Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-10-30 / 43. szám

, SZEKSZÁRDI VASARNAP 1994. OKTÓBER 30. 8 Október 21. péntek, hajnali öt óra. Marcona testőrök, farkaskutyákkal, Szekszárdon a volt AFIT szerviz körül elfoglalják a kulcsfontosságú helyeket, megakadályozandó, hogy az üzembe bárki belépjen. Megbízójuk Kerekes László, aki az általa ve­zetett konzorciummal nyolc hónappal korábban győ­zött az ÁVÜ privatizációs pályázatán, s március végén ki is fizette a felajánlott 52 millió forintot. y f egy óráig nem történt I AX semmi. Már világoso­III dik, mikor megérkezik a szerviz műszaki ve­zetője, Zsinkó János. A testőrök útját állják. Elmegy. Nem sokkal később megérkezik egy másik őrző-védő szolgálat, őket az autószerviz funkcióban lé­vő vezetői bízták meg. A dolgozók pedig jönnek, jön­nek, de bejutni ők sem tudnak. De Kerekesék sem, ugyanis a kulcsok a műszaki vezetőnél vannak. Megjelenik a rendőrség. Kere­kes ígéretet tesz, nem lesz botrány, verekedés. Később mégis betörik a bejárati üvegajtót, s felfeszítik a be­járatot. A rendőrök nem avatkoznak közbe. Dr. Soczó László vélemé­nye, hogy ez tulajdonjogi vita, a polgári bíróságra tartozik, s nem avatkoznak be. Kerekes viszont ezt úgy fogja fel, mintha a rendőr­ség ezzel szentesítette volna be­avatkozásukat. Az előzmények: A szekszárdi AFIT volt a pécsi székhelyű vállalat kilenc üzemé­nek egyike, s a tröszt megszűnte után egyike azon kevésnek is, ame­lyik nem esett darabjaira. A szek­szárdi önkormányzaté lett, s veze­tője továbbra is Grünfelder Ká­roly, aki több mint két évtizede itt dolgozik. S mikor az Állami Va­gyonügynökség meghirdette a pri­vatizálást, ő és a vállalat több mint félszáz dolgozója pályázott a tulaj­donjogra. Volt egy másik aspiráns is, Kerekes László, aki négy társá­val akarta a magáénak a vállalatot. Az ötvenötök, ennyien voltak á funkcionáló vállalatigazgató csa­patában, a hírek szerint ötvenmil­liót ajánlottak, a Kerekes-konzor­cium pedig ezt kettővel megfejelte. Grünfelderék nem értették, a kétmillió hogyan nyomhatott töb­bet az ÁVÜ mérlegében, mint az öttel szembenálló ötvenöt dolgo­zó, akiknek jövője is biztosabbá vált volna, ha tulajdonosai saját üzemüknek. Mert mikor megszü­letett a döntés, kiderült, ők vesztet­tek. A nyertes a Kerekes és társai konzorcium, vagyis az ötök. Március végén a győztesek letet­ték a pénzt, s jöttek volna a kul­csokért. Grünfelderék viszont bíz­tak abban, hogy lesz még egy meg­mérettetés. Húzták, halasztották a dolgot, s igyekeztek kibújni az át­adási kötelezettség teljesítése alól. így jött el az a bizonyos péntek hajnal, mikor az ötök, megunva az alkudozást, a dzsungel törvényét alkalmazták. Farkaskutyákkal, marcona testőrökkel lezárták má­sok előtt a szerviz bejáratát, majd az ajtót betörve, kifeszítve, birtok­ba vették az ÁVÜ nekik ítélte üze­met. Délelőtt tíz óra. A szerviz bejára­tánál álló testőrök beengedik az új­ságírókat. így mintegy a nyilvánosság előtt, s ta­lán épp a nyilvánosság­nak szánva folyik Grün­felder Károly és Kerekes László párbeszéde. - Nyolc hónapos tor­túra volt az, aminek most véget vetettünk, s ezt úgy ítéljük meg, hogy jogszerűen tettük, amit az is alátámaszt, hogy a