Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1994-12-18 / 50. szám
12 , szekszárdi fJUARNAP 1994. DECEMBER 18. Megfogta a főtitkárt az ausztrál módi Vb-eziistön innen és túl a triatlonról Most, hogy 1994 az elmúlt évek nagy sikereit alapul véve nem igazán a magyar sport éve, nagyobb súllyal esik latba, ezáltal nagyobb reklámértékkel bír minden korosztályos világsiker. így az új-zélandi junior triatlon világbajnokságon elért csapatezüst is. A magyar küldöttség - az ausztrál magyarok szinte páratlan vendégszeretetének, segítőkészségének jóvoltából - több hetet az egzotikumokban bővelkedő ötödik kontinensen töltött, ami egy élsportoló számára ezúttal páratlan turisztikai lehetőséggel is kecsegtetett. Amit végül is az újsütetű magyar sikersportág fiataljai megszolgáltak. A szövetség szekszárdi főtitkárával tekintettünk vissza a november végi eseményekre. - A pénzhiány, no meg ama tény miatt, hogy nem a legjobb juniorok képviselik a magyar színeket, a többség a sportág vezetésében nem szorgalmazta a vébén való részvételt. A siker ismeretében elmondható: nagy hiba lett volna, ha itthon maradunk... - Annak ellenére, hogy én sem azok közé tartoztam a vezetésben, akik a mindenáron való részvétel mellett kardoskodtak, örülök, hogy így alakult. Köszönhető ez a szövetség alelnökének, Márkus Gábornak, aki kapcsolatai révén elintézte, hogy az ott-tartózkodás teljesen ingyenes legyen, a versenyzők kellőképpen akklimatizálódhassanak, így csak a repülőút költségeit kellett előteremteni, ami sajnos a lehetséges résztvevőinkre hárult. Lehetőséget kapott az összes nemzetközi kvalitású juniorunk, hogy kijusson, feltéve, ha előteremti az utazás költségeit. - Mennyire lepte meg a siker? Nem tartott-e attól, hogy nem leszünk az első hatban, és némi csalódást jelent a vébé? - Az utóbbi évek világversenyeinek eredményei ismeretében biztos voltam abban, hogy a legjobbak távollétében sem szereplünk rosszul, a Molnár Erika, Pécsi Nikolett, Straubinger Györgyi (ez utóbbi egykori szekszárdi versenyző - szerk.) trió jó helyezést ér el. Már a kerékpár első tíz kilométerénél biztosak lehettünk a dolgunkban. Bár az is kiviláglott, az ausztrálok verhetetlenek. De bízom abban, hogy Sydneyig még fordulhat a kocka, ismerve a mi bázisunkat. - A rajtunk kívüli meghatározó európai országok is elindultak. - Igen. A németek már felnőtt Európa-bajnoka is rajthoz állt, de aztán hamarosan be is fejeződött számára a verseny: kifagyott a vízből. - A puhányabbnak nevezett magyarok meg... - Többek között ez is a tökéletes előkészületeknek, az akklimatizálódásnak köszönhető: megszokták a 15—16 fokos tengervizet. - Hogyan tovább? A legközelebbi világbajnokságot Mexikóban rendezik, az oda való eljutás szintén komoly költségekkel jár. A legjobb magyaroknak kéne eljutniuk. Továbbá változtatunk-e az eddigi EB-centrikusságon, hisz a világbajnokságokat az év végén rendezik, amikorra a magyar versenyzők leeresztenek?! - Nagyon összetett kérdést vet föl, ami igen aktuális. Mi a szövetségben úgy gondolkozunk, hogy végül is. a 2000-es olimpia, a triatlon premierje a fő cél. Azt szeretnénk elérni, hogy a legjobb lány juniorjaink - akik közül többen még két évig ebben a korosztályban versenyeznek - az olimpiára érjenek be, ekkor legyenek a pályafutásuk csúcsán, ami igen fajsúlyos szakmai kérdés. Mert az a szép dolog, hogy mostanság nyerünk vagy éppen dobogón vagyunk az EB-ken, hozzuk az érmeket a világbajnokságról, de ki emlékszik majd erre, ha Sydneyben csak a „futottak még" kategóriában szerepelünk. Éppen ezért a szövetségnek lehető leghamarabb le kell tenni egy átfogó szakmai és menedzselési programot egészen az ezredfordulóig. - Mik lennének ennek az alappillérei a főtitkár szerint? - A szakmait valamiféle konszenzus után az edzőbizottság határozza meg. Döntsenek a szakemberek arról: milyen versenyekre menjünk el a következő időszakban és kik menjenek? Kellenek-e és mikor az edzőtáborok? Újragondolhatjuk