma­zott szépségeire való rácsodálko­zás lehetőségét, szeretik a legfél­tettebb belső ének megszólalá­sait, hiszen minden zene valahol egy-egy saját érzés felcsendülése. Csupán a sok „magán-érzés" együttes megszólaltatása lehet a cél, s ez az a kapocs, mely min­dennél erősebb köteléket jelent az amatőregyüttesek világában. Ám, hogy ezek a „szeretetek" valóban úgy szólaljanak meg, ahogyan ezt a zeneszerzők meg­álmodták, ahhoz a madocsai por­táról elindult fiatal művész - Föl­desi Lajos - adta és adja ma is a tudásán alapuló segítséget. Thész tanár úr sajnos már az „örök mu­zsika világából" tekint le megál­modott együttesére, de az általa kiválasztott zeneművészeti főis­kolai tanár, önzetlenül és csakis a muzsikán keresztül megélhető rajongással viszi a stafétabotot tovább. A tízesztendős kamarazenekar - úgy tűnik - már túl jutott az amatőröket „kísértő" buktatók időszakán. Ugyan az alapító ta­gok közül sokakat elszólított máshova az élet, ám az együtt­muzsikálás élménye, a zene által összefűzött barátságok mindig vissza-visszahozzák egy-egy kon­certre őket, hogy zengjen a dalo­ló hangszerek csodája, hogy újból és újból találkozzon a húrok nyújtotta örök és feledhetetlen élmény. Ez várható most november 7­én este a Művészetek Házában, hiszen a világ egyik legtehetsége­sebb hegedűművésze - Ruha Ist­ván - érkezik Erdélyből, hogy a zenekarral együttmuzsikálva ad­jon művészetéből egy soha el nem feledhető élménycsodát. Rosner Gyula Emléktábla a főkapitányságon A szolgálatteljesítés közben el­hunyt rendőrök emléktábláját avatták mindenszentek napján a megyei főkapitányság előcsarno­kában. Tolna megyében hatan vesztették életüket 1961 és 1994 között: Nagy István, Rácz József, Szinger János, Keszler Márton, ^^ Turóczi Endre, Boros Levente. hozzátartozók és a rendőri állo­mány vezetőinek jelenlétében tartott ünnepségen Berta Attila megyei főkapitány leplezte le a táblát, majd baptista, evangélikus, katolikus, metodista és reformá­tus lelkészek imát, könyörgést mondtak az elhunytakért. Fekete lyuk Nem is annyira lyuk, mint inkább gödör, mégpedig jókora. Szakem­ber ásta. igazi méretes, fél úttestnyi túrás a Bezerédj utcában - jó gö­dörhagyomány szerint már vagy kéthetes. Előtte terelötábla, útszűkület jelzés, s hogy az éj sötétjében remekül megbúvó mélyedésbe ne zuhanjon figyelmetlen közlekedő, a terelötábla elé gondos kezek egy lámpást helyeztek. Ami nein világított. Nosza, jött egy lángelme - aki nemcsak leleményes, de felettébb lel­kiismeretes is volt -, és azonmód megoldotta a világításproblémát. Elvitte a lámpát. A ly uk viszont ott maradt. Kommentár nincs. -,„,•

Next

/
Oldalképek
Tartalom