rendőrség is úgy ítéli meg, hogy mi va­gyunk a jogos tulajdono­sok - kezdi Kerekes. ­Ezek után én arról tájé­koztatom önt - folytatja -, hogy kezemben van az a levél, amit önnek írt a Magyar Külkereske­delmi Bank, mint az ÁVÜ bizományosa, ok­tóber 19-én. eszközzel támogatja, hogy az új tu­lajdonosok, a Kerekes László által képviselt konzorcium az üzemet bir­tokba vegyék, s a tulajdonosi jogokat teljes körűen gyakorolják. Megálla­pította a bank, hogy az önök által hi­vatkozott per megindítása nyilván­valóan alaptalan jog fennállásának megállapítására irányul. Úgy hallottuk, hogy ön szanató­riumba megy, s ezek után határoz­tuk el, hogy nem várunk tovább, megvalósítjuk ezt a jogos birtokba­vételt. Ez lehet, hogy egy kicsit durva volt, de nem bántottunk senkit, nem folyt vér, csak ez az üveg tört ki, meg az ajtó, mert úgy jöttünk be, hogy betörtük az ajtót, de ez javítható. Grünfelder az ajtóra mutat. - A levélben az van írva, hogy tör­vényes birtokbavétel. Ha ti ezt tör­vényesnek veszitek, akkor furcsa vé­leményetek lehet a törvényességről. Ami pedig a birtokbaadást meg az ügyvezetőséget illeti, légy szíves be­menni a cégbíróságra most, és a leg­frissebb cégbírósági bejegyzést hozd ki, amiben le van írva, hogy ki az ügyvezető. Annak alapján én ezért a cégért felelek. Egyébként azután, hogy ide ilyen durva módon bejöttetek, hogy kép­zelitek itt az életet? Ugyanis ma ide ügyfelek jöttek volna, kocsikat vittek volna el, itt ma pénzt kellett volna utalni, s a ti aláírásotokra három hét múlva sem fog a bank megmozdul­ni. Ugyanis, míg a cégbíróságon az ügyvezető személye nem Kerekes László, hanem Grünfelder Károly, addig te hiába próbálkozol. - Egyet higgyen el - csattan fel Kerekes hangja -, ezt az ügyet vala­hogy le kellett zárni. Nekünk ez volt a döntésünk, és ezért vállaljuk a fele­lősséget. - És a nyolcvan embert beenge­ded dolgozni, hogy folytassuk a napi munkát? - El fogjuk dönteni. Egyelőre nem mondok semmit ezzel kapcsolat­ban. A párbeszéd véget ért, kérdezhe­tünk mi. Kerekest faggatom, miért kellett így betörniük. Nem volt más lehetőségük? Válasza, a rövid nem szinte csat­tan. - A jogállamot akarta ezzel felül­bírálni, hogy amit a törvény erejével nem sikerült, azt egy üvegajtó betö­résével elérik? - kérdezem tovább. - Mi nem akaijuk az államot meg­sérteni, mi egy jogos birtokbavételt eszközöltünk. - A dzsungel törvénye szerint. - Nem a dzsungel törvénye rint, ezt alátámasztja az is, ho^W rendőrség sem avatkozott közbe, mert úgy látja, hogy ez, amit meg­léptünk, jogos és törvényes. Azt ért­se meg egyszer s mindenkorra min­denki, hogy nekünk nagyon sok pénzünk benne van ebben a dolog­ban. Ha valakinek ez nem tetszik, fordulhat bírósághoz, ott érvényesít­heti a jogait. - És mi lesz a dolgozókkal, bejö­hetnek? - Egy percig sem mondtam nekik, hogy nem engedjük be őket, a mai napra kértem őket, hogy legyenek belátással, vegyék úgy, hogy ez nem ellenük irányul. Mi szeretnénk a hét végén csinálni egy leltárt, hatósági tanúk jelenlétében, és hétfon már le­het dolgozni. Ebben az áll, hogy a bank minden tön'énves Grünfelder Károly (kö/.épen) a Külker Bank „prominens" személyiségeivel 1 1 Koimkváltás

Next

/
Oldalképek
Tartalom