a válogatási elveket, a gyakorlatot. Mivel sok nemzetközi kvalitású versenyzővel rendelkezünk, elképzelhetőnek tartanám, ha nem limitálnák valamilyen számban a magyar együttest, hanem felosztanánk a nemzetközi versenyeket a spiccen lévő tíz között. így nem mindig és nem mindenhol - csak ami számunkra fontos - a legjobbak indulnának. így bizonyíthatnának azok lásd a mostani világbajnokság -, akik egy-két verseny alapján gyengébbnek tűnnek. Én amondó vagyok, hogy csínján kéne bánni a legjobbaknak a versenyekkel, nagyon megfontolni hol, mikor induljanak. - Itt lép be egy a szövetség által csak nagyon nehezen kezelhető helyzet: a különböző versenyek dijai csábosak, nincsenek tekintettel távlati koncepcióra, a versenyző dönt... - Ezt az ellentmondást szeretnénk áthidalni a 2000-ig szóló menedzselési programunkkal. Folyamatosan megkeressük a szponzorként így vagy eddig is felbukkanó cégeket, bankokat, s az olimpizmus, a prognosztizálható^^gyar sportsikerek reményében próbáljuk még jobban eladni magunkat. Tekintettel sportágunk népszerűségére, komoly esélyt látok erre. - Mit raktározott el a kontinensnyi országokból a triatlonon túl? - Nehéz elmondani, ezt a külön világot látni kell. Hálás vagyok a sportnak, a sorsnak, hogy eljuthattam Tasmánia szigetére, ahol a duatlon-világbajnokság zajlott, mi is pályázunk a '96-os vébére, ezért vettem részt a kongresszuson, a versenyen a magyar kitűnőség Lehmann Tibor társaságában, így csak később repültünk át a többiekhez ÚjZélandra. Hallottam már olyan véleményeket, hogy Ausztrália igazándiból nem is szép. Abban az értelemben, ahogy a világvárosokat minősítjük, tényleg nem. De a természetes élettér, az egészséges életmód, a civilizációs ártalmak e^wai védekezés szempontjából valami^^szen elkápráztató világ. S az én értékrendemben ez vastagon az első helyen szerepel. Alku(dozás) Vanik körül Az újonnan igazolt szekszárdi kerekesek bemutatásánál a fővárosi Vanik Zoltánjönne sorra, de az ő helyzete még nem stabil. Noha a saját versenykerékpárral bíró és Bici Tour Szekszárd miatt Szekszárdra leköltöző és a Garay János Gimnáziumban tanuló valamikori typographiás versenyző - no és szülei - szándéka komoly. A bökkenő az, hogy az átalakult szekszárdi kerékpáros klub főnöksége írásban dokumentálva arról határozott, hogy az ideigazolandó versenyzőkért nem ad ki nagy pénzeket - maximum nevelési költségtérítést, ahol ez kézenfekvő. Nos a Typographia - annak ellenére, hogy már jó ideje nincs köze Vanikhoz valamiféle piaci viszonyokat próbálna meg érvényesíteni, ez persze „nem gilt" a szekszárdiaknak. Schneider Konrád - aki Vanikban lát fantáziát - még bízik abban, hogy előbb-utóbb egyezség születik. Minden rosszban van valami jó. A Szekszárdon meghiúsult NB l-es teremlabdarúgó-bajnokságban az, hogy más dél-dunántúli városokkal ellentétben - megmenekült a közönség a Fradi becsapásától. Az ugyanis több, mint pofátlanság, amit a zöld-fehérek a közönséggel, s így a teremfocival müveinek: a komplett ifit szerepeltették eddig. A torna főszervezője, Leskó László és a fótámogató Diadóra képviselője a hétközben tárgyalt a Fradival szembeni ellentámadás módjáról. Először pert helyeztek kilátásba, aminek megnyerésére a zöld-fehérek egyértelmű szerződésszegése miatt nem tennének rosszak az esélyeik, minekután kártérítést fizetne a Fradi. De a fennálló jogi helyzet alapján azt az NB l-es ligát kéne perelniük, amellyel az ég adta egy világon semmi bajuk. A kérdést persze levennék a napirendről, ha az elkövetkezendő mérkőzéseken megemberelné magát a legnépszerűbb magyar csapat, felvonulva mondjuk egy Telekkel, Szekeressel, Zavadszkyval De ha egy amúgy sérültet jelentő Albert, Lipcsei is néhány percre beállna a sorba, vagy legalábbis elutazna a csapattal és megjelenne a lelátón, máris feledékenyek tennének a szervezők. Mese, de nagyon is átlátszó mese, hogy valamennyi felnőtt kerettag sérült. Az orvosi igazolásokat senki sem veszi komolyan...