Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-12-18 / 50. szám

, SZEKSZÁRDI 1994. DECEMBER 18. TASARNAP 13 Örökös igazgatóhelyettes - Mi voltunk a Petőfi Sándor Általános Iskola a patak partján, de nagyon kinőttük már magunkat ebből az iskolából. Reménykedtünk, hogy megvalósul az álmunk, egy másik helyre költözhetünk. Ahogy épült az iskola, megkezdtük a visszaszámlálás napjait. Aztán elérkezett a költözés, csodáltuk az akkori időben nagyon modernnek, monumentálisnak tűnő épületet, az elsőként megépült szárnyat. „Olyan furcsa, de aranyos volt, ahogy az új épületbe az elsőként elkészült szárnyról van szó - pakoltuk be a régi bútorokat" - emlékezett vissza „Erzsike". - Miért a Il-es szám? Időben valóban a má•

iik legrégebbi az isla a városban? - Ennek a hiteles történetét pontosan nem ismerem. A III. számú iskola egy ideig csak a Babits névre hallgatott ez régebbi épület a miénknél -, de a számozásnál kifelejtették és miénk lett a kettes. - Ön, mint matematika-fizika szakos, hogyan fogadta az iskola sportos orientációját. Tudatosan vagy véletlenül alakult így? - Nem foglalkoztam különösebben vele, hiszen ez engem nem befolyásolt, nem érintett. Első igazgatónk, Csöngedy Gyuszi bárévén azt hiszem ^Tdatosan alakult így, nem véletlen, megkezdődött a tornacsarnok építése, és itt indult be a testnevelés tagozat. De utólag visszatekintve nekem csupa kellemes emlékem van erről a szakosodásról. Ezek a gyerekek az iskolapadban is produkáltak, teherbíróbbak, fegyelmezettebbek voltak, öröm volt velük a munka. A focistáknál előfordult lezserebb, vagányabb, de más módszerekkel velük is el lehetett oda jutni, ahová az ember akart, egynéhány eset nem változtat az összképen, a megítélésen. - Mit jelent Önnek ez a jubileumi nap? - Elmondhatatlanul nagy boldogságot. Amióta kezembe került a meghívó, azóta szinte nap mint nap újraéltem az iskolában eltöltött negyedszázadot. Köszönet a maiaknak, ezért a csodálatos napért! 25 év - 25 testnevelő A sportorientáció következtében a kirakatba kívánkozó dicsőséglistán: 22 országos elsőség - köztük egy nem sportos - vagy háromszáz megyebajnoki cím. De Kalász János „focimegszállott" igazgató ünnepi beszédében arról is szólt, hogy a negyedszázad 25 testnevelőt is kitermelt, amiben kétségtelenül szerepet játszottak a „zrínyis élmények". Közülük nem egy felsőfokú tanulmánya befejeztével visszatért az alma materbe. Borbély Viktor az egyik „legrégebbi bútordarab", az atlétikára specializálódott, városszerte fenntartás nélkül dicsért testnevelő, aki számtalan jobb sorsra is érdemes gyereket hozott felszínre, akik országos bajnokságokon vitézkedtek. A tanár úr az ötvenes-hatvanas évek megszállottságát hozta magával BogyiszAzok, akik valamilyen formában kötődtek, kapcsolatban voltak az Újváros immáron legendás iskolájával, a Zrínyivel, a II-essel, azok, azon a bizonyos pénteki napon - ha csak pár percre is -, betekintettek az immáron negyedszázados falak közé. Itt igazán gazdag - másnapba nyúló jubileumi műsor zajlott. Méltóképpen ünnepelte, ünnepeltette magát a „Zrínyi". Aki több órán át is elnézelődött az intézményben, az abból is ízelítőt kaphatott, hogy a sport prioritása mellett mi minden létezik még a Kettesben. Együtt a tornateremben az elmúlt 25 év diákjai, az azokból lett, ide visszatérő nevelők. De eljöttek azok is, akik az első becsöngetés után, 1969. szeptember elsejét követően több évtizeden át - egészen a nyugdíjazásig - itt voltak. Aki előtt „nyitott könyv" az iskola története, az nem lehet más, mint Szultos Jánosné „Erzsike". Ő már az iskola Jogelődjében" a mai „ötszázötös" helyén álló valamikori polgári leányiskolában is tanított. Erzsike az örökös igazgatóhelyettes, aki olyan empátiával beszél az iskola történetéről, ami után nem túlzás állítani: élete történetének jelentős fejezetei erről az intézményről, mindennapjairól szólnak. Ha a betegség nem szól közbe, a gépkocsija még ma is minden reggel az iskola irányába indulna. így emlékszik vissza '69-re. lóról a „modernebb korokra" is, így volt energiája a magas szintű általános képzés mellett a kiemelt tehetségekkel való foglalkozásra. - Csábított a tagozat, ezért jöttem be faluról. Az elképzelések igazolódtak, a hetvenes és nyolcvanas évek eleje egy nagyon termékeny időszak volt oktatási és nevelési szempontból egyaránt mondta. - De ezután sok minden előnytelenül változott. - Ez van, ezt jeli szeretni. Akkor ezer gyerek is nyüzsögött, most pedig a félezret sem éijük el, kevés a gyerek mostanság. - Ön, aki az élsport kérdéskörébe akarvaakaratlanul is bekapcsolódik, mit tart a legaggasztóbbnak? - Azt, hogy az általános pénztelenségnek szinte mindenhol az utánpótlás issza meg a levét. Jártam egy-két nyugati országban, láttam egyet-mást. Például azt, hogy az egyesületek miképpen vannak jelen az iskolákban, hogyan teszik vonzóvá a sportot - anélkül, hogy rátelepednének az intézményre. Aki erre vágyott "90 tavaszán érkezett - merthogy a román iskolarendszemek ideológiailag nem volt megfelelő - Galambos János. Saját bevallása szerint otthonra lelt, s a megállapítás tökéletesen igaz a vele együtt érkező családra - A belőlem egy életre szólóan kiirthatatlan fütballvirtus az, ami miatt a szekszárdi ajánlat meljett döntöttem: a II. Sz. Általános Iskola a testnevelő tanári munka mellett a komoly edzői tevékenységre is lehetőséget nyújt Rend, fegyelem, kemény munka, eredménycentrikusság - ugyanezeket vallja magáénak Kalász János igazgató is, ebben a miliőben testnevelő munkaközösségben jól érzem magam. A másnapba nyúló jubileumi bál talán arról is tanúskodik: a tantestületben mások is így vannak ezzel... B. Gy. Fotó: - ka -