Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-12-11 / 49. szám

8 SZEKSZÁRDI 1994. DECEMBER 9. Szekszárdon egy szalmonellózisként közismert betegség már évek óta élőfordul, nincs olyan hét, hogy egykét szalmonella pozitív székletet ne szűrne ki a laboratórium - állítja dr. Sudár Géza városi tiszti főorvos. A hangsúly minden esetben a körülményeken van. Egy részük véletlenül derül ki, másik részük szinte elkülönítve a közösségtől, táppénzen lábadozik. Az utóbbi közel két hónap azonban családok tömegét zökkentette ki mindennapjaikból. Szájról szájra terjedt, volt, aki saját tapasztalatából vonhatta le a következtetést: járvány van Szekszárdon. Ma már csak múlt időben beszélhetünk róla, mondja dr. Sudár Géza, hozzátéve, hogy a tömeges fertőzés okozóját sem volt könnyű kideríteni. Ezúttal nem a lakodalmi étel, rosszul sikerült krémes volt a bűnös. A korábbiaknál sokkal szélesebb körben terjedt el a kór, megbetegítve óvodás gyermeket, testvért, szülőt, családtagot, ismerőst. Az intézet először október 21-én értesült arról, hogy halmozottan hasmenéses megbetegedések fordulnak elő, számuk fokozatosan emelkedik. November 16-án gyermekháziorvosok jeleztek újabb megbetegedéseket és november 25-én érkezett az utolsó jelzés. Sudár doktor összesítése szerint 1123 megbetegedés volt. Nagyon széles kört érintett, ezért a közös eredet nehezen volt kideríthető. A iegnagyobb nehézséget a késői jelzés okozta, hiszen a november 9-én feltörő betegség hullámai csak hét nappal később érték el az ÁNTSZ falait, a hivatalos értesítést túl későn kapta a tiszti főorvos. A tömegétkeztetést végző konyhák azonban csak három napig tartják meg az ételmintát, így kézzel fogható bizonyítékra hiába számítottak. A szalmonellás tojáskrém vagy fasírt már a szemetesben volt. Maradt a kérdezéses módszer, több tucat ember sorolta napi étrendjét, miközben a székletleoltásokat végezték. A szálak az Arany János utcai óvodakonyhához vezettek, ahol 1300 adagot főznek és 12 helyre szállítják az ételt, melegítőkonyhákon keresztüljut gyerekekhez, nevelőkhöz. Az első alkalommal igyekeztek lokalizálni a járványt, a második hullámnál azonban becsukatták a konyhát. De még ekkor sem szólt hivatalos közlemény a járványról, igaz, valamennyi média foglalkozott a várost felbolygató kérdéssel. „Nincs szabály arra: mikor mondható ki egy településen, hogy járvány van. Egy biztos: ma már nincs" - hallottuk e héten hétfőn dr. Sudár Gézától, hiszen november 24-én jelentették az utolsó megbetegedést. Hogy magunk is tudunk olyanokról, akik ma még az ágyat nyomják, vagy gyermeküket nem engedik közösségbe? A személyes felelősség kérdése is megfogalmazható a szakember szerint: a kontakt érintkezés, avagy a piszkos kéz. De a körzeti orvosok felelősségét is felveti, nevezetesen, hogy időben kellene értesülni az intézetnek a megbetegedésekről, még ha menthető is azzal a lépéshátrány: mindenki az influenzára számított. Igen ám, de éppen azon szülőket, hozzájuk fordulókat utasították el az intézet részéről, akiknek még tünetmentes volt a gyermekük, illetve magukon sem észlelték a fertőzést és székletmintát vittek volna, meg akartak győződni jelenlegi állapotukról. Nos, az egyik járványhullám éppen a dombóvári - teljesen más eredetű - fertőzéssel esett egybe, három műszakban sem bírta a laboratórium, így a tünetmentesek csak később kerültek sorra - hangzik a válasz, avagy akkor, amikor már maguk is tüneteket produkáltak tesszük hozzá. Hát, a kényszer nagy úr, tette mindenki a dolgát, az ominózus konyha elnyerte méltó büntetését, 1000-nél több adagot immár nem főzhetnek, és elpártolt tőle a Holnap Iskolája és a 2-es iskola, a közel egyhetes leállás miatt pedig tetemes anyagi kár érte, tudjuk meg a tiszti főorvostól. Hogy az érintett családok kasszája, közérzete miként sínylette meg a dolgot, arról pontos kimutatásunk nincs. - takács - kapfinger l)r. Sudár (.i'/a városi lis/li loonos V ó ideje ülök itt a repülőtér szürkés, kopár várójában. Kiolvastam egy újságot, bejártam a repülőtér épületét, cigarettafüst, hangzavar, s az amszterdami járat érkezése szinte reménytelen messzeségbe távolodik. Néha a hangosbemondó hangja szőrit magának helyet a hangzavarban: - Értesítjük kedves vendégeinket, hogy a londonijárat megérkezett. - Értesítjük kedves vendégeinket, hogy a zürichi járat megérkezett. - Értesítjük... megérkezettmegérkezett... megérkezett. Megint előszedem az újságot. Cigarettafüst, hangzavar, csomagok, bőröndök, virágok. - Értesítjük kedves vendégeinket, hogy az amszterdamijárat 80 percet késik. Szíves megértésüket kérjük. Köszönjük. A két fiatalember a szemközti két széken foglal helyet. Sötét öltöny, nyakkendő. Egy ideig csak a jövés-menést figyelik. - Figyeled, mennyi cucc? - Jó, hogy nem a Trabanttal gyüttünk. A szomszéd Jani Wartburgjába mégis több fér. - Némelyik még tíz bőröndöt is hoz! - Fantasztikus! 12 bőrönd! - Komám! - Jó, hogy nem hoztuk a gyerekeket! - Bizony, kell majd a hely!Az szent! - Te Józsi, ne vegyünk mi is virágot? - Virágot? Mi a fenének? - Láthatod, a legtöbben virággal vannak. Biztos jólesne az öregnek, ha virággal várnánk. - Virággal? Drága az! Az újság már nem érdekel. Visszateszem a táskámba. - Ötven év után látogat haza. Biztos meghatná a virág. - Borsos ára van itt a virágnak. Az szent! - Összedobjuk, azt kész. - Összedobjuk? - Ideállít majd a sok cuccal, mi meg... Hadd lássa, hogy bennünk is megmozdult valami. Foglald a helyet, elfutok virágért. - Értesítjük kedves vendégeink^^ hogy a Malév frankfurti járata me^ érkezett. Fischer Lajos - Igyekezz, megérkezett a gép! Valami szépet! • A várakozók mozgásba jönnek. Józsi is feláll. A kijárat felé néz. - Minden rendben. Szép csokor? - Minek ekkora? ' - Te mondtad, hogy valami szépet. - Figyelj! Ott a kiírás alatt gyünnek ki a vámról. - Te látsz valamit? - Figyelj! - Te Józsi, ott van! - Hol? l! A „lett" színhelye t Rejtőzködő IV szaJmoriliíí Oszkár bácsi